Üdvözlet mindenkinek, ismét őrségváltás itt a feketelovag blogon.
A nyári időszakhoz hasonlóan, ismét a gyengébbik nem képviselteti magát személyemben.
Van mit szemlélni, a hozzám érkezett téma ajánlatok alapján ismét újabb sereget verbuválhatunk adoniszokból és amazonokból. Igyekszem minden felkérésnek eleget tenni.
Legjobb, ha talán a digitális nyilvánosság, trend oldaláról kezdem el a problémát. Kikerülhetetlen.
Az oldal amivel foglalkozom: excsajok.net. Ezt sajnos nem tudom úgy megtenni, hogy ne menjek vissza Ádámhoz és Évához.
A nyilvánosság előtt leginkább a nyilvántartás volt a fejlettebb. Az Ókori Egyiptomra kell, hogy gondoljunk. Ennek pusztán gazdasági okai voltak, második szinten helyezkedett el az információ nyilvánossága, papiruszok és vésett táblák világa. A szenzitív adatokat, mint valakinek a szexuális hajlamát, politikai meggyőződését nem vagy jellemvonások mentén lehetett kikövetkeztetni (homályosan sokszor félreérthetően), egyszóval szemérmesség jellemezte a rendszert.
Az irodalom esetében több évszázaddal számolunk, mire különböző énekekben, pajkos dalokban megjelentek a szexuális utalások az obszcenitás. Magyarországon leginkább a Régi magyar irodalom kutatói foglalkoznak ezzel a történettel, felkarolva mondjuk az 1600-as évektől. Az entellektüel irodalom, illetve a nyelvfejlesztés elszánt harcosai (Kölcsey, Kazinczy, Vörösmarty stb.) illetve kőműves páholyok értelmiségi körei, egyre inkább elnyomták ezt a fajta kommunikációt - lévén, hogy a magyar nyelv ügye nem tűrt halasztást a reform korban (1800-as évek). Ebben az időszakban a tündér mitológiák szintjén inkább egzotikumként vizsgálták az obszcén irodalmat. Majdnem száz év telt el, mire gátlás nélkül az 1900-as évek elején Réthy László (írói néven Lőwy Árpád) papírra vetett ilyen kifejezést a verseiben, hogy: "pina". A Toldi pornográf átiratot szintén ettől a szerzőtől származtatják. Természetesen ebben az időben sem számított populáris irodalomnak.
A diktatúrák idején a pornográf/ obszcén irodalom erős elnyomás alatt már csaknem a szamizdat szintjén pince irodalomnak számított. Magyarország esetében a kommunizmus volt számottevő. Az individuum szexualitása, eltolódott kötelesség felé, elültette az érzést, hogy a kollektíva szintjén szégyen és gusztustalan dolog a szexről felszabadultan beszélni. A szexnek funkciója volt, az élvezetet, mint nyilvános beszédtémát száműzték.
A puha diktatúra utolsó 15- 20 évében, majdnem minden hatodik háztartásban ott lapult a szekrény aljában egy nyugat-német pornó újság, mint csempész árú. Nem is beszélve az első rossz minőségű német VHS pornókról, ahol a nők orgia hangjait is egy hamisan beszélő fiatal férfi narrátorozta. Megjelent a vágy... a szexuális magánéletre.
Megvillant a funkció (gyermeknemzés) nélküli esztétikus kép, érzékiség.
Az állampárttól korábban féltek az emberek, hiszen az állampárt a nyilvántartás módszerét is alkalmazta, akár büntetéshez, akár beszervezéshez, zsaroláshoz. A jelentékeny méretű generációk legbelül lázadtak a nyilvántartás ellen, és egyre inkább magánéletre vágytak. Fiatalság mint a 70-es évektől a rendszerváltásig, nagyjából a húszan évestől a negyven évesig bezárólag.
