2011-05-08 18:15 A feketelovag.hu megszűnésének pillanatában írta Genesyx. Az utolsó bejegyzés, amelyet most ennyi idő elteltével nyilvánosságra hozunk.

---------------------------------------------------------------

Nyilván Orbán úr legendás elszólása adta az ihletet a címhez:
"egy a tábor, egy a zászló"
 

Kicsiny hazám sosem tudott mit kezdeni, a megosztó személyiségekkel. Lesz, aki tapsolni fog és lesz aki vasrúddal pacskolja a tenyerét, verekedni akar. Tetszik vagy nem. Ezek vagyunk mi. Tetszik vagy nem... volt aki fojtogató hurkot érzett a kommunizmusban, volt aki mézesmadzagot. Ebből a "kettős teherből" származik, hogy igen nagy létszámban vallják 56-ot ma is "ellenforradalomnak". A fejekben külön vágányon haladnak a történelem könyvek. Maximum csak az érettségi tételekben tudunk megegyezni a többit... a lábjegyzeteket nagyapáink szállítják... hozzá is teszem: nem szélsőségek nélkül.
 

Ez a bonyolult nép ugyanakkor nem ostoba, csak akkor épített magába ideológiát... ha pillanatnyilag erősen motiválva érezte magát. A könnyen szerezhető javakat, a perspektívákat is felkínálták az önkény rendszerek... az ideológia csak díszítés volt a tortán. Ha a párttitkárt vagy tanács elnököt, a Marxizmus filozófiai magváról kérdeztük volna... halk félrenézés lett volna a válasz. A rendszer javainak megszerzéséhez, az élvezethez nem kellett Marx bácsit ismerni. A motiváció tömbösítette a pártot.
Az ideológia esernyőként üzemelt, sok mindent meg lehetett magyarázni vele, ha néha eleredt az "eső". Nyilván a motivált tömegekből klientúra épült. S amikor a klientúra saját védelmére kell, netán agresszív mód védi javait ezt nevezzük "diktatúrának". Mennyi és mennyi feljegyzés rögzítette már, hogy az egykori nyilas pribékek, ávós tisztekké vedlették át magukat. Nem ideológiára... csupán üzleti érzékre vall, ha egy magyar fehérről- feketére vált.

Azt mondták egykoron, hogy a könnyebb út mindig az ördög útja. Hát ezen az országon az ördög is  a fejét fogja... nem lehet megfejteni. Ma a demokráciában a offshore vagyon menekítés, ugyanezt a hagyományt követi. A nehezen tartható utat... avagy egy felelős közösség értékeihez igazodni nehéz... s ami nagyobb baj: a demokrácia nem motivál,
csak a becsületes versenyhez igazít. Legalábbis próbálkozik. Abban semmi motivációt nem érez a vállalkozó, hogy munkájának vastag fölét leemeli az APEH. Mit fog tehát tenni?
Semmit. Minden stagnál.

Hasonlat: Ha egy ország történelméből adódóan nem rögzített
közös értékeket - legalábbis nem eleget... csak a hatalmak "motiváló módszereivel" találkozott. (Törökök, Habsburgok, kommunisták, fasiszták) Kitermeli saját ellenpólusait. Erre kézenfekvő példa: Biszku Béla "aki nem kér bocsánatot". Miért is kellene bocsánatot kérni? Nyilván tudjuk... miért kellene. Ez azonban az egykori szolga fejében eldöntött kérdés. Nem fog bocsánatot kérni. Csak kényszeríteni lehetne a bocsánatkérésre, ha megkurtítod a nyugdíját vagy pisztolyt szegezel a fejéhez (motiválod). Épp olyan természetes, mint ahogy Zuschlag is egyfolytában azt szajkózta: "Nincsen Zuschlag ügy"

Több idézet is megtoldja, ezt a tényt:

Ha Arany János Szózat paródiájára gondolok:

"Hasadnak rendületlenül légy híve, oh magyar..."

De hivatkozzunk Hobo egy dalszöveg részletére is:

"Kezemben végre a rövidke lista,
Tudom, hogy ki nem volt kommunista,"
(Vissza a 66-os úton)

Magyarországon autentikus értelemben vett közösség építés mindig is nehéz ügy volt. Ha közösséget építesz és azt magyar emberekkel teszed, komoly érveket... avagy "hasznot" kell építő alapnak használnod. Nem feltétlenül pénzről van szó. Hanem arról: "mi előnyt élvezek én abban, ha egy közösség tagja vagyok?". Sokszor elég egy jól hangzó
egyedi elnevezés, vagy olyan munka amiben egyedileg is élvezkedhetek. Elég az is ha ingyen jutok szolgáltatásokhoz vagy élelmiszerekhez. A haszon a lényeg mindig.

Ennek nyilván kulturális okai vannak. Svájcban nem muszáj az utca lakóinak közösséget alkotniuk. Magától működik...  Ha az aszfalton kátyú keletkezik, és valami oknál fogva azt nem hozzák rendbe, az utca 95%-a demonstrál az illetékes hivatal előtt.
Magyarországon nem kátyú problémák vannak. Hanem milliárdokkal képtelenek elszámolni politikusok. Sok apró közösség, különböző időpontokban veri a palávert. És még képesek "közösségen" belül is egymás torkának ugrani. Ennek a történelmi és kulturális okait nem taglalom, egyrészt nem erről szól a cikk, másrészt kevés vagyok hozzá.
 

