Szakálos Dénes László írása (c) 2010 április

A konvergencia trend és a hermeneutikai kör 
 

    Hans-Georg Gadamer az értelmezés aktusaként gondolta el a hermeneutikai kör térbeli és időbeli struktúráját. A teljes valóságot soha sem ismerhetjük meg, mindig csak a részből az egészre tudunk következtetni. A teljes kör vagyis a valóság teljes és tiszta megismerése elérhetetlen állapot. Az elmélet jól alkalmazható a tranzaktív média valóság bemutatása terén. Beépíthető kritikaként kezelhetjük a  „fokalizátor” fogalmát és (Mieke Bal munkássága meglehetősen részletes) narratív tulajdonságot. Ugyanis médiumnál és jelentős dilemmaként kell értékelni a ki lát?(illetve ki láttat?) kérdés kritikáját.

Összefoglalva: a kamera objektív a valóság egy részére vetül, de annak értelmezést jelentősen befolyásolja a tranzaktív analóg média apparátusának rutinja, s ha azt tevékenységre bontom: szakemberek és újságírók láttatnak valamit a valóságból, maguk is fokalizátorai (szemlélői)  a valóság részének. Hogy milyen módon láttatnak az újságírók a valóságból részeket, nagymértékben befolyásolja az adott médiaorgánum tematizáltsága illetve részben szakmai –etikai kérdések is felvetődhetnek. A törvények és szabályozások többnyire a professzionális analóg tranzaktív médiumoktól objektivitást várnak el, azonban túlságosan szubjektív mezőbe terelődik a probléma.

Ha az újságírói szakmai rutin- etika kielégítő, akkor sem képez kivételt: a teljes valóság tiszta megismerése (vagyis objektivitás kizárva) elérhetetlen állapot. Míg objektivitást várunk el a rendszertől, megfeledkezünk arról, hogy az újságírónak is mozognak referenciák a fejében, melyek alapvetően befolyásolhatják a látásmódját. Természetes, hogy az újságíró megpróbálja magában redukálni a nem tudást a tévképzeteket, de a folyamat végtelen és önmagába fordul, tehát elérhetetlen tudásról és objektivitásról van szó.

Gadamer nem ismerhette meg a konvergencia trend jelenségét. Mely alapvetően az elkövetkező évtizedek meghatározó valóság értelmezése lesz. De élni kívánok a kísérlettel a posztumusz szintjén. A konvergencia trend lényege a médiumok egymásra fordíthatósága, vagy is az ember az inkompatibilitások felszámolására törekszik. Ennek gyakorlati példája az Internet és a mobiltelefon kapcsolata. Egyre inkább összefonódik a kettő (bővebben lásd: Jelenségek és kérdések fejezet - konvergencia trend). Az analóg adathordozó felszámolódik, átalakul az eredetiség fogalma is. Valójában egyik sem. Az analóg tranzaktív kommunikáció és a konvergencia trend a következő modelleket biztosítják: Mi jelent ez? Amíg az első modellnél, a médián keresztül (nyomtatott, elektronikus sajtó) kaptunk a valóságból, részletet – természetesen újságíró rutin szerint tematizálva, ezért tekintjük csak a valóság részének. Addig a második modellnél a civil technológia forradalmát láthatjuk, ügyek sokasága, ahová a média mintavételi eszköze már nem fér be. Gyakorlati példa: bizonyos konfliktusok esetén, a híradó operatőre nem fér el a helyszínen. Mi történik tehát? Jön a civil a hordozható mini notebookjával, webkamerájával, vagy épp a zsebében meglapuló intelligens mobiltelefonjával és a valóság közelébe férkőzik, majd azt az Interneten közzé teszi (pl. londoni metró merénylet civil felvételei, Husszein kivégzése, kínai élelmiszer botrány stb).

Mi következik ebből? A valóság értelmezése a korábbiakhoz képest jelentősen tágul. Tegyünk hozzá kritikát is! A megrendezettség, manipuláció veszélye fennáll. Illetve egyéb veszélyeket is rejthet magában, mint: a média vagy a hatalom megkérdőjelezhetőségét, ha civil forrásokról bebizonyosodnak, hogy igazabbak, mint a tömegkommunikációs hagyomány által vetített valóság. S tegyük hozzá a teljes valóságkört, sosem fogjuk megismerni, lehetetlen. De úgy tűnhet, hogy tágulni fog az értelmezési tartomány, illetve nem mindegy, hogy egy vagy több komponensből következtetünk- e a valóságra. Az is ismert probléma, hogy túl sok lesz a laikus tartalomképző, és professzionális tartalomképzők a kritikusok szerepébe kerülhetnek. Illetve műfajok fognak összeolvadni, és deformálódhatnak az újságírói műfajok is.

A konvergencia trend modelljében jelentősen megnövekszik a fokalizátorok száma. De a fokalizátorok egyénenként rendelkeznek- e a részletes megismerés eszközeivel? S be kell hogy lássuk, ezek a technikai eszközök pont olyan korlátoltak, mint maga az ember. 
Ha pedig korlátolt eszközökkel mintavételezünk? Akkor hogyan tudnánk a részekből a pontos egészre következtetni?

A mintavétel csak a lét bizonyos jelenségeire utalhat, de sosem fog a létezőre… vagyis a probléma marad (Heidegger dilemma is). A megismerés megosztott uralásáról esik szó a konvergencia trend esetén, de nem eshet szó annak széles spektrumú megnyitásáról, plurális elvonatkoztatásáról. Benne részletesebben ismerhetjük meg az okságokat. De a probléma marad: attól hogy fény derül a hatalom dezinformálására, attól még a dezinformálás fogalma és lehetősége nem fog megsemmisülni. De mi lenne a cél? Kevésbé a technika, mint inkább az eredendőség kutatása. A jelenségek originális okságainak kutatása. A civil technológia ma még nem mutat olyan szervezettséget, mint a professzionális média. 
 

 

 

 

 

 

 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr242100970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.