Konzervatív és korszerű nevelés?
Először talán definíciókat kellene alkotni. Ezt úgy kellene megtenni, hogy egyik oldalról ne kapjuk, maradiságot a másik oldalról neofíliát (az újdonság utáni vágyakozás). Tehát középmezsgyén haladjunk.

Konzervatív nevelés: bizonyos tradíciókat hordozó viselkedési minták átruházása a fiatalabb egyénekre. Mely részben, az adott ország kultúrájához igazodik (rendszer függő is) tehát univerzális, míg a másik oldalon a perszonalitás függő - az apai/anyai szigor önmagában, vagy azok keveredése tekintélyelvű nézetekkel (kommunizmus, fasizmus). 

Mai értelmezésben: leginkább a családi történetekkel és azokban rejlő korábbi viselkedési mintákkal függ össze (politikai elv kihalófélben). Illetve az adott ország konvencionális (hagyományos, megszokott, mindenki által elfogadott) mintája. Pl.: tegeződés, magázódás aktusa, nők és férfiak viselkedése egymással szemben, gesztusok, kompetenciák, hierarchiák stb.

A modern nevelés: közhelyszerűen, nyitottságot, haladó szemléletet jelenthet mely a társadalmi változásokat simulékonyan kezeli, alkalmazkodik. Ne töltsük fel liberális tartalommal, sokkal inkább a tradíciókat észben tartó plurális - sokszínű nevelésre törekvés. Ez itt a kulcsszó: nem több mint törekvés. Ugyanis korszerű társadalom értelmezés nincs, mert tradíciók és trendek tapadnak a fogalomhoz leválaszthatatlanul, és ez sokszor konfliktusokhoz vezet.

Egyszerű példával élve:

Minden anya szeretné alapvetően, hogy lányuk - bizonyos kor előtt - ne öltözködjön szexuálisan kirívóan - felhívóan (smink, ruhák stb.), ha ezt a tiltást vagy gondoskodást túlzásba viszik, azzal a gyermeküket elszigetelhetik saját korosztályuktól. Azért mert a nevelések nem képviselnek egységes értéket (a szomszéd mindig másképp neveli a gyermekét). Másrészt, a gyermek látóterét befolyásolja a kozmopolitán kultúra médiával átitatott jelensége, ezek matricák:

- kereskedelmi médiák bulvár világa
- digitális közösségek fenntartása (facebook, iwiw stb.)

Ezen fiatal generáció, jóval többet szocializálódik médiumok által, mint elődeik valaha. Melyeknek tipikus jellemzői, hogy kozmopolitán módon viselkednek. Minden elérhető közelségbe kerül, sokszínű zsúfoltság és divathullámok jellemzik, ahogyan az utcasarkon is gombamód szaporodnak, a gyorsétteremek multifunkcionális kiszolgáló és eladó helyek. 
A média és azon keresztül, a film és zenekari sztárok, animációk, és közszereplők divat és viselkedés leírók.

Hivatkoznék kedves kollégám tanulmányára:

Szakálos Dénes László ("Hol vannak a hősök?"):

A médiák látens (rejtett) módon cselekvési ajánlatokat tesznek: mi az érdemi öltözködés, frizura stb. Végül a társadalom jelentős részénél manifesztum színterére lép (látható, kinyilatkozás).

Sok fiatal tévesen úgy értelmezheti, hogy a médiák viselkedés előírók és nem leírók. Itt kerül látótérbe a szülői felelősség. Az ORTT körül is sokat vitatott téma ez. Persze- persze lehet korhatár stempliket ragasztani a képernyő sarkába, de ezzel nincs megoldva a probléma. Szabályozással nem állunk rosszul, de azt láthatjuk nem állják ki a tűzpróbát. Mert a szülői aktivitás erőteljesen lankadó- félben van. Az idő jelentős részét, melyet korábban neveléssel töltöttünk el, felülírja az egzisztenciális küzdelem. Ez által többet is költünk a gyermekekre: korszerű taneszközök, szakemberek kifizetése: mint sport edzők, tánc és ének tanárok stb. Viszont itt az idő nem váltható ki pénzzel. Ezek helyes és becsülni való befektetések, de mind ez nem valósulhat meg az aktív szülői nevelés csorbítására. Az aktivitás lényegi szempont.

