The last rock 'n' roll with Black Knight...
Are you ready?
Ember vagyok
Sandán nézek az út elé,
melyet egyedül járok.
Nincs, aki megértené,
hogy kötnek a célok, acélok.
Olykor utánam kapnak,
de a vas rezeg tovább.
Új utak a páncélos rabnak,
utak a pokolnál is alább.
A szeretet gyöngyház fonata,
révül bele a messziségbe.
Baktat az éj lekésett vonata,
haza, valami szent ölébe.
Talán egyszer beérem
tündér- lábas fogantyúit.
Édes füstjét belélegzem,
fülelem kedves hangjait.
Utolérem majdan egyszer,
ott fog levedleni a páncél.
Mikor nem leszek ember,
mikor egyesül lélek és cél.
Szűcs László kedvéért külön...:)
Utóirat
Uram! Ki vagy a szennyekben…
Íme hát ez lett a te országod…
Kész lett a mű, a gép forgott az alkotó
pihent, pihent, és pihent, meghalt.
A széltől miért zörrenek a harasztok?
Azt uram, én már nem tudhatom.
A rút gitáron miért szakadtak el a húrok
Azt sem tudom, de most azon játszom.
Feleimnek az illemről nem beszélhetek.
Illemet árulás nélkül nem közölhetek.
Terhelt szívem felett mondanak köszöntőt a poharak.
Mert nincs közöttük, aki kegyeleti csendet utasítson.
Nem vállalja senki, hogy párba legyen a magányom.
A gép én vagyok és forgok.
Messze jár tőlem a fájdalom.
Létem érzés nélkül igazolom.
A lélegzetem a halálos drogom.
Nem is tudom meddig húzom.
Géppé ébredek minden reggel.
Vasat eszek és benzint vizelek.
Szikra kíséri minden érintésem.
Csuklók, szervók hálója a testem.
Néha pedig higanyt könnyezem.
Nyisd ki a szemed és nézd!
Hogy jár a te fiad, az ember.
Hűvös droid bőrbe bújva.
Golyófogót visz Passióba.
S mielőtt keresztre kúszna.
Akkor lövi mindenki hátba.
Feleimnek az illemről nem beszélhetek.
Azt nekik árulás nélkül kellene művelni.
Csak rajtuk múlik…
mikor lesz a rohadás
virágzás.
Ámen.
Senkik
Zakatol a golyó, száll az agyvelő.
Van, aki gyilkos, zseni, vagy nagymenő.
Ingat az erkölcs, ringat a bölcső.
Tiport a lelked, savanyú a szőlőd.
Szabad a szó, míg bele nem döglöd!
Senki erdejéből sehonnai vitézek vagyunk.
Arctalan kofár terrorral öntözött agyunk.
A kézzelfogható légüres tér a mi harcunk.
S még is néha semmiből mindenséget adunk
Cserébe senkitől segítséget nem várhatunk.
A Sátán asztalánál
A Sátán terített asztalánál
Mindenki gyűlöletre talál.
Meddig a szöges póráz ér.
Úgy sikíthatsz kegyelemért!
Mint a vasba vert állat.
Leng körül a végső alázat.
Torkon ragad a hazugságod.
Vár rád a lélekvesztő bojkott!
Dühödj égbolt, szakadj templom!
Dörögj zsivány, tépjen az ólom!
Dögölj hívő, nincs megmentő!
Hiába ígéret, halál a jövendőd!
Imába szálltak a véres könnyek!
Kereszttel vívnak nemes szörnyek!
A prédikátorok, a diktátorok!
A vadállatok, a helytartók!
Álnokok, az új messiások!
Mesések az átmeneti valóságok!
Kivetkőzött bombák az államok!
Készen állnak a kilövési gombok!
Fénnyel jött a lét, és jő a vég!
Aszfaltra tapad az utolsó vér!
Lángba borul a napos derűség!
Csonttá bomlasz, tova reményért!
Licit kalapács alatt menny, pokol!
