Rövid bejegyzésem, zkap és whisper bejegyzésére hivatott válaszolni.
Értékváltás valóban nem történt. Rendszer önkény helyett, egzisztenciális önkényről beszélhetünk, mely nagyjából hasonló konstrukciókkal rendelkezik. Ma nem az őrszobától kell félned, hanem a hosszas időtöltéstől a munkaközvetítőnél. Avagy főnököd háttér - fondorlatos elemzésitől, vagy ahogy éppen a felmondásod űrlapját tölti ki. A hatvanas évek lelkes generációi, akik szellemi paradigmaváltást készítettek elő 89-re, mára nyugodtan elmondhatjuk: vízipisztollyal lövöldöztek a lángoló erdőben. Az erdőt látványos, de kopár parcella váltotta fel, rajta az építkezés percenként változik. Bábel tornyai ezek.
A nyelvezet sokszor zavaros. És néha arra törekszik ne is akard megérteni. És elszigetelődik mindentől, ami természetes és "erkölcsösnek" mondható.
Nem különb az egykori tányérsapkás vörös csillagos majom, és a mai öltönybe és napszemüveg mögé bújt majom sem, akinek öltözéke csaknem a fizetésed féléves summáját jelenti.
A parkolóba beálltam a "mi autónkkal", elég sok tárgy vesz körül a gépjárműben... többnyire kukába való holmik. Mert trehány vagyok.
Ha náthás vagyok jól elszórakozom rajta: melyik zsepit használhatom.
Ebbe rágógumi van, abba csikk, no emez tépőzáras vagyis kompatibilis orrfújáshoz. Mellém beállt a patyolat tiszta lottó ötös nyereményért kapható terepjáró (majdnem űrhajó, vártam Mulder ügynököt is...), nyakkendős úr távozott belőle aktatáskával. Egy helyen dolgoztunk, ő döntött, én végrehajtottam. Egy bizonyos... még embereket nem láttam ilyen idegesnek, mint ezek az urak voltak.
Az arcuk egészen eltorzult, szemük kidülledt és csak fröcsögve ordibáltak, mindenkivel és egymással.
Az egzisztenciát, amit felhalmoztak az évek alatt (kacsalábon forgó, baldachinos Lajos korabeli hálószoba, festmények, mahagóni lépcső és márvány mindenütt) fenn kell tudni tartani, és ezért mindenre képesek. Ha pedig az útjukba állsz, meg is ölhetnek. Mert ez az egzisztenciális önkény. Ezt hívják demokráciának.
És nem fárasztom magam azzal a kérdéssel: ezt akartuk? tényleg?
Életem egy jelentős részét töltöttem el azzal, hogy megfejtsem a rejtvényt. Hosszú idő telt el mire rájöttem, itt nincs rejtvény csak füles van. Nekem, pedig nem fejtegetnem kell... hanem megfelelő időben kitérni.
Nem szeretem a stílust... de a tartalma érdekes.
