Elmúlik a szerelem


Semmit sem tehetünk.
Egy napon majd
elmúlik a szerelem.
Hívás nélkül jön,
kérés nélkül megy,
Nem tehetünk semmit sem.

Mégis egész életünkben
várjuk a csodát,
pedig tudjuk,
a szerelem minden pillanatában
benne van az elmúlás.



A férfi


Ahogyan akkor ott álltál
a gyengék álarcában,
tudtam, te kellesz nekem,
senki más!


A nő

Gyűlöllek és szeretlek,
de kérded, miért teszem?
Mert te kellesz nekem,
senki más!

 

A többi ugyanaz

Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.
Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.
Buta játékszerek voltunk csupán
önző kis vágyaink csapdájában.

De hibáinkból nem tanulunk,
nyerünk és veszítünk, alul maradunk.
Mégis tovább vívjuk harcainkat
és nem vesszük észre;
csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.


 

Szeress kétszer

Szeress először, mikor elmegyek,
szeress másodszor, mikor visszajövök.
Szeress újra és szeress megint,
akár nagyon, akár kicsit.
Szeress egy hétig, szeress egy évig,
akár tavasztól a télig!

De ma igazán szeress,
hiszen holnap megint elmegyek.

 

 

A vágy soha

Egy parkon keresztül követtem
egy gyönyörű lányt,
de mielőtt utolérhettem volna,
megtorpantam.
Van valami varázslatos abban,
hogy megöregedtem, hisz
bölcsebb vagyok, mint valaha.
De be kell látnom,
a szerelem vakká tehet,
de a vágy soha.



Megalázva

Köszönöm uram, hogy
nem ismerjük a szándékaid.
Mindannyiunkat vakká tettél.
Remény nélkül, élve eltemettél
gigantikus csapdába.
Élek és haldoklom.

Remélem, te azért jól
szórakozol!



Lélekkonyha

A lélek érzékeny műszer,
éltre kelti az anyagot.
A test pusztán hideg gép,
míg a lélek visszavonhatatlan
ajándék.
Nem változik, ha formát cserélsz.

Ami megöli a lelket, az a pénz.
Ezek lehetnének utolsó szavaim is.


Júdás közöttünk

Ne reménykedj,
hiszen mindannyian
ismerjük a történetet.
Csókjával árul el az,
aki szeret.


A karaván

Egy karaván áthalad az életemen,
víz nélkül és élelem nélkül.
Mindenféle kincset szállít,
súlyos aranyat és drága tömjént.

Velük tartanék mindörökre,
ha eladnám nekik kincsemet.
A lovasok távolodnak,
én integetek.


Hatalom

Meg tudnám állítani a földet,
eltakarhatnám a Napot is
egy pillanatra.

Láthatatlanná válhatnék
vagy egészen jelentéktelenné.
Lehetnék óriás, gazdag vagy szegény

Megbonthatnám a természet rendjét,
akár a halált is legyőzhetném.
Teremthetnék másik világokat
jó messzire innen.

Megtehetném.
Akarom.



Csörgőkígyó blues

Ismerlek asszony, hűtlenül elhagyó,
hazug nyelved csókjaimra szomjazó.
Hideg, kegyetlen fájdalmat okozó.

Ismerlek asszony, az ölelésed forró,
hazug szerelmed lelkem bitorló,
könyörgésem nevetve eltipró.

Ismerlek asszony, szívem felfaló,
tested testem köré fonó,
búcsúzóul megmaró.

Hívlak magamhoz hűvös éjszakáimon.


Különös

Az emberek különösek,
ha idegen vagyok a számukra.
Elfordulok, ha csak rám néznek,
félelem nehezedik a vállamra.

Egyedül vagyok, már a nők sem kellenek,
ma senki sem alszik az ágyamban.

Olyan különös,
a madarak akkor is repülnek,
ha te nem nézed őket.
Jobban látnálak az ellenfényben
és emlékeznék a nevedre,
ha nem lennél – velem.

 

 

 

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr172187549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.