Picit éget az Úr, s nagyot kohol!
Kurva lett a dédelgető földanya!
Otthon, igaz, hűség mind eladva!
Eldob a hév, és kiver a víz.
Patkányméreg a szentelt víz!
Anyád kezébe osztott ostya!
Isten torkában ezrek sikolya.
Sátrat vert idehaza a káosz!
Fiadnak búcsúcsókot ossz!
Utad kitaposott a bugyrokhoz!
Oda a Sátán terített asztalához!
Bűzmanók
Fúj a szél, ki tudja honnan.
Valami büdöset hoz, talán egy hónalj.
De lehet egy rojtos zokni.
89-ben kiborult a bili.
Mai manó, mi a manó
Savanyú a kakaó.
Tedd a pénzed a zsebébe.
Főjön a fejed a csészébe.
Négy év itt- négy év ott.
Minden remény kifingott.
Indulhat a manó bál!
Huzzál maszkot, szavazzál!
Rázzunk jó kis rockyt.
Kefével edd a csokit.
Cuppog a pumpa, büdös a munka.
Nemzeti pelusba robban a bomba.
Szellőztess vagy fújj egy követ.
Fajanszba fojtják el a népet.
Fulladsz már a szagokkal.
Szeleltek a milliókkal.
Közelgő önarckép
Kisvártatva hintómba lép a szerencse.
Lassan felfedhetem rút s igazi énemet.
Köd takarója mögötti vörös szemeket.
Amint által libben a hitvány lelkeken.
Én a telihold űzte, húsra éhes ragadozó.
Leszek menny és pokol közti átutazó.
Pofa be!
Egyik: - Mit szólnál hozzá! Ha nem szólnál egy szót se…
Másik: - Ezek szerint semmit…
A divat költők
Ide egy írásjellel kevesebbet teszek.
Oda egy kis rímet mívelek.
Ott már sorokba tördelek.
Heccelek, szlengelek
Szart is keverek
Itt akár határozottan jópofizni fogok.
Íme a múzsám kit halálra kúrok.
Botrányolok, füvet szívok.
És bárki lelkébe fingok.
Még rókázni is tudok.
Sokat nevelt a média, na meg a pia.
Én géniusz vagyok, Isten szava.
Sípol a vonat, mint a duma!
Minek a bölcsész adoma!
WC papír a diploma!
Kedves divatköltő!
Mikor mész már az anyádba?
Vágyak terítéken
Az Urunk piacán vásároznak a tudatlanok.
Lapátszámmal szállnak a boldogságok.
Én is napszámosként itt hajkurászok
Kinek az asszony, férfi, gyerek porontyok.
Zsetonok, sport mobilok, álmosolyok
Fuvart gőzölnek a gépek, a népek.
Rakat szám pöffennek a kémények.
Elvárnak a diplomás kényelmek.
Szakadnak a szívek, ütőerek.
Szerelmet szisszen minden vágy.
Magányos légyott este az ágy.
De szeretnék fizetni egy társat!
Nem baj, ha akciósan, de tartósat.
Garanciával, pecséttel és igazat!
Kamatos kölcsönnel, ha kell börtönnel!
A bőség kosarából ennék már eleget!
Abból! Amit Urunk nevezett életnek!
Fizetek, jövőért, családért, szeretőért!
Adót rovok születésért, puszta létért!
Magamért, érted, értük, a levegőért!
Hogy kapkodjak, mikor a blokk véget ért!
Hogy az enyészet tenyészetébe aludjak!
Hogy végül egy szűk diófába koppanjak!
És szeretnék fizetni egy társat!
Nem baj, ha akciósan, de szerelmet.
Igazat, valódit, és tényleg az enyémet…
Érte zálogba adnám a lelkemet.
Uram! Havi törlesztésbe is mehet…
Ne adj bóvlit vagy eldobhatót, használtat.
Rázd meg a mennyei tárcádat!
És ne hagyd el a borravalódat!
That's all guys... Black Knight 1994-2010. Bye!
