Hiába kaparom le az arcom... nem nyerek semmit. A Viktor 29 pontja az életet jelenti, idáig halottak voltunk? A kenyér az életet jelenti, de mit kezdjek ezzel a penészes szivaccsal itt a frigóban, rajta a multi stemplijével? A víz az életet jelenti - sivatagban igen - de mit kezdjek ezzel a csapvízzel, ha ez így megy tovább melltartót kell hordanom (a hormonok végett)? A bor az életet jelenti, mások szerint igazságot... mit kezdjek vele? Ezek szerint az igazság is vízben oldódik, mint a pezsgőtabletta. A hajlék az életet jelenti, de mit kezdjek ezzel a lyukas tetővel?  Építsek alá jakuzzit? Az autóm az életet jelenti, de mit kezdjek vele? Ennyi pénzért életet kellene lízingelni. A diplomám az életet jelenti, de mit kezdjek ezzel a billegős ággyal? Majd kitámasztom vele... pont méretes hozzá. A munka az életet jelenti, de mit kezdjek ezzel a sok sárga fecnivel?  Pont kiteszi a fizetésem... jöhet a fogpasztareklám néni, aki tízezresekkel legyezi magát.  A barátnőm az életet jelenti - genetikám örökítése és az élet gyakorlása céljából -  de mit kezdjek azzal, ha nem csak én gyakorlok vele a "genetikát"? A haverom az életet jelenti - magasröptű filozófiák és a sör pusztítása céljából - de mit kezdjek azzal, ha megfejtjük a végtelent... de holnap ugyanúgy bányászsisakot húznak a fejemre, viharlámpát akasztanak a tökömre. A sírás az életet jelenti, de mit kezdjek vele? Ha magamra már nem alkalmazom, csak ha újra meglátom Mónikát a kibeszélőt... abszurdum lelki működés. A nevetés az életet jelenti, de mit kezdjek vele? Stand-up comedy közönség nélkül. Amikor a rekeszizom erősítője kizárólag a cinizmus, szarkazmus.


"Ez az élet rendje fiam"... mondta nagyapám. És a felesével eldöntötte saját dominóját a sorban. Most rajtam a (dominó)sor. Itt két fogalom zavar csupán: élet és rend. Az életre és a rendre való törekvés kizárja egymást, hiszen akkor meg kell felelni valamiknek - valakiknek. A zebra nem azért csíkos, mert az oroszlánnak akar megfelelni. Hanem
pont ellenkezőleg, bizonyos testhőmérsékletet szabályoz, és bizonyos növényzetek avagy körülmények között az oroszlán számára láthatatlanná válik.
 

Ezzel szemben az ember kényszeres alkalmazkodó - akár az evolúció ellenére is: Fasizmusnak, kommunizmusnak, kapitalizmusnak felel meg. Más talán azt mondja: alkalmazkodás. De ez nem így van. Helyesen tehát így hangzik: ez a rend élete. De ha rendek alá vannak rendelve életek. A születés definitíve más értelmezést kap. Akkor bizonyos szolgálatokra születünk, és szolgálatokra örökítünk. Ebből kerekedik a következő kérdés: Milyen szolgálatokra születünk? Az orvos a daganatok feltárására, a kőműves betonozásra,  a művész a festészetre vagy monológra, sosincs vagy ritkán adatik meg a lehetőség egyéb képességek felfedésére. Mert megfelelni kell. Mindig csodálattal nézzük a színes talentummal rendelkező emberekre. És önzően felületességet is párosítunk hozzá: nem fér a fejünkbe mi a jó abban, hogy valaki egyszerre újságíró, filmszínész, szobrász, operaénekes, jó szakács, és még salakmotoros. Nem fér a rendbe. Ezzel ismét megtagadjuk az evolúciót, az emberi agy evolúcióját. Nem beszélve a kicsinyes emóciókról: gyűlölet, féltékenység, irigység, autoritás, előítélet.


