Hogyan vesszük rá az elhízott gyerekünket, hogy ne zabáljon annyit? Legjobb, ha példát mutatunk. A sanyargatást magunkon kezdjük. Kevesebb sörbüfi a meccs előtt. Kevesebb ülep dagasztó bon- bon a Szex (és New York) előtt. A hús mehet a levesbe, pörköltnek semmiképp. Szobabringa és nagypapa expanderje, update norbika sonkája. Hát jó ezzel meg is volnánk, meg is lehet feszíteni a bicepszeket apukák, anyukák ismét vonzóak az ütközők. De ezzel a hülyegyerekkel mi lesz?  Amikor mindenki ugyanazt zabálta, akkor is kövér volt. Manapság, amikor bármit zabálhat pláne kövér. Ez a mi gyerekünk, nem változik semmit!

Miért van Déjà vu érzésem?

Legyünk liberálisok?
Verjük meg a tanárt.

Legyünk szocik?
Verjük meg a szülőt.

Legyünk konzervatívok?
Verjük meg a gyereket.
 

Legyünk radikálisok?
Verjünk meg minden kövér gyereket.


A példamutató apukának véresen dülled a szeme a fekvenyomó padon. Még nem tudjuk... meglátjuk az edzés végén. De ez a gyerek, a szomszédos fekvenyomó padon ül... és vattacukrot majszol. Hetven éve mindenevő. Megvárjuk az edzés végét... és, hogy szalonnából lesz-e kutya. Érezzük a metaforát?

 

 

 

 

 

 

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketelovag.blog.hu/api/trackback/id/tr302172599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása