Tehát... az amazon, mint nőtípus. Kétfélét érdemes megkülönböztetni, akinek agresszív apai nevelés áll a háttérben - netán alkoholos befolyás alatt többet "nevelte" az apja, és azt agresszíven tette. Vagy tette ezt az apa alkoholos befolyásoltság nélkül, de lány gyermekét biológiai tévedésként értékelte (mert, hogy fiú gyermeket szeretett volna), a háttérben diszkriminatív, és soviniszta apa modell. Az ilyen lányok, nem szaporítják sőt kerülik a Barbie baba fésülgetést, vonzóbb számukra a srácokkal való focizás a téren - ám ez megtévesztő, nem egy közülük markáns lesz, de végül a családanya végső fázisát éri el.

   De mi lesz azokkal, akikből nem? Az előítéletek szerint leszbikus, de a genetikai kutatások erre is rácáfoltak, ez önmagában kevés. De nézzük a másik típust: aki ugyanazon, szocializációban vett részt, mint bármelyik lány... azonban mégis valami "férfiasabb" szerepre állította be. A csalódást mindannyian külön-külön másképp dolgozzuk fel, vannak közöttünk - és nőkről beszélek - akik természetesnek veszik a férfiak "szabados", sokszor kalandos életvitelét, és viseljük az azokból eredők fájdalmakat, és terheket - még akkor is, ha igyekszünk nem kimutatni - sőt néha úgy teszünk mintha imponáló lenne a férfi viselkedése (közben csak genetikai megfelelő, de a viselkedése marhára nem megfelelő). Éreztünk már olyat? Hogy valami elítélendő, de mégis vonzó? Kivel állt szóba először a kígyó? Ádámmal vagy Évával? Érdekes. Ugye? Mi van tehát, azzal a hölgyeménnyel, aki nem fogadja el a férfi viselkedését. Valamiféle, ideával kapcsolja az egyébként teljesen genetikai alapon működő - törvényszerű - eseményeket: hát nem akarok feminista lenni, de a fiatal férfi egyed nem arra van kitalálva, hogy egyetlen helyen dobja le a vasmacskát - horgonyozzon le. Nekik természetüknél fogva menniük kell! Ezt meg kell érteni... sok fiatal és felelőtlen házasság - és főleg napjainkban - ebbe megy tönkre. Nem kívánom a társadalmi és politikai szerkezetváltozást belekeverni, de a kapitalista berendezkedés sokkal inkább hasonlít az állatvilágra -> ahogy kedves kollégám mondaná (aki maga is Habermast erősítette): az egzisztenciális individuum került a középpontba (erősebb kutya elve): zsákmányt ejteni és minél előbb, sokszor túlzott hedonizmust képviselve.

    Mit értek túlzott hedonizmus alatt?: sajnálatos drámát... a szeretet háttérbe szorulását, a puszta genetikai kiválasztódásért a versenyt és élvezetet... amikor megrökönyödve olvassuk, vagy tapasztaljuk, hogy egy gyönyörű és szimpatikus ifjú pár gyermekáldásban részesült, de másnap már a válópert kezdeményeznek, és szeretők vannak a háttérben. A nő teljesen az önállóságban nevel, vagy nevelőapát szerez a gyermeknek - aki egyben a szeretője is - esetlegesen teljesen egyedül neveli a gyermeket, alkalmi szeretőkkel, és harmadik variáció, hogy teljes magányban férfi nélkül. A férfi mind eközben, elnézést a kifejezésért : mint valami "tenyészbika" szétszórja a magját, szerencsével otthonra lel, de áll a zászló, hogy mégsem (az előző rendszerből sok közöttük ma a hajléktalan-> gyermeknemzésre képesek voltak, de a család és szeretet terén teljesen antiszociálisak vagy épp rosszul végződött válóper végett kerültek oda ahová kerültek). 
 

   Hol tartottunk... a nő tehát, akinek "fekete" elhalt szíve van, mert férfiak sok alkalommal taposták el. Szembesül a feladattal, hogy gyermeket kell nevelni. Korántsem egyszerű feladat. A korábbi ideák már elvesztek, mondhatni nincsenek illúziók az ellenkező nemmel kapcsolatban - azok lényegében kiégtek - magányos amazon.
    A helyzet nehéz, mert majdnem megfeszül akkor, ha fiú gyermeket nevel, mert számára fontos, hogy abból komoly és kemény férfi érjen. Nem riad vissza a fizikai tettlegességtől, a túlzott anyai szigortól. Alkattól függően - kétféle irány is létezhet: vállalt és nem vállalt emóciók. Vállalt esetében, a kemény amazon olykor érzelmi hatásra vállalja a könnyeket (születésnap, romantikus film stb), a kevésbé szerencsés helyzetben a másik típust hidegen hagyják az ilyen hatások . Egy érdekes mutató szerint, az ilyen anyai neveltetésből egészen markáns, mondhatni természetes egyensúlyt is felborító férfiak érnek be. Mert, hogy minden férfiben van női oldal és minden nőben férfi oldal. S bennük az anya kétségbeesése révén, kevesebb lesz a női oldal - más kutatások ezt cáfolják, arra hivatkoznak: az úgynevezett gyengédségre a férfiak is vágynak és máshonnan és másképpen pótolják. Nem tudjuk egyik, másik oldalra borítani a mérleget, mert mindkettőre van példa.

   A lány gyermek nevelése valamennyivel könnyebb, érdekes mód - a barátom és gyermekem fogalom sokszor összeolvad. Én mint anya részt veszek a lányom első szerelmi ügyében... érzékelem a boldogságot, és a bánatot. Mintha csak én lennék az elfeledett életem egy rekonstrukciója, akár mint késő esti bulizós és cigarettázó partnerek tárgyaljuk ki ismert szófordulattal élve " a genyó" pasikat. De térjünk vissza a fiúra, aki a magányos amazon anya nevelésében részesült. A férfinek nehéz dolga van, mert velejárója, hogy igazából nem áll messze tőle a gyengédség... műveli és olykor elvárja, de alkattól függően elnyomja és rejtegeti. Mi magunk, a nők sokkal inkább az elnyomáshoz szoktunk - vagyis ahhoz, hogy a férfi elnyomja saját érzékiségét, s ezáltal rendkívül erős (legalábbis erősnek tűnhet sok esetben) - sőt sokszor egyébként attól hatódunk meg természetellenesen, ha a férfi egy durva érzelmi traumát rezzenéstelen arccal visel, pedig ez butaság tudni vélni lehet, hogy legbelül nagyon komoly (külsőleg nem vállalt) fájdalmak vannak.
 

   A leosztott kártyák, most még ha vitatott is: a patriarchizmus, sok kényszer szerepet szül. Ez van.  Néhányan azt terjesztik épülőben a matriarchizmus (mert egyre több nő kerül munkaerőben vezető szerepbe), pedig ez is butaság, ennek egyszerűen gazdasági és politikai okai vannak - erre később még kitérek. Szóval a férfi elég sok mindent megtehet - előnye az, hogy: és most az urak dagaszthatják a mellüket "felettük lassabban ketyeg az óra", a taglalt neveltetésből fakadóan bármit megtehetnek, sajnos az eredmény azt mutatja többségük mégis a szingliség felé hajlik. Hogy miért... ezt legközelebb kifejtem.
Pedig párt találni mindig lehet. Igazolja az alábbi klip:)))))))))
 

 
   

 

 

 

 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr602141646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.