Címzett: Gyenesi Szabolcs
2010. július 23.
"Táncoltál már valaha az ördöggel sápadt holdfénynél?" (Joker)
Lépjünk túl a tudományos és társadalmi maszturbálásokon. Egyébként tetszik a bejegyzésed. Igazán kreatív vagy... én mostanában erre képtelen vagyok, néha idegesít, hogy személyre szóló kis leveleim kitálalod. Megérdemlem:) Én is csináltam már ilyet... volt is belőle botrány:). Szerintem a munkahelyem elvesztésében, is közrejátszott a metafora sziget. Ez aztán a Rock 'n' roll! Nem az idegesít, hogy kipakolsz minden személyes dolgot velem kapcsolatban hanem az, hogy az emberek azt hiszik, hogy hülye vagyok vagy megvezetjük őket fiktív bejegyzésekkel: mert egyébként minek írok neked, ha egyenesen a blogba is írhatnám. Nem haragszom, nem erről van szó... ha te tanulságosnak gondolod a levelem... a te dolgod. Tudod mit? A szerzői jogról is lemondok, a dupla nulla ruppó a tied lehet, amit profitálsz belőle:)
Tudod mi az ironikus? Gúnyból betmenhez hasonlítanak válaszként képviselünk rovatokat: Gátem szitit, meg egyéb meddő baromságokat. És nem vitatkozom, a szándékkal, hogy bőregér kosztümöt húznak rám, de mi az irónia: Mégis, hogy húzhatnak bőregér kosztümöt olyan emberre, aki a legjobban - és nem nagyképűség, hanem valóban - tisztában van vele, hogy igazság nem létezik? Ergo Betmen és Gátem sziti sem létezik. Csak vágy létezik... hogy Fialásan fogalmazzak:
volna rá igény.
Végül mindig az idealizmus győz, a csont, amit ezerszer lerágtunk és olvasóink is Nobel- díjasok a témában. Ahogyan én látom a magyar valóságot, a magyar ember kétféle valóságban éli le az életét, az egyik az ideákhoz kötöttség - ez nagyjából tart alkattól függően is 17- 18 éves kortól 27- 28 éves korig, és 30 felé fokozatosan bomlik.
Mi ezek az ideák?: oltári nagy dráma... a rózsapatron puffogtatása, fennkölt értékekért: hit, igazság, egyenesség, erkölcs, erény, szerelem, hazaszeretet, művészet, szépség stb... stb...
Vannak akik szimplán, csak hibát- hibára halmoznak, s van aki az igazságát agresszívan másokra erőlteti, bírálóim között nem egy volt olyan, aki pelenkába rohangált még, amikor én már az első novelláimat és verseimet írtam. Például 6- 7 évesek voltak, amikor tiniként átvettem az ifjúsági Petőfi díjamat... de hagyjuk nem érdekes.
: de mindig...
mosolyogva megjegyeztem: majd 20 év múlva beszélgetünk barátom "jönnek nálam jobbak vagy rosszabbak" természetesen ettől még dühösebbek lettek, és mindenféle Antikrisztusnak sziszegtek ilyen-olyan fórumokon. Természetesen nem azt állítom, hogy ezek az értékes ideák nem léteznek, de igen léteznek. Csak hosszú és gyötrelmes út vezet el odáig mire rájövünk, hogy ezeket az értékeket csak kivetítjük magunkból, belül léteznek csak, a sivár magyar valóságban egyáltalán nem léteznek. Ha minden utcasarkon narancsfa lesz, és árpádsávos lesz a gyalogátkelő, akkor sem léteznek... csak belül.
Ha valaki ezeket az ideákat belül őrzi, megtartja magának, szereti a családját, munkáját, örömét leli a tevékenységében, akkor boldog ember lehet. Ez azonban sok embernél nem sikerül. Ugyanis, ha sok a nélkülözés, sikertelenség, akkor az ideák 30 év felé megkopnak,
némelyik kiüresedik, kiég, s ez a másik csoport, amely homlokegyenest ellentétben áll a fiatalos idealista erővel.
Itt jönnek a komoly konfliktusok. A bárányhimlő, nevéből adódóan himlőhelyeket feltételez szomatikusan. A sötét oldal tünete mi? Amikor egy szép szerelmes vagy forradalmi verset már nem érzőkét értékelsz, hanem műértőként... sőt néha cinikusan felnevetsz: hát igen... ilyen is volt, és van. Ez a sötét oldal (s nem szeretném ,ha holnap Betmen helyett "Dárt véder" lennék:)), amely valós és létezik. Egy időben híd voltam, két csoport között... az idealisták és a kiégettek között. Nem volt hálás szerep, a szakadék mindkét oldalán fenyegetőztek, hogy félúton ha jön a balhé felégetik a hidat. Ez sikerült is. A híd kötél elszakadt, és a sötét oldalon himbálódzik, a lábam a "Kwai" folyóba lóg.
Hol tartok ma? A buszon egy-egy szempárból képes vagyok megállapítani, ki milyen idealizmusokkal él vagy éppen mely ideákból égett már ki. A laikusok szeretnek azzal hadoválni: "mert a szem a lélek tükre", de nem is gondolnák, hogy ez nem teljesen így van és mégis működik.
Nem tudom... a szempárok alapján immáron 1 éve elég keveset tévedek, lehet ezt különleges képességnek nevezni, vagy aminek akarjuk. Látom a romantikusokat, a forradalmárokat, a balhésokat, a dzsigolókat, lotyókat és a többi. Néha idegesít: hogy egy beszélgetést előre le tudnék írni némelyikkel. Ami leginkább zavar... és nyilván a furcsa a külsőm miatt is lehet, hogy az emberek marslakóként kezelnek... idegesít.
Lassan megszokom. Sokat beszélgetek saját magammal, sokat olvasom a kis herceget is. Nem állítom, hogy ez normális dolog... és ha kitenném a mobilszámom lehet, hogy holnap egy klinikai pszichológus hívna fel. De így van. Mik a legrosszabb forgatókönyvek? Amikor az idealisták fegyvert ragadnak, a kiégettekkel szemben vagy fordítva. De ami mindent überel és nem ritka jelenség: amikor megrögzött idealistából lesz a kiégett ember, és van olyan hígagyú, aki ezek után is Betmennek gúnyolja, sőt erényről is kioktatja, leckéket ad. Szánalmas. És néha fájdalmasan pofátlan.
Nem győztünk, Gátem sziti mivel nem létezik így tiszta sem lehet egy utcája sem, őrzője sincs és két járókelője sem volt sosem, akiket nem létező bűnözőkkel lehetett volna összetéveszteni, és nem létező "Batarang" sem röppent a légüres semmiben, a senki keze által. Mert tényleg nincs. Csak igény volna a létükre.
Téged azért csíplek, mert úgy érzem nem fárasztalak az agymenéseimmel. Amikor írom a levelet, úgy érzem csak ketten vagyunk. Egyszerre boldogság és szomorúság.
Fekete Lovag????:)
