Szakálos Dénes László írása (c) 2005 november 

 

Íme egy igényes klasszikus 1982-ből.

 

A történet szokványosnak indul… vannak, akik dolgoztatnak (hatalom) és célorientáltan teremtenek hozzá intelligens lényeket (droidokat: Rutger Hauer, Sean Young, M. Emmet Walsh, Daryl Hannah ) és lesznek, akik öntudatra ébrednek oly megfontolásból, hogy milyen jó is lenne embernek lenni (droidok) és, ha kitör a botrány... lesz, aki majd elvégzi a piszkos munkát (a fejvadász: Harrison Ford ). Természetesen itt is a hatalom az erkölcs fölött áll…  Mit mondhatnék erre?… 
otthon, édes otthon” 
 

Bár a droidok (replikánusok) tisztába vannak vele, hogy úgy alkották meg őket, hogy záros határidőn belül (pár év alatt) elpusztuljanak. Mint kiderül, megkóstolták a földi javakat és nem érdekli őket a börtön: a munka és a saját testük… azt a pár évet szabadon akarják leélni. Elképesztő emberségről tesznek tanúbizonyságot, hiszik vagy nem… de megtudják mi az barátnak lenni vagy szeretni a másikat. Ezek a lényegi információk csak később derülnek ki, amikor főszereplőnk (a fejvadász) már a sarkukba van, hogy lemészárolja őket.
Hősünk érző lélekkel van felruházva és hamar rájön, hogy az üldözött személyek értékesebbek, mint maga az ember és a hatalom vérszomja megalapozatlan. Innentől kezdve már tényleg SCI-FI… nem? Hősünk ugyan párbajt vív némelyikkel, de arra korántsem számít, hogy az egyik „legális” droid hölgyeménybe szerelmes lesz, aki éppen a már említett vérszomjas hatalom kulcsemberének a titkára. A szerelem alkalmat ad arra a fejvadásznak, hogy felülvizsgálja saját erkölcsi minőségét és megtagadja a hatalom elvárást, sőt lassan igyekszik véget vetni a gyilkolásnak… 


- Olyan ez mintha az adóbehajtó meghatódna a kliens szegénységétől -
Ám a droidok erőszakos emancipálódása végül mégis vérfürdőhöz vezet, és a végére nehéz lesz eldönteni ki az üldöző és ki az üldözött. Bizonyos, hogy a megszelídült fejvadászunknak már a háta közepére sem hiányzik ez a hajsza. Meglepő fordulatot vesz a történet, a droid főszereplőnk és fejvadászunk végső összecsapásánál. A droid mintha felismerte volna ellenfele érzékiségét… ő az erősebb, de mégsem fogja megölni a fejvadászt… sőt megmenti egy végzetes zuhanástól (háztető jelenet). A drámai hatás fokozása végett, kiderül hogy főszereplő droidunk (Rutger Hauer) mindenképp meghalt, volna hiszen lejárt az "ideje" (az a pár év), és szép lassan azon a bizonyos háztetőn örök álomba merül a fejvadász szeme láttára. De előtte fantasztikus és megrázó erejű monológba elmeséli miért is akart úgy élni, mint egy ember – miért vágyakozott a szabadság után – Erről a zseniális jelenetről… nem írok részleteket… tessék megnézni a filmet! Érdemes SCI-FI műveltségünket eme jelentős klasszikus művel bővíteni.
Filmtechnikailag ma is megállja a helyét, remek színészi alakítások, nem kevésbé színvonalas a  rendezői munka (Ridley Scott), képi világa mondanivalója egyre inkább aktuálisnak látszik, társadalom ábrázolását illetően megint azt kell mondjam: „otthon, édes otthon”. Miből áll a SCI-FI hangulata?… Nos ne várjunk csihi-puhit inkább krimiszerű sztorit. A SCI-FI műfaja nem abban nyilvánul meg, hogy térdig gázolunk a vérben, hanem attól félelmetes, hogy ez a fajta jövő… sajnos… már itt dörömböl az ajtónkon. Egyszóval minőségben a dráma…dráma…dráma.

 

 

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr302187509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.