Gyenesi Szabolcs írása,
Mefiszto.hu (c) 2008. március.
 

A Dohányzás elleni tömegkommunikáció kritikája…

"Szívni és nem szívni mindenképp szívás"

  A kedves olvasóm téved, ha azt hiszi, hogy most összeborzolom a hajam felveszem a pápaszemem és elrákosodott szervek fotóit mutogatva hegyi beszédet intézek a témáról. 
Azt mindenki megtekintheti a Spectrumon, a National..., és Discovery csatronán, körübelül három óránként, és ha még nem elég a bulvár újságok minden negyedik oldala erről szól, nem beszélve a szórólapokról meg a reklámokról.

  Mindenki tudja hogy gége, száj, tüdőrákot kapunk, és levágják kezünk- lábunk, impotensek leszünk szívrohamot kapunk, hajlamosak leszünk az asztmára, és galád módon nemdohányzó embereket is mérgezünk ezzel.

  Mindenki ismeri már a Philip Morris botrányokat, többféle filmváltozatban is létezik, a Hallmarkon ezeket is megnézhetjük. Tudjuk, hogy a dohány nem tiszta és lehet benne olyan droganyag, ami nehezíti a leszokást. Ma 21. század információs világából mindent tudunk a dohányzásról... még azt is, amit ma még tagadnak az üzleti körökben. Megint tévedünk, ha azt hisszük, hogy most fakarddal csapkodni fogom a kampós orrú dohánybáró úr fejét, akinek valószínűleg van annyi esze, hogy nem dohányzik, s jókat röhög és dörzsöl az olyan kis szerencsétlenen mint én vagy az olvasóm. De nem is lehet okolni őt sem, hiszen csak ember... s él valamiből a cigi kereskedelme ártatlanabb téma, mint az atombombáé. De tegyük hozzá van hasonlóság.

Jogos a kérdés... ha nem beszélek orvostani hatásokról meg üzletről, akkor miről fogok beszélni? Most, hogy már nem dohányzom 3 hónapja azt hiszem hitelesen tudok írni az emberi miértekről. Miért dohányzunk és nem? Mert ezzel a témával kevesen foglalkoznak. S mindezt úgy fogom megtenni, hogy egyik oldalra sem állok majd. Mert dohányos és nem dohányos viselkedése legalábbis ebben az országban hiteltelen és diszkriminatív egyszerre.

  Mert imádom azt a dohányellenes vastag mukit, aki pancsoló kislány módjára hisztizik hogy cigifüst ment az orrába, miközben beül oldtimer Mercijébe és csak az ő füstjével van tele az egész kerület. De a másik oldal sem panaszkodhat, tipikus képe ennek a Dohányozni Tilos tábla szitává lyuggatása csikkekkel. Mi magyarok semmit sem vagyunk képesek középmezsgyén kezelni. Imádunk diszkriminációs listákat létrehozni, a munkafelvételen: Ne légy 40 felett, de legyen 20 év munkatapasztalatod tíz évesnél ne legyen több a diplomád, a nyelvvizsga csak A és B helyről származhatnak, egészségileg ne legyél hajlamos a túl evésre- ivásra, ne légy túlsúlyos, ne légy túl sovány, ha nő vagy még 15 évig ne álmodj terhességről, ne dohányozz, s mind emellett töltsd ki a személyiséget vizsgáló tesztünk, no meg utána beszélgess a főnök titkárával másfél órát, hogy valóban alkalmas vagy- e. Ha kis szerencséd van a végbéltükör kimarad a vizsgálati listából. Bár sosem lehet tudni..

Az elvárásokból rakjuk tehát össze a tökéletes munkavállalót:

  28 éves vagyok, de már nyolc évesen elkezdtem dolgozni, tehát van 20 év gyakorlatom, mindig az aktuális munkavállalás előtt leteszek egy három szakos diplomát, mert ez a hobbim, s igyekszem Oxfordon végezni a nyelvvizsgáimat miközben élsportoló vagyok: olimpiai gerelyhajító, evésre ivásra nincs szükségem vallásom ezt nem engedi, az ürítéseimet kiizzadva rendezem és úgy, hogy senki nem látja vagy érzi, szellentés is a bal fülcimpám alatt, színtelen szagtalan gáz formájában . Dohányzás szóba sem jöhet mert még a végén meghalok valamiben, s akkor nem vehetem fel a nyugdíjam 105 évesen. Családra nincs szükségem, hiszen nemtelen vagyok, nincs hüvelyem se péniszem, sem hetero sem homo nem vagyok. Szabadságra sincs igényem főalapítója vagyok a legnagyobb sztahanovista klubnak hitem szerint, aki nem dolgozik azt le kell puffantani. Céges nyaralás! Undorító! Ha végképp nincs munka dominához járok, aki rozsdás dróttal egyengeti a hátam.

A tökéletes munkavállalót olvashatták én csak úgy hívom:

"A munka terminátorja"… kapitalista kis országunk itt tart.

  Ezen követelmények listája egy kisebb diszkriminációs lista, s ha fel is jelented őket nagy ívben szaharnak majd rá. Mert a külföldi multi pénzt és védelmet kap az államtól azért, hogy te meg én csicskák lehessünk, s lehetőség szerint a munka terminátorai. Lássuk be... emellett a dohányzás ügye eltörpül. Van aki megissza, megeszi, elszívja a kis stressz helyzeteit, rögeszmés nimfománt ritkán találunk, aki a stresszt szexben vezeti le, pedig az volna a legegészségesebb.

Az alkoholista máj duzzanat, kioktatja a füstös tüdőt, hogy koleszterines vér már megint zabál. No hát ezek vagyunk mi.

  Mi okozza a fiataloknál az önrombolást? Sok barátommal már beszélgettem erről... s mindannyian közös nevezőre jutottunk. A perspektíva nélküli élet okozza, lehetne most tovább írni depressziós stílusban, de ha vesszük az egyszerű számtant és történelmet akkor könnyen rájöhetünk, hogy ez sajnos így van. Anyám az előtt sokszor célozgatott:

- Fiam... most már le kellene szokni a dohányzásról...

Én erre a következőt válaszoltam:

„Anyám... előbb erről az országról kellene leszokni.”

Állítsunk egyszerű párhuzamot a generációk története között:

- Én gyerekkoromban egy aprócska kismotort örököltem a nagyszüleimtől.

- Szüleim az egész életüket kapták a szüleiktől. Kapitalista feltételek (kereset) nélkül.

- Nekem ma már terhes együtt élni a szülőkkel, mert mindig a számlákkal megy a hiszti meg, hogy nem keresek elég pénzt.

- Szüleim munkát szereztek mezei gimi érettségivel, és családot vállaltak huszonévesen (vagy is engem).

  - 28 vagyok 4 szakmával, érettségivel, két nyelvvizsgával és diplomával… egy évvel ez előtt nem javult, és három évvel később sem fog javulni a munkavállalási esélyem. Bővíteni fogom a diplomás munkanélküliek táborát, gyermekvállalás is legkorábban 35 év körül esedékes. (Ezzel megüzenem a nagyokosoknak is – a parlamentben - a diákhitel ahhoz sem volt elég (érdes), hogy feneket töröljek vele.

- Szüleim az esetek többségében a szüleiktől örököltek vagyonokat.... (Pl.: lakások, pénz- összegeket, ékszereket, bútorokat)

- Én pedig, ha így megy tovább... nem hogy semmit, de adósságot fogok örökölni, elég tetemes mennyiségben. És akkor az örökösödéssel járó anyagi vonzatokat nem is számoltam.

A helyzet ironikus, ha kétségbe esek, még akkor is képes vagyok mellé esni. Egyszóval semmi közöm a negyvenes generációhoz. Néha mégis olyan okosak velem szemben, hogy bedrogozom a bölcsességtől és repülök - Jó nagy marhaságot dumálnak néha - . No meg hűtik az agyam a frigóba azzal, hogy pesszimista vagyok, lehet hogy pesszimista vagyok, de ettől még szívósabb mint ők, eddig ha valamit a fejembe vettem azt megvalósítottam.
Ők nem... Megint újabb szöveg anyámtól:

- Az ember általában egészségesen csinál gyereket, nem amikor már lelakta magát és öreg.

Ezzel persze arra célzott, hogy semmi kilátásom nincs… öreg leszek, egészségtelen és tehetségtelen egy családhoz. Mert, hogy nem haladok, de közben füstölök, mint a gyárkémény. Már akkor is tartottam az elméletem és most is... miközben leszoktam a dohányzásról és mégis jutottam valahová:

  Azt mesélje el nekem végre valaki: "hogy kinek vagy minek és miért tartósítsam az egészségem, amikor ma az országban egy huszonéves jövője huszadrangú kérdés vagy már az se" Talán gyümölcskoktélokat kellene innom, abonettet zabálni, tekerni a szobabringát, hogy tartsam az iramot a munkahelyekkel, meg hogy el tudjam temetni a szüleim, és kifizetni az adósságokat? Magam miatt nem tartósítom az egészségem, mert társas lény vagyok, akkor érdemes ha van kiért és miért" Célok és személyek nélkül az egészség, nem más mint pusztulás. Értelmetlen érték. Ez olyan, mint királyi lovasfogat lovak nélkül. Mégis mit várnak tőlem? Itt a nagy lízingtenger közepén evickélve... Fenyegessem meg a főnököm, hogy százezerrel többet fizessen, vegyem át a kerti munkákat, az adósságokat, építkezzek a szomszédban, hozzam el a barátnőmet csináljak öt gyereket és éljek mint példás apa, amíg meg nem halok 105 évesen? Hová tették az eszüket?

