Valahányszor találkozom ismerőssel az első kérdése, hogy: "hogy vagy?" illetve "hogy érzed magad?". Erre a természetes válasz, hogy "Köszönöm jól vagyok". Még akkor is, ha ennek indoklását kéri a kérdező. Ebben a súlyos helyzetben, ebben az elviselhetetlen világban...stb. Igen én jól érzem magam, és életemben minden esetben jól érzem magam! Én egy ilyen különleges ember-emberke vagyok, aki minden körülmény megléte esetén is jól érzi magát. Mert miért kellene rosszul érezni magam? Azért mert relatíve a megtörtént eseményeket, vagy történéseket számomra negatívként értelmezzem, és ezzel áldozati bárányként tetszelegjem? Más terminológiát is figyelembe véve a történések alakulásához sajnos semmi közöm és ráhatásom sincs. Ezért aztán jól érzem magam. Erkölcstelennek tekintett cselekmények elkerülése önmagában nem jelent megoldást a problémára. Erkölcstelen személyről, személyek csoportjáról vagy tárgyakról beszélni a legtöbb esetben értelmetlen. Csak a tudatos és szándékos cselekedet lehet erkölcstelen és csak olyan mértékben a következménye előre tudott és szándékolt volt. Csak olyan cselekedet lehet erkölcstelen, amelyet a cselekvő szabad akaratából követ el, és amelynek elkerülésére lehetősége volt. Gyakorlatilag folyamatosan "harcban" állunk a körülöttünk lévő emberekkel, saját érdekeink érvényesítéséért.
A kegyetlenség, minden olyan testi, lelki kint, gyötrődést okozó megnyilvánulás, amely az azt okozó, korcs, torz személy lelki kielégülését szolgálja. Embereket megfosztani munkahelyeiktől, lehetetlen helyzetbe hozni vagy minimálbérért mostoha körülmények között dolgoztatni... kegyetlenség. Az emberi szellem a legnagyobb vétke a gőg, a léleké az önzés, a testiségé az anyagiasság és birtoklás. Elsősorban ezek az emberi tulajdonságok indítják el az erkölcsi romlást, ami nyilvánvalóvá cselekedetek által válik. AZ A BAJ A VILÁGGAL, HOGY HÜLYÉK, MINDENBEN HOLTBIZTOSAK, AZ OKOSOK MEG TELE VANNAK KÉTELYEKKEL.
