Figyelem az itt látható munka Szakálos Dénes
diplomamunkájának az eredményét összegzi.
Téma: példaképek és hősök a magyar médiából.
Feltétellel kezeljük! Nem teljesen reprezentatív!
1.
Összegzés:
A fókuszcsoportok pszichológiai jellemzői is jelentős eltérést mutatnak: az idősebbek az irányított kérdésekkel kapcsolatban elfogadóbbak (majdnem altruista viselkedés), míg a fiatalok kitérnek, elutasítanak, másra és másként válaszolnak, vagy visszakérdeznek. Az idősebb csoportnál, működik még a „patrirachista referencia” rendező elve (hős kizárólag férfi lehet), addig a fiatalok, nem fogalmaznak meg semmilyen kizárólagosságot, a hős nemét illetően. Ebből tökéletesen kirajzolódnak a generációs különbségek: korábbi autoriter berendezkedés kontra fejlődésben lévő plurális társadalmi berendezkedés. Az idősebbek igazolják a Goffman arculat védését, míg a fiataloknál megdőlni látszik az elmélet, sokkal inkább keresik az ok-okozati összefüggéseket az irracionális viselkedések mögött (pl. az idősebbek kevésbé elfogadóbbak/ de megértőek Dr. House irracionális viselkedésével szemben, az orvos jelensége számukra sokkal intimebb szférát/ viselkedést jelent).
Világos, hogy a fiatalokban még él, a korukkal magyarázható természetes – és pozitív értelemben egészséges – naivitás, de a skála másik oldalán, ahol az idősebb generáció helyezkedik el… nos túlzottan nagy a csoportok között az átfedés nélküli szakadék. Valamelyest előre jelezhető (inkább optimistán megelőlegezhető), egy húsz évvel későbbi paradigmaváltás a nyilvánosság szerkezetében. Ahogy a konvergencia trend erősödik… nagy valószínűséggel, a kritikai szemlélők is egyre többen lesznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy csökken fog a manipuláció lehetősége illetve, hogy kevesebb lesz az alulmotivált kvalitás nélküli média. Ez azt jelentheti talán, hogy előrébb tolódhatnak az alternatív és tematizált médiumok.
Magáról a
szakdolgozatról: az önreflexióhoz önkritikát is párosítani kell, a szakdolgozat
sajnos nem reprezentatív kutatás – szándékai ellenére sem – ugyanis a
vizsgálati apparátusból, számos más módszer kimaradt. Ilyen hiányként jelenik
meg a kvantitatív/kvalitatív módszerek alkalmazása (kérdőív, random hólabda
stb.) így önmagában a kvalitatív kutatás eredménye még megalapozatlan maradhat.
Valamint a téma súlyossága, nem csak mélyebb kutatást igényelne és több időt,
hanem jelentősebb szakirodalmi felülvizsgálatot. A fókuszcsoportok szervezése
az idő hiánya miatt, valamelyest létszámbéli aránytalanságot mutatott, illetve
a mintavételezés nem modellezi a teljes fogyasztói populációt – többnyire
értelmiségi emberek kerültek a mintába, ergo mit kezdünk a kevésbé iskolázott
fogyasztókkal? A szakdolgozat inkább kutatást modellez. Nem reprezentatív
kutatás, inkább reprezentatív kiindulópont.
2.
Hipotézis
igazolásai és cáfolatai:
„Előfeltevésem szerint ezekkel a látens és manifeszt cselekvési ajánlatokkal a média befolyásolja, a fogyasztók értékrendszerét, s azon keresztül, az ügyek és azokban szereplő személyek megítélését” (lásd III. fejezet 3.2/ első tételmondat). Egyértelmű cáfolat: a csoportokban néhány közös értékátfedés egyezés is megjelenik, a példaképekkel szembeni igények azt mutatják: a befogadó masszívan ellenáll, nem lesz elfogadóbb, hanem éppen, hogy erősíti saját igényét és vagy vágyait – mely erősen ellentételezi a média bulváros viselkedését. Ez által szkepticizmus erősödik a média hitelességét illetően.
„Rögtön az elején a „versennyel” szembesültünk, és csak napjainkban esik szó arról, hogyan is kellene viselkedni” (lásd III. fejezet 3.2/ második tételmondat). Egyértelmű igazolás: a csoport kiábrándulások azt mutatják, hogy a magyar média nagyon elenyésző mértékben ad mintát a problémamegoldó stratégiához, túlzottan feloldja könnyen érthetőséggel, könnyen fogyaszthatósággal, kevés és nehezen elérhető a problémamegoldó műsorok. A média példastatuálása,(anti) példakép generálása esetleges kontraszelekciója csak súlyosbítja a helyzetet (lásd III. fejezet 3.2/ harmadik tételmondat). Egyértelmű igazolás: (lásd második tételmondat igazolása). „A fiatalok könnyen példaképként nevezhetik meg a sorozatból jól ismert Dr. House karakterét, azonban előbb azonosulnak a karakter arroganciájával, mint annak háttérmagyarázatával” (lásd III. fejezet 3.2/ negyedik tételmondat). Egyértelmű cáfolat: a fiatalok erőteljesen keresik az irracionális viselkedés mögött az ok- okozati összefüggéseket.
Kérdésekre a válasz :
- A cselekvési ajánlatok befolyásolják a fogyasztó értékrendszerét?:
Válasz: Nem befolyásolja, hanem erősíti a meglévőt.
- A kereskedelmi médiák mintáit, működését hogyan értékelik a befogadók?
Válasz: A kutatásban felvonultatott szellemi tevékenykedők, szórakoztató funkcióként értékelik, de erőteljesen elvonatkoztatnak. Nem hasznosítják a mintákat. Rövid távú memória része.
- Vannak e reprezentatív karakterek, akiknek viselkedés követendő példa?
Válasz: Igen előfordulnak. Azonban erősíti a hiányérzetet, vagyis sokkal több kell belőlük. A befogadók generációtól függően többnyire máshol keresnek mintákat (olvasás és interaktív médiumok)
- Vannak e példaképek és hősök a médiában?
Válasz: Példakép nagyon kevés: Idősebbeknél racionális mintahiány, fiatalabbaknál racionális- emocionális mintahiány. A hős kizárólag Hollywood és bulvár privilégiummá változott.
- Van kiút a kontraszelekcióból?
Válasz: A nézettségi versenyt önmagába forduló folyamatként értékelik.
Végtelen, tehát nincs kiút.
- A kereskedelmi média feladatát, hogyan fogalmaznák meg a fogyasztók?
Válasz: Jelenleg szórakoztató apparátusként tekintenek rá. Építő értékek ritkán vagy egyáltalán nem exportálhatóak a rendszerből. A generációs különbség arra mutat, a fiatalabbak optimistábbak.
- Ki az a Dr. House?
Válasz: Közös álláspont, hogy antiszociális jelenség. Ismét generációs különbség, hogy az idősebbek teljesen megértik, de kevésbé fogadják el. A fiatalok teljesen értik és elfogadják. Elvonatkoztatva egyetértenek: komoly szakmai példakép lehetne.
