Bár hasonlítanak egymáshoz a lovagok... de a valóságban nagyon is különböznek.

Az egyik ember nem több a másiknál, ha a másiknál többet nem cselekszik. Ha a fájdalom miatt nem panaszkodik annak oka, hogy a kóbor lovagnak tilos bármilyen sebesülés miatt panaszkodnia, még ha a bele fordulna is ki. Sokféle irigység közül én csak a szent, a nemes és a jóra irányuló irigységet ismerem. Becsülete lehet a szegénynek is, de nem lehet az aljasnak, a szegénység elhomályosíthatja a nemességet, de tökéletesen el nem sötétítheti, az erény mindig fényt sugároz magából, még az ínség bajain és szűk nyílásain keresztül is, a fennkölt és nemes lelkek mindig becsülésben és gyámolításban fogják részesíteni. Vannak alacsony származású emberek, akik mindenáron lovagoknak akarnak mutatkozni, vannak előkelő lovagok is, de szándékukkal úgy viselkednek, hogy alacsony állású embereknek tartsák őket... amazok felfelé törekszenek, vagy dicsőségvágyból, vagy igazi erényességből, ezek lesüllyednek a renyheség és vétkük miatt. Fölöttébb szükséges hát, hogy résen legyünk s gondosan megkülönböztessük a lovagokat, mert bár hasonlítanak egymáshoz, a valóságban nagyon is különböznek.

 

 

 

 

 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr582006913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.