Ritkaság az, hogy tiszteljük azt, aki nevettet minket.

Lehet mókásan felfogni, és lehet szomorúan is, hogy álmokat üldözünk. Ezek az álmok, vágyak, késztetések, félelmek, káprázatok olyan erősen mozgatnak, hogy időként akár képesek vagyunk önmagunkból kifordulni és vállalni akár a pusztulást. Mindenki a maga álmait üldözi, mert az a legjobb, amit kitalált magának az ember. Az emberek körbe-körbe rohangálnak a vágyaik után. A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem. Hogy barátságot kössünk a férfival, ahhoz idő kell, hogy egy nővel kössünk barátságot, ahhoz alkalom kell. Azoknak higgy, akik keresik az igazságot, ne azoknak akik már megtalálták.

A NŐK VAGY SEMMIRE, VAGY MÁS VALAMIRE GONDOLNAK.

A tisztelet nem kőbe vésett kényszerkötelék, nem egyoldalú jogviszony. A tisztelet nem önmagáért van, valamilyen mértékben kapcsolódik az illemhez és a szeretethez.

 

 

 

 
  

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr672003462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.