Azon egyáltalán nem csodálkozunk ma, ha egy politikus hazudik sőt ma-holnap az elvárások között fogalmazzuk meg, mert az igazság már mindenkit felháborítana... és egyébként is mi a fenét kezdenénk vele? Ha betört az orrcsontom szerelmes hősként jobban eladhatom és a magyar ember számára hihetőbb is, mint hogy őszintén eláruljam az igazat: hulla részegen magamra rántottam a klozet ajtót. Beteges, de mintha a magyar emberek vágynának arra, hogy hazudjanak nekik, végtére is ki nyerne ilyen szlogenekkel: "nincs több pénz pelenkára: nyugdíj és óvoda építés nyista" , "a négyes metró inkább úttörővasút lesz, mert nem tudjuk befejezni", "minden csoda 3 napig tart, az adócsökkentés terve a választási eredményig". Ezek a gondolatok halálra vannak ítélve, mert a magyar emberek nem tűrik az őszinteséget. Kollektív idealizmus melyet részben az előző rendszer reflexei közül hoztunk magunkkal. Ötven év kitartó nevelése má- már genetikai szint.

 

Elővettem Budapest hétköznapi életét a hatvanas évekből, egy címoldalon vezető hírként szerepelt, hogy egy biciklis hölgyet - K. Piroskát -  halálra gázoltak és ennye-bennye, de csúnya dolog is ez az autós száguldozás, gyászoló nemzet Piri néni felett, élére hajtott sarló és kalapács zászló gyászoló Pista bácsinak. Díszlövetés a halottnak, sortűz a sofőrnek.

Nem érezzük a furcsa bukét? Ki viselte volna el Piri néni halála felett szalag címben: kik tűntek el ma? Nem a Bermuda- háromszögről beszélek... Andrássy hatvanról beszélek és annak fióktelepeiről, névsorairól. Érthető? Ha nem, akkor kibontom minden részletét az igazságnak:

Az előző rendszerben pont annyit hazudtak (ha nem többet), mint a jelenlegiben. Magyarán az igazságra immunisak vagyunk, még ötven évig kellően hatékony vakcinát kaptunk. Ez annyira igaz, hogy legszívesebben hazudnék, hogy tényleg hihető legyen. Egy laikus ember így fogalmazott nekem a pszichológiáról: ha a gyerekedet úgy neveled, hogy napjában ezerszer szajkózod: "hülye vagy fiam" a végén tényleg hülye lesz. Nem tudom, de ha ez működik, akkor itt egy kellemes narrátor hetven éve suttogja a fülembe: "Birka vagy". Nem szólok csak bégetek és húzom az "ikszeket" a szavazólapokon. Mert azt biztosan nem szajkózta senki sem a fülünkbe:"öntudatos, gondolkodó vagy", "öntudatos, gondolkodó vagy", "öntudatos, gondolkodó vagy". Olyan hanglemez, ahol minden második szám a "birka vagyok" és minden első szám pihenésként a "bikicsunáj", a végén bonus track egy DJ remix: "birkacsunáj".

És akkor megjelenik egy olyan párt (Kétfarkú Kutya Párt: http://kutyopressz.blog.hu), amely nem más mint fiktív párt egy színpadi performansz, lényegében paródia az egész magyar politikai rendszerről, a választójogról és a választókról. Humorba csomagolt katarzis. Fájdalmas nevetésre ingerel. Mert csaholva röhögök azon, hogy mennyire szánalmas az a világ, amit elém tár az ígéreteivel, de ugyanakkor fájdalmas is, mert tudom, hogy ez valóban Magyarország. Azzal, hogy nyíltan vállalja a jópofa ígéreteinek valótlanságát, lejáratja, lemossa az összes falról a "valódi" pártok szlogenjeit, nevetségessé és üressé változtatja azokat. Egyszerre zseniális, félelmetes és szégyellnivaló. Nem tudok azzal mit kezdeni, ha valaki vállalja, hogy hazudik. Hazudja inkább, hogy igazat mond! ÁHHHH skizoid lettem! Hasfalba nyomom az inzulint, aztán a kádárjancsi szérumot. Telihold van!!!! Szőrösödöm, legelészek!

"birka vagyok", "birka vagyok", "birka vagyok", "birka vagyok", "birka vagyok", "birka vagyok"

beeeeeeeeee!

 

 

 

 

 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr242217430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.