Nem fog megtörténni, hogy a kőműves látens képessége révén betonkeverés közben előadjon egy Verdi- áriát és a szomszéd ijedtében kihívja a gigasztár zsűrijét vagy az operaház igazgatóját (inkább fakabátokat). Mert a kőműves élete nem erre van kódolva. Inkább az igazgató úr teraszának a betonozására.  Kinevetjük a "bikicsunájt" és néha fel vagyunk háborodva. Lehet, hogy tehetségtelen.  De zavart okoz. Mert nem felel meg a rendnek. Ez komoly trauma... elhiszem. A trauma mögött nem fedezzük fel a kiábrándultsággal és kétségbeeséssel feltöltődött bátorságot. Ez persze jó hátszelet biztosít a médiának. Lehet ez anomália... de erősíti a tézist: valami velünk nincs rendben. 
Paradoxon, hogy a rend kritikájából nem tudom kihagyni a rend szót, és a hogy a rendet nem látom rendnek. Ezzel együtt nem megyek "bikicsunáj" koncertre, és a Metallica poszteremet sem fogom lecserélni Uhrin Benedekre. Adolf Hitler végóráiban azzal a kéréssel fordult építészéhez (Albert Speer): halála után mindent romboljon le. Mert, ha ő nem élhet a rendnek sincs helye. Az építész a kérést nem teljesítette...

Mert élet és rend között nincs összefüggés. Csak mi akarjuk, hogy legyen. És nem vagyok Bakunyin - anarchizmus eszméje - fan, hiszen az a másik véglet. De a kozmoszra való törekvést túlléptük, előítélettel kapcsoltuk össze. Ebből még az is kijöhet... és nem félek kimondani: a kapitalisták és kommunisták látens fasiszták. A rend kikerülhetetlen. Lehet választani! Minek akarsz megfelelni: faji elméleteknek, eszméknek vagy piaci feltételeknek? Valamelyiknek mindig meg kell, és kellett felelni. Miért is ne választhatná férfi a magányt? 

Nincs karrier, autó, ház, feleség, gyerek.
Mert a kereszténydemokrata ezt soha nem fogja megérteni, és könnyen eljöhet a nap, amikor a magányos férfi és nő a melegek közé lesz sorolva. És akkor vegyük elő a szókincstárat: hány lexéma és szintaxis magját képezi a rend? Szerzetesi rend, házirend, rendőr, rendelkezés, rendelet, rendszer, rendszám, alárendelt, fölérendelt, mellérendelt, csengetési rend, eljárási rend, "rendben van", "nincs rendben". Jól látható, a "rend" utasító szó. Hab a tortán: "Rend a lelke mindennek". Ennél jóval agresszívabb és újszerű kifejezés, jövevényszó a "trend". Ennek következtében a rendetlenséggel nem tudunk mit kezdeni, mert abban nem látunk kívánatos esztétikát. Ha a rendetlenségben látnánk esztétikát, akkor a bútorgyártók és a belsőépítészek éhen halnának. Na ez az. A dolog esszenciája. A mindenkori megfelelés a dolgok alfája és omegája. Tegyünk egy próbát otthon. A ruházatokat cseréljük össze, a szekrényekben a zoknikat rosszul párosítsuk... néhány göncöt borítsunk ki szanaszét a szobában. Az első két hét garantáltan frusztrált lesz... lesznek feszült reggeleink. De aztán kialakul a rend, tudni fogjuk zöld színű zokninak hol a párja még akkor is, ha alaposan eldugtuk. Mert az ember ilyen. Függő és nem változó. A zebra tudati képében nem szerepel az oroszlán, csak ösztöne van. Nem ismeri az élet rendjét, a saját életét érzékeli.  A zebrák épp ezért pártot vagy egyletet sem alapítanak, mert példányonként élők. Saját fajtársukhoz való tartozás pusztán genetikát igazol, és nem "mesterséges" rendet. Nem differenciáltak, és alá - fölé, mellérendeltek.

Mit kezdjek tehát ezzel az írással? Nem kezdem... befejezem.
Lélek a rendje mindennek.

Ide kapcsolódik ez a klip. A "mötál" rajongóktól elnézést kérek, de ez itt tartalmilag tényleg érdekes.
 

 

 

 

 

 

 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr192071656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.