Irodalom: Bitumen szerelmes

 2010.08.27. 10:15

Szakálos Dénes László írása (c) 1998

 

 

 

3. fejezet

Nem! Ebbe nem törődöm bele soha!

Mormogta a hős a géz alatt és morcosan hajtott lefelé a dombon a sugárhajtású Bitu-rollerével. Kora reggel a nap alig kandikált ki a hegyek közül, és ő a képzőművész parkba igyekezett kipihenni fáradalmait, aztán kidolgozni az "Antiszerelem" haditervet.


 

 

A képzőművész park egy sűrű erdő egy halas tóval a közepén, hosszú híd kötötte össze a két oldalát. A neve is tükrözi a látogatók személyét… általában festők, szobrászok jártak ide alkotni és témát választani. Így volt ez ma is, a park művész emberektől sokasodott. Vessünk hát pillantást egy művész vásznára.

A művész az imént bekövetkezett paranormális jelenséget próbálta emlékezetből rekonstruálni. A vázlat készen állt: a híd oldaláról egy roller himbálózott lefelé, jóval alatta egy múmiához hasonló figura látható, amint éppen a vízbe csobban. Ez igen! Ilyen jelenséget nem minden nap láthat az ember, főleg egy vásznon rögtönözve. Jogosan lehetne: „A zuhanó egészségügy” címmel illetni eme lángeszű művet. A gyönyörködést hörgő ordibálás szakítja meg:

- Segítség! Segítség!

Természetesen főszereplőnk kapálódzott a zavarossá habarodott vízben. Balról egy ismeretlen gömb alakú tárgy csapódott a fejének. A tárgy maga volt a torpedó, Bitumen bugyborékolva elsüllyedt, a tárgy pedig fellibbent a habok alól. Egy Unikumos üveg.

Megint ránk szakadt az este. Hála az égnek Bitument megmentette valami… talán az írói jóindulat… nem tudom. Mint ázott ürge, bóklászott a park kijárata felé kéz a gézben. A falu kocsmája felé igyekezett, hogy belül is leöblítse bánatát. Megérkezett.
A kocsma neve: „IVODA”. Határozottan belökte a western filmekből jól ismert lengőajtót, mely ugyanazzal a határozottsággal lendült vissza és vágta pofán. Úgy döntött inkább bekúszik alatta. Így is lett:

Szevasztok!

Cső!

Szólt vissza tömeges üveghang és mindenki leemelte szájáról a sörösüveget. A világítás spórolásra szorult, csak szimattal lehetett a pulthoz jutni. A sörcsapok mögött a félhomályban egy bárszéken ült a kocsmáros, bal kezében egy légycsapóval, a verejtékes homlokán döglött legyekkel. Körülöttük az asztaloknál telt ház, zsivaj, kártyáztak, diskuráltak, és volt aki gyógyulni akart… italba fojtotta nátháját.

Ha nem megy az élet, be kell rúgni!

Tenyerelt a pultra Bitumen és sört rendelt. A csapos leakasztott egy korsót a feje fölül, azt színültig töltötte a csapnál, jobbjával kitámasztott egy létrát a bárszékre és lemászott. Valahol a pult alatt eltűnt. Lépteket lehetett hallani, megállt. Nagy erőlködések árán megjelent egy kéz a pulton és Bitumen elé tolta a korsót. Visszafele séta, föl a létrán, le a székre és a törpe csapos leizzadt.

 

 

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr572251369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.