Médiatudomány: A Mozgó Világ története I.

 

         A Mozgó Világ számomra fénylő érme a magyar sajtó kincstárából. S nem „fényezett” értékről, hanem töretlen fényről van szó. Egy folyóirat, mely abból a történelmi korból származik, ahol még kihívás volt a saját gondolatiságnak nyomtatott fórumot kezdeményezni, biztosítani. Csodálom ezt a korszakot… egy viszonylag homogén politikai paletta idején, értelmiségiek voltak, akik mertek gondolkodni… s a nyitottság nem kapott bélyegeket, billogokat. Ezzel szemben a mai plurális politikai paletta működésnek korszakában az Internet rohamos fejlődésének korszakában, elvesznek vagy egyszerűen nem ismertek ezek a törekvések. Saját rokonaimmal kapcsolatban is példát kell említeni a magyarázatként, „az egy valamivel” – az előző rendszer pártállama - való szembenállás, sokkal nagyobb önbizalmat adott az embereknek, hogy szükség esetén kritikát gyakorolhassanak, az érvek hellyel- közzel találkozhattak is.

 

„Státusz kérdés volt olvasni a Mozgó Világot is…”, hangzott el egy orvos ismerősömtől.

Azonban a „sok valamivel” való szembenállás – plurális politikai hatalommal -, az esztergagép fémforgácsolását hozta magával, megjelent a baloldali és a jobboldali újságíró és kritikus képe, a korábbi önbizalmat felülírja sokféle párt által delegált programok, eszmék, s ez által az érvek is ritkán találkoznak, az egység megbomlott, a kritikát már nem mindenki tekinti saját magáénak. A Mozgó világnak már konkrét olvasó közönsége van, és példának okáért az orvos ismerősöm már nem tartozik ehhez a közönséghez. Ugyanezt elmondhatja magáról az Élet és Irodalom is, de más kategóriában a HVG is. Konkrét olvasó közönségek alakultak ki. S a konkrét olvasó közönségek, a rendszerváltástól napjainkig, nem találkoznak, csak papírforma, gazdasági és demográfiai alapon. Az érdi könyvtárban található „Mozgó Világ” emlékplakettjén 1983-as dátum látható. S azóta sem volt író- olvasó találkozó a kritikai és folyóirat műfajban. Téves politológiai tételek terjedtek el a demokráciában az olyan középszerű emberek körében, mint a szüleim. Jól leírható középkorú generáció ez, akiknek legmagasabb végzettsége orosz érettségis gimnázium.
A baloldaliság, sokukban úgy él, mint a Politológiában ismert „aluldaliság”, miszerint az előző rendszer pártolóit látják az „aluldaliságban”. Öntudatra ébredt hamis tételek ezek, melyet jó részt a plurális pártrendszer menedzsereinek köszönhetünk. Az öntudatra ébredt jobboldali érzelmű orvos – lásd ismerősöm – ma nem látja már az előző rendszerben számára legitim Tamás Gáspár Miklós kritikáit, s nem azért mert nem jelenik meg kritika, hanem azért mert nem fogja elolvasni. Ugyanúgy, ahogy régen legitimnek tekintette Bauer Tamás kritikáját a KGST gazdaságát illetően, ma nem tekinti legitimnek a szerző jelenlegi gondolkodását. Furcsa és skizofrén állapot ez. Ahogyan én látom a magyarok összetévesztik a „választás” lehetőséget az „elválasztással”.

A gondolkodás tehát mára két féltekre bomlott. Mert ugyan szép a demokrácia: „van választási lehetőségem az újságárusnál, mert sokféle lap létezik” de nem azért veszek Magyar Nemzetet, mert el akarom választani magam a Népszabadság olvasóitól. Hanem azért, mert tudom… hogy holnap lehet, hogy Népszabadságot fogok vásárolni.
Választok és nem elválasztok, a kettő jelentős különbség.

 

Ami kiváltképp fontos… a technikai és az adminisztrációs apparátus megváltozása. Korábban szellemi és technikai kihívás volt „Mozgó Világot” kezdeményezni, ma ha valaki nem fasiszta propagandával kíván foglalkozni, és megfelelő tőkével rendelkezik, bármikor lehet laptulajdonos – gondolat rendőrség és cenzúra nélkül – ezt biztosítja alkotmányos alapjogunk is a sokat hangoztatott „szólás szabadságánál”. Ezzel nem mondtam újat. Azonban az Internet egészen másfelé viszi az újságírást. Ma elég egy lelkes civil csapat, akik nem rendelkeznek újságírói múlttal, egy jó webdesigner (internetes látványtervező), egy közös büdzsé, amiből finanszírozhatják a Domain (internetes név azonosító), és a virtuális webszerver (tárhely ahol a lap üzemel) bérletet. Még jobb, ha összeeszkábálnak egy Egyesületet, mert akkor a költségekkel is el tudnak számolni, illetve pályázhatnak is támogatásért. Sok helyen kell regisztrálni, jogtisztaság kell, reklám, kvantitatívan mérhető közönség, s csakhamar pár éven belül az Observer (médiafigyelő) látómezejébe kerülhet a digitális orgánum. S onnantól kezdve… nagyjából média intézménynek tekinthető. Az ügyintézés felgyorsult, de ami inkább megváltoztatja az újságírást az a civilek jelenléte. Ma nem kerülhetőek ki a rendszerben a civil források, s egyre inkább rájuk terelődik a figyelem, virtuálisan, „Internet digitálisan” minden lehetőségük meg van ahhoz, hogy orgánum lehessenek. A nyelvezet egyszerűsödik, újságírói rutinok keverednek, műfajok olvadnak össze. A „Mozgó világ” által is képviselt társadalomkritikát, ma sok helyütt ilyen címmel látok oldalakon „alternatív publicisztika” mely átmenet a politikai- gazdasági kritika és a hétköznapi jegyzet között, erre legjobb példa a BLOG műfaj. Itt vannak tehát a civilek, multimédiás mobiltelefonjaikkal, szerver bérletükkel, egyszerű Windows által garantált jegyzettömbbel írt oldalaikkal. S részt vesznek - beavatkoznak a véleménynyilvánításba. Megszűnik a tollforgatás értelmiségi háttere, helyébe inkább minőségi különbségek lépnek, illetve az újságíró lassan már csak kritikai szerepet kap, egyeztetve a sok digitális forrást. Megszűnik az eredeti fogalma, a kézzel fogható a „Mozgó világ” nyomtatott változata, a Neten is elérhető mely materiális értékét tekintve nullákból és egyesekből áll.
S garantált, hogy mindenkinek a böngészője ugyanazon nullákat és egyeseket fogja értelmezni. A nyomtatott sajtó egyedi hibái, jellegzetessége lassan eltűnik.

 

Összefoglalva… a bevezetőben megpróbáltam elejét venni, miért lehetetlen ma a „Mozgó világhoz” hasonló kezdeményezéseket véghez vinni. Ennek ma társadalmi és technikai okai vannak. Ezért lehet feladatom a kutatás: hogy mi az… ami az egykori „Mozgó világ” történetéből átvihető a mai rendszerbe, tanulságként leírható. Törekvések, igazság értelmezések és konfliktusok egy folyóirat körül… ahol is válaszokat találhatunk. Ma nagyon fontos a „Társadalomkritika” lépten- nyomon elvarratlan szálakat találunk a Demokrácia értelmezését tekintve, s a „Mozgó világ” történet kétségtelenül mérföldkőnek tekinthető.