Azt viszont nem gondoltuk volna, még a legmerészebb álmainkban sem, hogy az egész folyamat végső soron ellenkezőleg fog elsülni. Vagyis a rendszerváltással megszűntek a pártállami nyilvántartások, ezzel szemben ma az emberek saját maguktól - önként vállalva
hoznak létre nyilvántartásokat a magánéletükről: iwiw, facebook, netlog, twitter egyéb közösségi portálokon stb... megkönnyítve ezzel egyébként a rendőrség, a nemzetbiztonsági szervek, munkaadók kutató tevékenységét. Paradoxon, hogy amitől korábban rettegtünk az ma természetes, sőt az elfogadott megismerés eszköze lett.
Még tovább gondolva, aki ilyen portálon túl közlékeny az is fontos információ, és aki egyik portálon sincs az is információ. A nem kommunikáció is kommunikáció, és ezt ma már eszközként használják a HR és PR ügynökségek is. Bár pártállamtól rettegnünk nem kell, de a HR cég, a főnökünk, a rendőrség és egyéb hivatalok könnyedén elemezhetnek bennünket úgy, hogy nem tudunk róla és ami még ennél félelmetesebb: mi magunk kérés nélkül járultunk ehhez hozzá.
Így történhet az is, hogy az információ bosszúállás szinonimájává is válhat (excsajok.net): hogy bizalmas információkat az érintett személy engedélye nélkül, akarata ellenére közlünk, hozunk nyilvánosságra ezzel esetlegesen ellehetetlenítve, megszégyenítve a másikat. Az egész egy hibás ideológiából származik: ez pedig megint, a liberális szemléletből ered.
Minden nyilvános, amit törvény nem tilt.
Azonban a törvényt még senki nem vette górcső alá, hogy jól működik-e, illetve igazságos-e. Nagyon érzékeny terület ez. Mert, ha leengedjük az első sorompót az információ áramlás területén, az egész egy végeláthatatlan folyamattá válhat és félő, hogy később újabb sorompókat kell leengedi, mely előbb- utóbb frontálisan ütközne a demokrácia intézményével. Magyarország, pedig jelen állapotában retteg attól, hogy nyilvánosság tekintetében darázsfészekbe nyúljon szabályozásban, részben azért mert inkompatibilissé válhat az Unio szabályozással szemben. Másrészt olyan kapukat nyithat meg felháborodás által, hogy az belpolitikai feszültséget is indukálhat.
Komoly szakértelem és kidolgozottság kell a törvények finomításához.
Ha már mégis az önkéntes nyilvántartást vállaltuk. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Kizárólag önvizsgálattal és neveléssel lehet valamit elérni. Szemérmesség helyett, a körültekintésre kell helyezni a hangsúlyt.
Az önvizsgálatot a szülőknek kell elvégezniük - sok esetben ők is portálokon szerepelnek - az Internet használat tudatossága mellett, el kell fogadni, hogy a gyermekeknek már digitális jelenlétük is van. És a gyermekek digitális jelenléte odafigyelést igényel, fel kell tennünk a kérdést a jövőben:
"ebben a világban mindent megtettem-e, hogy a gyermekemnek ne kelljen ideje korán digitális stigmákat hordania?"
Tisztázni kell:
"ma a lányokról nem csak szép emlékek tartósítása céljából készülnek kompromittáló fotók, hanem legrosszabb esetben az idegen/arctalan digitális kollektíva szórakoztatására is"
Ez sajnos minősíti azokat a lányokat is "intelligencia" kvalitásban, akik ilyen helyzetbe kerültek (excsajok.net). Kifogásolható a tudásuk a nyilvánosság működéséről, illetve a szülői nevelést is jellemzi. Felelőtlen, és nem túl tartalmas életekre vall. Ugyanakkor sajnálatra méltó, és megalázó. Noha azért minősíti azokat a fiúkat is, akik ehhez mind hozzájárulnak, mint szerkesztés és fogyasztás terén. Ha majd eljön az idő... ők örülni fognak, ha a saját lányuk ilyen pornográf oldalon virít? Nyilván ezt már most előre kikérik maguknak. Azonban fiúk, jövendőbeli apukák! Majd ne felejtsetek el nevelni is! Fontos!
Itt most leteszem a pontot.
Következő cikkemben folytatom:
Konzervatív vagy modern nevelés?
Dr. Nagy Brigitta
szociológus
