Lagyiszló és felesége immáron húsz éve ülnek az előszobában. Az élet elhaladt mellettük. Az úr hintaszékben, az asszony mellette sámlin kuporog. Lagyiszló egyik kezében a pipája, másik kezében egy asztalos mester áfás számlája. Megbarnult papíros. 
A bejárati ajtót nézik, az asztalos mester munkáját, azt az ajtót melyről a számla is keletkezett, jól fizetett munka volt. A szél csapkodja ezt az ajtót, a zsanérok nyikorognak, vetemedett, holnap talán kidől. És csak nézik... csak nézik az ajtót, ahogy lassan az enyészet és korhadás fadarabja lesz.

Húsz év után megszólal az asszony:

- Apa! Le kellene már cserélni ezt az ajtót.

Az apa kövér füstöt pöfékel ki a szájából, a számlát lesi, majd hidegen az asszonyra néz és dörmögő hangon megszólal:

- Nekem papírom van arról... hogy ez egy ajtó...

Az asszony nagyot sóhajt és gyermekded tekintettel bámul tovább.
És együtt bámulják tovább...  nézik átadva magukat az örökkévalóságnak... az ajtót.

-----------------------------------------------

Várom a megfejtést! Kedves magyar vértestvéreim..