Irodalom: Valami a levegőben

 2010.07.03. 07:04

 

 

Valami a levegőben (a bomba…)

Fojtogat a tudat, hogy vannak még emberek.
Kik a semmibe lézengve keresik a kenyeret.
Mi alatt vállukon a holnap katonás menete.
  S a szeretet, mit adhat az Isten teremtménye.
  Eloszlik a légkörben, mint a szmog mérge.
Valami a levegőben, a világmindenségben.
Valami odabent felordít a földkerekségen.
Hogy, ha mi beledöglünk is, érezni kellene.
A folyók áramlása, méhek döngicsélése.
Apró madaraink jajveszékelő epedése.
Napról napra kevesebb a mag elvetve.
 Olajjal és szeméttel öntözött tengerek.
Valami a levegőben, a világmindenségben.
  Valami odabent felordít a földkerekségen.
És maszkkal az arcunkon utasítunk mindent.
A teremtés koronája gőgjével uraljuk a vizet.
  Arannyal, ezüsttel ékeskedve hergeljük a tűzet.
Fittyet hányva, bohócként röhögve az erőket!
Valami a levegőben, a világmindenségben.
Valami odabent felordít a földkerekségen.
Újra meg újra beledöfjük a kést a védtelenbe!
  Megállás csak a végtelenbe, a kiontott vérben!
Sötét erdő közepén vágtat a halál feketén!
Vágtatunk mi is, át az idő a tér peremén!
Valami a levegőben, a világmindenségben!
Valami odabent felordít a földkerekségen!
Lassan a levegőért, nyakunkat törve!
Így végezzük mi a nagy vérebek!
Egymás tányérjába tápnak bele!
Emlékképekkel peregve
szunnyadunk el.
  Örökre.


 

Szakálos Dénes László írása (c) 2000 szeptember

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr282124827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.