Amikor leszoktam a dohányzásról ezért is voltam egy kicsit mérges. Mert minden családtag fellélegzett: "Na végre észhez tért és egészségesebb lesz". De ma is megkérdezem hogy: minek? Nekik? Azért hogy aztán én fizessek utánuk, és magányosan pelenkázzak.
S mindeközben megveregethetem a vállam: én aztán király gyerek vagyok, nem vittem a világon semmire, tépem a tikkettet ötven évesen a munkanélkülin, de már húsz éve nem dohányzom. És egészségem megengedi, hogy még húsz évig lehessek csicska. 
Nagy érdem... tényleg!

A dohányzás megszűnésekor sokáig hangulatbeteg voltam, mert úgy éreztem, hogy elvesztettem egy társat. Egy társat, aki mindenhol ott volt, és nyugodt voltam tőle. S ez eltűnt, a dohányzás mellett nem kellett foglalkozni a részletekkel lazább voltam... ma meg minden vibrál körülöttem kifinomult a szaglásom, látásom, ízlelésem, és ez néha nagyon idegesítő.
A cigaretta bár ugyan káros, de a világ részletei elől való bujkálás. Ami nagyon jó. A világ részletei ma nagyon terhesek, s jó, ha az ember valamivel el tudja fedni. Még attól is féltem, hogy nem fogok tudni írni. Mert ez idáig írás közben mindig lógott a számból csikk. S ez most már nincs. Határozottan féltem a dolgoktól, s nagyon erős a hiányérzetem, de nem a nikotin miatt. Hanem a hozzátartozó életformát, figuratív dolgokat hiányolom. A nyilvános intimitást, hogy rágyújtok mások előtt: azért mert boldog vagyok, szomorú vagyok, ideges vagyok, gondolkodom, fontos ügyeken vagyok túl, szerelmes lettem stb... A kísérő kellék a cigaretta megszűnt. A leszokás maga soha nem történik meg… és az első három fizikai fájdalom mely részben pszichoszomatikus, részben fizikai tünetekkel jár, elviseléséhez elképesztően nagy akaraterő kell, ami már az önkínzás szinonimája.

Sajnos nem konfliktusmentes, én határozottan dühös lettem a környezetemre a leszokás első három hetében. Nagyon agresszív voltam és brutális. Haragudtam, azért mert az ember végül a dohányosok diszkriminatív listájáról átkerül egy másik listára, most például a "a friss diplomás" diszkriminatív listán szerepelek. Ezek után kíváncsi leszek, ha majd tapasztalt diplomás nem dohányzó leszek, akkor melyik listára kerülök.

Számtalan variáció létezik:

- Igen... diplomás, nem dohányzik, de el van hízva... dagadt disznó, autóval megkerülni benzin deficit.

- Igen... diplomás, nem dohányzik, de zongorázni lehet a bordáin... biztos bulémiás, vagy valami anorexia.

- Igen... diplomás, nem dohányzik, de még sosem láttuk nővel és keveset lehet vele beszélgetni... biztos impotens, vagy buzi.

Az alkesz és drogos verziót nem írom le mert az bármelyik mondatszerkezettel kompatibilis. A dohányzás ügye most jó kapaszkodó a valósághoz… a magyar emberek:

Nem őszinték

Féltékenyek egymásra

Gyűlölik egymást

Leszarják egymást

Ergo: Ezért nem tudjuk magunkat megvédeni, és egységes érdekvédelemmel fellépni sem. Tisztelet a kevés kivételnek. Ha a demokrácia ezzel jár… AKKOR inkább éljen a KOMSZOMOL!

  Remélem részben sikerült átadnom a gondolatot, hogy valójában ma teljesen mindegy, hogy dohányzunk- e vagy sem. A dohányzás körüli életjelenségünk ma nagyobb kárt okoz. Lehetne úgy is mondani, hogy akik a cigarettát aktívan és passzívan szívják, magukban és egymásban, mint emberszerű lények több kárt okoznak, mint a cigaretta. De ugye valamivel igazolni kell a károkozást. Valamire fogni kell. Hiszen igazolás nélkül nem ember az ember. Mindent gondosan meg kell magyarázni. Diszkriminatív Listák mindig készülnek... egyéb testi, mentális, szokásbéli, szenvedély ügyi listák. Istenem... egy szál cigaretta elszívása hány perc az életből?... Nyugodt körülmények között öt perc. Öt perc alatt:

40 millió ember születik és hal meg a világban. Tudományos kísérletek látnak napvilágot. 400x módosulnak adatstruktúrák a Neten. Valahol népirtás történik. A másik sarokban a Pápa mond beszédet. Sokan elvesztik a szüzességük, vagy beadják a válópert.

Ennyi minden történik öt perc alatt. S talán egyszer öt perc jut majd egymásra is...

  A dohányzás továbbra is egészségtelen, de ne hogy azt higgyük, hogy valaki korrektebb mert egészségesebb a nem dohányzással, és hogy valaki vagányabb vagy bevállalósabb, mert dohányzik. Előbb a mindennapi "szűrő" nélkül fogyasztott diszkriminációt kell felülvizsgálni és a perspektívákat. A sztereotip köntösöket felejtsük el. S én továbbra se gyújtok rá annak reményében, hogy lesz értelme: „Nem dohányozni”.

 


 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr961985976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.