A szöveget rögtönözte: Papp Zsolt László (c) 1996
Mefiszto.hu (c) 2005
Riporter: - Következő történetünk is izgalmasnak tűnik… Igen igen akkor bele is kezdenék.
Történt, hogy a múlt héten a harmadik kerületben agyonlőttek egy ékszerészt nevezetesen a 22 éves Smarag Dániel életét oltotta ki egy kalasnyikov. Természetesen a tettes elő is került még a bűncselekmény elkövetése napján. A rendőrség még aznap átfésülte a környéket és Bicska Tihamért a gyanúsítottat rajtakapták, amint éppen a kisfiával homokozott a kerületi játszótéren. A szemtanúk által elkészített fantomkép alapján teljesen egyértelművé vált, hogy ő volt az elkövető. Így hát a kollégák azonnal őrizet alá helyezték, őt… aki most itt ül mellettem.
- Hát bicska úr hogyan vetemedhetett ilyesmire?
Alany: - Ez az egész ott kezdődött, hogy nem tudtam megmaradni a lakásba, mert az egész ház a két éves fiam üvöltésétől zengett. Asszony meg lent a kocsmába vedelt természetesen - helyettem. Ötször kicseréltem a pelenkáját mire rájöttem, hogy nem is szart be.
Riporter: - És akkor most ünnepélyes körülmények között megkérem, hogy mellőze a szakszavakat.
Alany: - Hiába dédelgettem, büfögtettem, meséltem neki ő szünet nélkül ordibált. Arra gondoltam, hogy azért üvöltözik, mert sokat nézte a tévébe a Pavarottit. Örültem is egy kicsit, mert arra gondoltam, hogy ez a gyerek majd őstehetség lesz. De az már nem tetszett mikor jöttek a krokodil könnyek is.
Riporter: - És akkor ennek örömére megkérem, hogy a lényeget mesélje.
Alany: - Mindegy lényeg, ami lényeg a gyerek nagy nehezen kinyögte, hogy mi a baja, miszerint: nagyon szeretett volna egy szitát.
Riporter: - Aha szóval szitát szeretett volna… és utána mit csinált?
Alany: - Megvigasztaltam, hogy veszek neki egy szitát valahol… és ezzel a gyerek el is aludt. Magamhoz szólítottam egy kis aprót és leakasztottam a falról a kalasnyikovot hátha nem lesz elég a pénz. Lementem az utcára és elkezdtem mászkálni, mindenfelé míg nem rájöttem egy óra múlva, hogy szitát sehol sem lehet kapni, és műanyag üzlet sincs a környéken. Az utolsó reménységem egy ékszerüzlet volt. Bementem és közöltem az eladóval mi az elképzelésem.
Riporter: - És mit válaszolt?
Alany: - Először a pofámba röhögött aztán elküldött a melegebb éghajlatokra. Úgy gondoltam, hogy kicsit serkentem az eladó udvariasságát és előkaptam a kabátom alól a kalasnyikovot!
Riporter: - Az eredmény?
Alany: - Az eredmény pozitív lett az eladó ijedtében másodpercek alatt felforgatta az egész üzletet.
Riporter: - Az eredmény?
Alany: - Az eredmény negatív lett, mert az eladó nem talált szitát.
Riporter: - És mit csinált utána?
Alany: - Ideges lettem hirtelen, és szitává lőttem az eladót.
Riporter: - Értem... és utána mi volt a következő lépése?
Alany: - A hónom alá csaptam a szitát és elmentem haza.
Riporter: - Nem vitt el se pénzt, se ékszert? Semmi értéket?
Alany: - Minek az? Nem vittem el semmit se. Fő, hogy a fiamnak szereztem szitát.
