Valahol messze a pesti taplókon is túl. Kacsaúsztató fénylik a vidéken, úszik benne az élettelen Mari néni által levágott fagyott kacsa. Utána egy rúd kolbász, pár fej hagyma. Juli nénit a tűzoltók nyugtatják. Majd gumicsónakkal kieveznek a konyhából. Pár méterrel odébb a Baywatch-ból is jól ismert jelenettel, egy flakon borral mellúszással Lajos bácsi, idén nem lesz több szőlő... menti, ami menthető. Pistike úszódeszkának használja a wc- deszkát. Két másik katasztrófavédelmis tükörtojást süt a szivattyú motorburkolatán. Itt- ott szennyvíz gejzír, úszik a szilvafa, utána annak főző eszköze. Ki tud ennél életszerűbben festeni?
Tájkép Rambo után.
Ez nem karikatúra! Ez Magyarország. Nem keresek ok-okozati összefüggést, mert a vízvezetésnek és belvíznek nem vagyok szakértője. Ez mindösszesen emberileg tanulságos. Mi a tanulság? No akkor vegyük elő a másik festővásznat. Bárányt festeni nem tudok... festek helyette patkányt és görényt. Az egyik épp most kászálódik ki Pesten a Dagály utcai luxus lakópark parkolójában, a Hummer terepjáróból, nem a légzsákot igazgatja a zavartalan művelethez, hanem a bicepszét. Ez a bicepsz nem homokzsák pakolásban edződött. Ő a patkány. Barátja a görény: épp most feszítik rá hárman a szoláriumot... ez sem zsákpakolásban barnult. Két óra múlva kimászik a szoliból, előveszi a karácsonyfadísz készletét, egyik felét a fülére aggatja, másik felét a nyakára. Majd magára erőlteti általános iskolás ballagós pólóját, így lesz szép a bicepsz, majd beül szintén a Hummer cangába. Patkánnyal találkozik a póker klubban. Vidéken azért közlekednek - ha lenne, de nincs - terepjáróval, mert az utakat szennyvíz borítja. Pesten azért, mert az utakat demszky nem borítja.
Megérkezik tehát a díszes társaság a póker klubhoz: görény és patkány, görényné és patkányné. Ez már négy Hummert jelent... a gyengébbek kedvéért. Patkányné elpanaszolja, hogy nem elég nagy a szemellenző tükre a rúzsozáshoz majd rágógumival "eladó" feliratot tapaszt a szélvédőre. Görényné nem panaszkodik, mert száját Louis Armstrong is megirigyelné. A kapuban kiszeltündi püföl egy újságírót egy donatellás almanachhal, mert amaz vette a bátorságot és megkérdezte: ki írta a himnuszt? Nem is értem a kérdést... ebben a klubban mindenki tudja, hogy Erkel Béni írta... vagy ő karmester volt? És akkor ki az Egressy Frédi? A kidobó emberke tapasztalva a konfliktust, zavarodottan keres a viplistán zeneszerzőket, nem könnyű művelet. Kézfeje, mint egy Gyurcsány plakát... csaknem Pekingből is felismerhető.
"Nincs itt ilyen kőcsőg, aki ilyet írt volna"
Csendül már a "szépmuzsikaszó" Győzike in da hauz! Szeretem a bőröd illatát! A lapok kiosztva... a tét három határszéli önkormányzat három éves költségvetése.
Mérlegen a tahóság!
Vidéken is megérkezett a díszes társaság, a jegyző búvár szerkóban, az alpolgármester, akinek csak a búvárpipája látszik a felszínen.
A polgármester, akiből csak bugyborék maradt. Épp a hivatalba óhajtanak bejutni. A János bácsi, mint japán díszhal a portafülkébe akasztja le a kulcsokat, a mosolya még a régi, teste áramvonalas. Micike a titkárnő egyrészes fürdőrucijában, dereka hajlatán felfújhatós strand- kacsa, éppen a beruházási tervekből csavarja a vizet. Iszap in da hauz!
Az a balatoni nyár! A dobozok elpakolva, teljes bútorzat zacsiba burkolva. Irány a szivacsos elfekvő.
Lehet hidakat és gátakat építeni. Ezt a két világot nem tartjuk fenn úgy, hogy ne boruljanak egymásra. Áthidalni sem fogjuk őket. Most, hogy szentelt vízzel szitává lőttük Trianon emlékét a politikai piedesztálról, az a kérdés: valóban együvé tartozik a nép?
Vagy csak önámítás marad az arisztokratikus karosszékekből? Pazarlás és nélkülözés kettőssége csak úgy, mint ami a globalizált világ többi sarkában jellemző.
