Amikor a klozeton ülök mindig az olvasott szennyel feledtetem a művelet kellemetlenségeit. Tiszta szinesztézia, az olvasott szenny elfedi a szagokat. Azt gondolom épelméjű ember ezért tart ilyen bulvártermékeket a klozetba, viszont papírt sohasem helyettesíthet, ugyanis az aktuális playmate- borítás miatt nagyon csúszik. De elkalandoztam. Stólbuci arcképe is nagyon csúszik, mert most és jó ideje ez a sláger. Mit gondolok erről? Van, aki ezen a blogon szakértőbb nálam, de azt gondolom nem a valóság, hanem a hírérték lökdösi egyik árokból a másikba, mert elvégre a részeges "Toldi szavaló" és "Kukorica János" már régen rács mögött ülne. Ami egyébként felháborítóbb lenne, mert az legalább érték volt... sokkal inkább, mint hogy talkshow rabszolgák: szolárium szökevények, és pumpált szájú ribancok jópofiznak a tévében. A ribanc kifejezés nem sértő, férfi megfelelője: hímringyó, selyemfiú... mert ezek a figurák kitaláltak, és nem önmaguk. A jól kereső útszéli lány sem képes magát kitalálni, ahhoz strici is kell. Ezekhez az emberekhez a média kellett, mint strici. Ők bejöttek, átnyálazták a kínálatot a kilencvenes évek végén. Találtak jóvágású színészt, aki verset szavalt (stólbuci) találtak DING-DING-DONGOT (Csonka Picit), habár ez utóbbit nyálazni nem kellett. Laurence Oliviert vagy Anthony Hopkinst nem találhattak, mert ez volt a nívó. Latinovits és a többiek csak legendák KB a dinoszaurusz mellett mutogatják őket - egy nyugati médiumnak KB ennyit jelent. Tehát ez volt a választék... de igazából ők csak nyersanyagok voltak, ki kellett találni őket (mint a többieket Pálffy, Stahl, Bárdos, Máté, Liptai). Na meg a paplanszájú Mick Jagger klón Till Attila és a többi lúzer. Ezek nem önmaguk voltak, ki kellett találni őket. Mivel ki kellett találni őket, csaknem ufókká váltak... mindenki tudja, milyen zoknit hordanak, hányszor mentek retyóra, működik- e a szex vagy potemix és tea reklámot vállalnak helyette. Lényegében, aki figyeli a bulvárt... remek, mert virtuálisan lehet az ő életükben élni... többet mint a sajátunkban. A sztárnak azonban vállalnia kell, hogy szellentés esetén... a bulvár zsoldosa szagmintát vesz, és közli az erősségét. Némelyik ezt vállalja is... mert miért ne, sőt a másik állat marketinges parfümöt is kiadat belőle. Terry Black izzadtság szaga (nyilván nem szülés közben), Fekete Pákótól ugyanez (nyilván nem nyelvvizsga közben). Tehát semmiféle kulturális rekonstrukcióról nincs szó hiszen, a kereskedelmi médium viszonya a rendszerváltás utáni állapotokkal, annyi volt... mint ahogy a paraszt sem került közelebb a csokoládéhoz. Dekonstrukció, hiszen sajátosan bontja szét az elemeket, s azokat sajátosan értelmezi. Meglévő rutinok és liszenszek alapján. Új drogfüggés kialakítása, Kudlik Juli frizurája után (30 évig) nézzük meg a Stylist, hogyan formál a fejekből- testekből lassan már fel nem ismerhető trendi műanyag babákat, egy színes kirakatban... nélkülözve minden őszinteséget.
Van, amelyik sztárt zavarja ez a nyilvánosság stílus. Nincs gond... abból is hír lesz. Az agresszivitás mindig piacképes. Nem tudsz nem állatként viselkedni. Ez nem csak a médiát jelenti, hanem a hétköznapokat is. Három kulcs napjaink híreiből: tettesek, halál, csőd. Ha valaki figyeli, pontosan látni fogja. Kizárt az építő fordítás: partnerek, élet, jólét. A depresszió, mint végtelen spirál gyűrűzik. Ezek után az emberek tematizáltan fogyasztanak majd médiát, és teljesen impotens módon apolitizáltak lesznek a közélet és a hatalom értékelését illetően. A sokszínű gondolkodás kényszere elválaszt, megkülönböztet. Termel ki árpádsávos és szivárványsávos alsógatyákat, egymásnak ellentéteit. Mi ebben a biznisz? Az ellentétek hosszú távú stabilizálása: liberális maszlagokra hivatkozva, megnyitni a kapukat - amúgy éretlen és alkalmatlan társadalomnál - plurális értékekkel áraszt el mindent, ezzel csatarendbe állítva a hagyományőrzők rettegését, vérszomját.
Még el sem csattant az első pofon... de az érintett kisebbséget riogatni kell. Minden délibábból gárda egyenruha rajzolódik. Az ombudsman epilepsziát szimulál - habzik a szája. Ezt az állapotot fenn kell tartani. Hiszen mi lesz ebből? Hír! Ha hír van, akkor mi van még? Struktúra van. Ha struktúra van, mi van még? Hír, reklám, műsortematika: műsoridő értékesítés. Két lépcsőn leguruló Magdi néni között, megfelelő arányban értékesítés.
A politika sem különb. Most valami kéziféket építgetnek a rendszerbe Viktorék. Valamelyest konzervatív polgári értékrendek alapján. Azért mert valaki itt tömjénnel füstöl, attól még az emberek gázálarcban ülnek egymás mellett. Ez a fajta rekonstrukció, nem fog működni. Az emberek nem ismerik már a közösség fogalmát. Hiába lövöm a karaktereket a paraszt még mindig nem tud mit kezdeni a csokival. Az embereket nem közösségre kell nevelni (büntetni vagy kényszeríteni), mert úgy sem működik. Olyan alapvető és közös értékekkel kellene operálni, amelyben minden egyén megtalálja a maga részét, lehetőségét. Az önálló gondolkodás, és felelősség tanítása a fontos. A demokrácia nem állatkertet jelent, ahol az emberek ketrecen belülről szemlélik a világot, és egymást zrikálják. Ahol mindent szabad, és nincsenek alapkövek. Dekonstrukció, sajnos egyénekben kell gondolni... összetevőkben, alkatrészekben. Ebben a társadalomban rekonstrukció csak diktatúra segítségével érhető el. Csak félelem, és nélkülözés tudta az embereket összekötni. A demokrácia nem közösség elvű, egyének társadalma és nem több. Nekünk meg arra kell válaszolni húsz év múlva: milyen minőségű egyének összessége a társadalom?
Kedves O. Viktor. A 2002-ben behűtött pezsgőt teljes joggal, nagy örömmel felbonthatta és elfogyaszthatta. De ne tagadja: ez a pezsgő részegített, de nagyon keserű szájízt hagyott maga után. Egészségére! Sok sikert.