Egy kétezres évek eleji kutatás szerint, négy évre visszamenőleg a gyermekek többet tudtak meg a szexualitásról a kereskedelmi televíziók által, mint a szülőktől és a tanároktól együttvéve.

Mára talán kompenzálódott. De nincs harmonikus állapot.

Szabályok vannak. A szabályokat a médiumok be is tartják. Azonban a fogyasztói oldalon nincs jelentősége: Egy gazdaságilag ingatag rendszerben, ahol az emberek az időt pénzzel váltják ki, nem tudnak teljes életet élni - kiváltképp a nevelés autentikus jellemzői megkopnak, legrosszabb esetben kiüresednek.

Jóllehet, a kormányok újra és újra előhozakodnak családi programokkal. Remélve, hogy az segíti a gyermekvállalást és nevelést. A családi kasszák azonban aránytalanul hasznosítják a támogatást, hogy üzletiesen fogalmazzunk: itt is több a kiadás mint a bevétel. Egy átlagfizetésből élő család, tetemes pénzösszeget fordít a gyermek viszonylag korszerű taníttatására, a támogatás elveszik, elfolyik (drága tankönyvek és egyéb eszközök).
Ezzel egyenes arányban sokkal több időt is töltenek el, az összegek előteremtésével.

Egyszerűsítve: a pénz elfolyik, s vele együtt az idő is.

A kormányzatnak meg kell fontolnia, hogy a családi programok mellett megfelelő iskola programokra is szükség lesz: a tankönyvektől kezdve, a pedagógusok ügyéig, rendezésre váró ügyek tárháza. A többgyermekes szülők adókedvezménye, nem rossz ötlet. De kevés. A pénz befolyik a családi kasszába, aztán újabb irreális összegű adókra elfolyik.

----------------------------

Rövidre zárva a problémát:

Nincs értelme külön, korszerű és konzervatív nevelésről beszélni, a fenti tények mellett számtalan dimenzió befolyásolja.

Normális esetben a kettő nem zárja ki egymást. A korszerű nevelés képes arra, hogy a tradíciókat is konzerválja, ugyanakkor lehet elasztikus, képlékeny.

El kell fogadni tehát: média van, bulvár, és közösség portálok. De mindenkor tartsuk szem előtt a szülői jelenlét fontosságát. Azt nem pótolhatja média, sem a tanár.

A leányzó tehát öltözhet kirívóan - bizonyos szabályok tisztázásával. Mely leginkább az egészségről és emberi, szociális, és társadalmi tényezőkről kell, hogy szóljon.
Például: óvszer használata, fiatal lánynak késő este az utcán egyedül semmi keresnivalója nincs, csakis kizárólag több fős társasággal stb. Plurális de józan szülői tanítások ezek.

A felnőtté válás metódusa egy fiatal sokszínű rendszerben, óriási élmény és kaland. De a "színekhez" szabályok is tartoznak.
Ezt kell megérteni.

Nem kell tehát lelki vagy testi fenyítést alkalmazni (testit főleg nem), akkor ha a 18 év alatti fiú gyermeket cigarettázáson érjük. Sokkal inkább, a példás hozzáállás, a racionalitás, a motiválás a fontos. Racionális példázat, hogy az egészségügy anyagiak folytán hamarosan teljesen diszkriminálni fogja a dohányzás által okozott betegségek kezelését: drága kezelések, és gyógyszerek, s a TB támogatás teljesen kivonul a szférából. A felelősséget és következményeket teljes mértékben a dohányosokra fogja hárítani, ez nagyjából EU tendencia is. Az egészséget károsító élvezeti cikkek dupla- tripla adóztatása egyébként megint rossz megoldás, nem motivál, jogtalan, mert nem a megfelelő helyekre kerülnek a bevételek.

Így lényegében gazdasági alapon kényszerítik az embereket a leszokásra. Kevésbé fájdalmas, ha erről gyermeket már korán tájékoztatjuk. Tehát minél korábban bukik le a dohányzással, annál jobban növeli a szülő beavatkozási hatékonyságot, noha természetszerűen nem könnyű egy ifjú titánt meggyőzni, bármiről is.
A korai tájékoztatás akkor is fontos.

 

 

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr662465526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.