Szakálos Dénes László írása (c) 2009 december

Az Internet léte és használata közelebb visz- e minket az igazsághoz? Ahogyan egyre inkább függőivé válunk azt kell, hogy mondjam, sajnos nem visz minket közelebb az igazsághoz. Mert minden, aminek függőivé válunk végtelen folyamatot indukál, nem lehet kilépni belőle. S próbálunk úgy tenni, mint ha az urai lennénk, s uralni akarjuk. Nem ad választ, inkább távolít problémáktól. Mindannyian ezáltal romantikusok is lettünk, soha nem tapasztaltam ilyen rajongást, a római kori filmtémák ügyében. A Ceasar és Spartacus és a Gladiátor százhuszadik feldolgozása soha nem látott tömegeket ragaszt a televízió elé. Miért? Az Internet, mint technológia kitaszítja magából az őszinteséget. Egyszeri nullákra és egyesekre bontja le az emberi kapcsolatokat. S rejtőzködő falat emel, a konfliktusok ügyében… "csetelés" alkalmával, következmény nélküli az agresszivitás, jelképes értelemben vett szankciókat von maga után, vagyis személytelen. Holott a római filmek szimulációjából is kitűnik, egy személyes sértés a kard kirántását is eredményezhették, minden esetben őszintébb volt. Felteszem a kérdést mennyiben segítette elő vagy fejlesztette a probléma megoldását az Internet? Nem segítette elő… sőt inkább degradálja, egyszerűsíti a vélt létezőt. Amiben viszont korszerűsítést hozott az a tér és az idő megbontása… de a valóság érzékeléshez ez még mindig kevés. No aztán nem is beszélve azokról az emberi életformákról, melyek technológiáktól félrevonultan tanyákon, faviskókban hegyek gyűrűjében alakultak ki. Élnek… s hozzáteszem valóban, bizonyíthatóan jól élnek. Bizonyított, hogy vannak emberek, akik az úgynevezett civilizált – s mondjuk el egyben mediatizált -  teret sajátos életérzésből, a természet eredendő tereivel írják felül. Mail posta helyett falu hivatala, csengő helyett jelző kutya, ásványvizes palack helyett gémes kút, vasbeton szálak helyett szalmaszál, Internet és kábel helyett legfeljebb havilap vagy rádió … és így tovább. Az étkezés szokásokról már nem is szólva… új generációs elvonulások ezek, nem feltétlenül függnek össze családi hagyatékokkal… a civilizált- mediatizált tértől való drasztikus elszakadások ezek. A romantikusság erősödése, a természetbe való visszavonulás, felhívja a figyelmet arra: jogosan vetődnek fel technológia kritikák.

            Nem állíthatjuk, hogy az Internet haszontalan az előzőleg felvonultatott érvelések alátámasztják a Heidegger kritikát: a technika elgyökértelenít. Újabb technológiát kell górcső alá vetni, gén manipulációk beavatkozás a biológia törvényszerűségeibe. Az informálódás mellett nem mehetünk el a táplálkozás és az orvostudomány technológiája mellett sem. Heidegger keményen fogalmaz: ha már megtaláltuk az utolsó vírus ellenszerét akkor sem adtunk választ a lét értelmére. Felvet egy súlyos etikai dilemmát: egy emberi élet megmentése vagy annak fenntartása, hány lemészárolt állatot vagy gén puffasztott növényt ér meg? A természet ellen való szembeszegülés és küzdelem tárgyai ezek. Létezik- e originális létfelfogás? Ha a természet genetikailag meghatározta: vannak emberek, akik genetikai szinten kell, hogy számoljanak azzal ténnyel, hogy van esélyük a rákos megbetegedésre. A természet, mint ahogy az ismeretes drasztikus választ ad erre: 
„ a gyengék, genetikai kódjai nem öröklődnek”, a „gyengék az erősek eledeleivé válhatnak”.

A gyenge szó nem pejoratív értelem… hanem genetikai minőséget hordoz. S akkor jön az ember mindent uralni akarásával, nem létező növényeket hoz létre, más fajok keresztezéséből, a krokodil véréből antibakteriális anyagot nyer ki, a cápa agyvelejéből az alzheimer ellenszerét és a többi. Kritikám persze… nem az eutanázia jogosságát erősíti. De ordít a probléma a sorok között: természetellenesen viselkedünk… no persze a természet ellen való küzdést felülírják egyetemes jogok mint például: „az emberi méltósághoz, egészséghez, teljes élethez való jog”.  A kérdés azonban változatlan: a jogok valóban harmonizálnak a természet törvényeivel? Vagy csak gazdasági stabilitást segítenek elő? Szerény ismereteim szerint az ember által hozott kollektív intelmek az Ókori görög kultúrában harmonizáltak erőteljesen a természettel. Azt követően királyi felüliratokról, egyházi felüliratokról, és ipari forradalomról , diktatúra felüliratokról beszélhetünk nagy léptékekben, s végül itt vagyunk a technológia és a nyitott piac felüliratában. A nyitott piac, mint olyan, amely bőven dúskál a gyógyszeriparból, ha serpenyőkben ellensúlyozná a mérlegen az emberi egészséget, és ellenben a saját zsebét, melyik oldalra billenne a mérleg nyelve? Természetesen a dolgozat tárgya nem a piaci kritika és összeesküvés koholása… mindössze etikai kérdéseket említettem. Soraim olvasásakor a sertések által terjesztett új halálos kór, egyre nagyobb körben vált turistajegyet. Nem koholtam, csak villantottam.