Ha egységesen és elsöprően akarsz háborút nyerni órák alatt. Bízd rá a Szerbekre, kívülről törik- zúzzák szét a rendszert. Ha kínozni akarod az ellenségedet és háborút nyerni, a Magyarokat küldjed: belülről támadják a rendszert, "nem egységesen" "felváltva" rágják ki magukat a rendszerből több évtizeden át. Mint a lusta elhízott patkányok.
Kockázatos, mert ha nem motiválod őket megfelelően... egymást is felfalják. Alkossunk átiratot a klasszikus Frank L. Baum meséből, ha egy szerb katonának azt mondod, hódítson neked országot és megszabod: "csak a sárga úton közlekedhetsz" a szerb összecsapja a sarkait és a sárga úton fog neked hódítani. Ha ugyanezt kéred egy magyar katonától... azt fogja kérdezni:
"A sárga mely árnyalatára gondoltál?"
Így tehát minden magyar "közösség" kitermeli a saját szélhámosait vagy dekadens gondolkodóit. Ami hátrány az előny is egyben, a magyar zsenialitás nem a közösség erejében rejlik, hanem az egyéniség erejében. Nem ajánlhatsz fel neki közösséget, mert csak akkor vesz benne részt, ha hasznát látja. Legfeljebb kényszerítheted a közösségre, de az viszont már nem demokrácia. A kényszerített közösség ingoványos... folyamatosan dekadenciát, rejtett érdekeket termel ki.

Daniel Cohn-Bendit mondta:
Mit keres az alkotmánytervezetben, hogy "Isten, áldd meg a magyart"?

Vállalom. Mivel az úriember nem ismeri a történelmünket, és ebből következik, hogy azokat az összefüggéseket sem, amelyeket leírtam. Egyszerűen butaságot beszél. A kormány nem csinál mást, mint "halálra ítélt" kísérletet tesz arra, hogy közösségbe tereljen. Ugyanis jól látja a problémát, a hatalmi alapon történő közösség építés teljességgel lehetetlen (nem lesz az ország nagy része Fidesz párttag) nem kompatibilis a demokráciával. A magyar fiatalok többsége nem lesz Fidelitasz tag, és nem lesz Ifjú baloldali sem. Tehát viszonylagosan, de egységes szimbólumot kell választani. A Himusz vallásos fohásszal feltöltött sorait használja. A szándék tökéletes, csak éppen sikertelenségre van ítélve. Azon "közösségi" okoknál fogva, melyeket fentebb taglaltam. Megkockáztatom: ezt a kormány maga is pontosan tudja. De akkor miért vállalja fel a társadalmi konfliktust? 

Az egyházaknak vallásoktól és felekezetektől függetlenül, van egy hallatlan előnyük.
Konzervatív alapokra épülnek. Kizárólag közösségi alapon gondolkodnak. A szövegek többsége is: többes szám első személyben fogalmazódnak, azaz: "mi". Az egyetlen több évszázados közösségi "legitim" szemlélet a vallás és azoknak intézményei. 

Egy pap emlékirataiban olvastam a kilencvenes évekből, miszerint a mise padsoraiban felismerte azon személyeket is, akik egykoron egy vallató szobában félholtra verték. Próbára tette a hite. Nem fogja őket sosem elfelejteni,  de megbocsátott nekik.

Tudunk és ismerünk olyan példákat, amikor vallásra hivatkozva vezető személyek - akár iskola igazgatók. Autoriter mód, kényszerítően viselték magukat tanulókkal szemben. Tehát a "hit" intézményei sem tökéletesek, bennük is ott lapulnak a szélhámosok és a dekadensek, a bosszú, a kicsinyesség. De minden hibájával együtt legitim rendszer.

Daniel Cohn-Bendit problémája tehát az:
Mi lesz azokkal, akik semmilyen Istenben nem hisznek?

Én súlyosabb kérdést teszek fel: Mi lesz azokkal, akik már a demokráciában nem hisznek?
Mert meggyőződésem, hogy ők többen vannak azoknál, mint akik hisznek vagy nem hisznek Istenben. Nyilván, aki demokráciában nem hisz nem lesz vallásos, de vallás ellenes sem lesz. Ne mossuk össze! Rosszabb a helyzet. Ezekkel az emberekkel semmi nem lesz. "Isten, áldd meg a magyart", részlet nem kötelez senkit semmire sem. Továbbra is lesznek olyanok, akiknek sokat fog jelenteni és lesznek olyanok, akiknek semmit. Nyilván feltehetnénk azt a kérdést is a kormánynak:
 

Hogyan sikerült elérni azt ebben az országban,
hogy ez fontos kérdés, vita tárgya legyen?


Meggyőződésem, hogy egy egészséges országban a nacionalista tömbösítés nincs napirenden. Mert természetes. Amerikai filmekben a szülők gyakran így köszönnek el a gyerekektől: "szeretlek". Nem fordítási hiba. És az sem véletlen, hogy milliók házán ott van az amerikai lobogó.

Megint egy ügy, amit saját ostobaságunknak, demagógiánknak köszönhetünk.
 

Tehát a kormány próbálkozása továbbra is sikertelen.
Mi magyarok maradunk egymás ellenében, sosem egyenlőségben.
Daniel Cohn-Bendit, pedig egyszerűen nem ismeri a magyar problémákat.
 

Túl sok a tábor, túl sok a zászló.

A bejegyzés trackback címe:

http://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr732887804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Na_Na11 2012.09.11. 17:41:14

Hoppá , azt olvasni véltem ,megszűnt - vagy megszűnik- ez a " Fekete Lovag " sajnálnám , ámbár bárki írta írták annyi benne a keserűség mint ennen magamban , de azért legyen bárhogy gratulálok. Jó és okos írások.

Fekete Lovag 2012.09.11. 17:49:08

Magyarországon minden átmeneti. Így semmi nem szűnik meg. Csak átalakul. Nehéz játékosnak lenni.