             Ismét nem állíthatjuk, hogy a gén és orvostudomány haszontalan lenne, hiszen mindenki egyénre szabottan lehet boldog, ha egy súlyos betegségből felépül… de itt is meg kell említeni: távolabb taszít minket a természet – biológia – megszállott uralása a lét értelmétől és a létezőtől. Lássuk talán a legdurvább és legnehezebb ügyet, a hadakozás technológiáját. Az a furcsa hogy önmagában a haditechnika, csodálatos felfedezésekre tett szert az elmúlt húsz, harminc évben. No persze… szolgálatába állítása, elszomorít minket… mert nem felfedezésekről van szó… hanem gyilkolásról. Ha egyszerűen lefejtjük a háború tárgyát, akkor érdekek egymásnak feszülését láthattuk és láthatjuk ma is… kinek a pap kinek a papné s van, akinek az olaj szúrja a szemét s van, aki ellenállása végett lesz gyilkológép. Egyetlen közös dolog volt a modern háborúk során (I. világháborútól az iraki ügyekig), az pedig a tér teljes felszámolását jelenti. Ahogy a polgári technológiában is uralni akarjuk a teret. Úgy a háborúk a terek felszámolását alkalmazták, ennek ékes példája a legkülönbözőbb robbantási technikák, némelyik az atom vagy az atmoszféra mérgezés szintjén fejti ki hatását. S igazolják a kanonizált és objektivista történelemkönyvek, győztesek csatáiról beszélhetünk. Többnyire az erősek emléke a hosszútávú emlékezet. Megint az állatvilágot kívánom ellenpéldaként felhozni. Az oroszlánnak esze ágában sincs falkába szerveződve lemészárolni az egész csordát… bár tudatos stratégiával nem rendelkezik, de mégis tudja
„ez a csorda, holnap is csorda lesz”, s hogy még érdekesebb legyen, az egészséges borjakat sem fogja levadászni, csak akkor, ha láthatóan sérültek… „nekem nősz nagyra szentem” írta József Attila. Valamilyen oknál fogva az oroszlán, nem törekszik a tér teljes felszámolására, belakására. Ezzel szemben az ember, mint minden másban is felszámol és felél. Mint ahogy a bomba sem válogat erős és gyenge között. Mára világossá vált a haditechnika képes lehet az egész bolygónk feltérképezésére, én arra vágynék ezzel a tudománnyal, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljek mondjuk egy korombéli Argentin egyetemistával… haditechnika inkább Bin Ladeneket keres. A folyamatok teljes kontroll alá vetése a cél… ez mi, ha nem uralom? A haditechnika alkalmazását tekintve haszontalan, szellemi tőkéje hasznos a materiális világban… mikrohullámú sütő nem lényegi szempont az élet fenntartását illetően, de a civilizáció stemplije.

 

            Rövid kritikával illettem a az Internet technológiát, a gén technológiát, hadi technológiát – némiképp Heidegger szinkronnal követve -. A fejtegetés közepette újabb gondolat fogant meg a fejemben… mely felteheti az „i-re” a pontot… no persze csak ezen tanulmány keretein belül, mert a probléma végtelen marad, a tipográfia világa nem írhatja le. A megismerés folyamata a lényeg. A gondolat: az ember viselkedése azt bizonyítja, hogy akkor alkot gépezetet vagy „technológiát”, ha valami probléma merül fel. Ha tehát problémával találkozom, technológiát alkotok annak „megoldására”… legyen az, kézzelfogható tárgy vagy papírra vetett analízis, s az a kérdés vetődött fel bennem: ezzel a probléma megszűnik- e? Nem lehetséges, hogy csak elasztikus gumifalakat hozunk létre, s csak tompítjuk a várható becsapódást? De ettől még a probléma becsapódik… ergo a technológia lehet, hogy csak kérdés és reflexív válasz inger?… nem több? Napnál is világosabb, ki lehet osztani a világ minden országának a sertés influenza elleni vakcinát… de ez is csak gumifal, amely rugalmasan visszalök, harminc- negyven év erejére a következő világjárvány megjelenéséig. De attól még a fertőzés probléma, a gumifal másik oldalán van… nem színűk meg. Ha tehát a technológia, csak harminc, negyven éveket stabilizál. Megoldásról beszélhetünk- e? Erősítve érzem Heidegger technológia kritikáját. A probléma lehet, hogy a létezőről választódott le? S mi csak a leválasztódott problémákat illetjük válaszokkal, de ettől még a létezőt nem tártuk fel? Egy félelmetes SCI-FI forgatókönyv jut eszembe, ha a létezőt vagy is az emberi univerzum minden lehetséges probléma gyökerét feltárnánk – ami lehetetlen – akkor lehet, hogy megtalálnánk a sertés influenza több millió éves történetét, és miértjeit? Akkor még súlyosabb kérdések: az Internet választ ad a kommunikációs problémára? A gén technológia választ ad a biológiai devianciákra? A haditechnika választ ad a nemzetek közötti konfliktusokra?

 

 

 

 

 

 

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr992208191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.