Szakálos Dénes László írása (c) 1998
1. fejezet
Ma valahogy semmi sem akart működni… reggel tévedésből sót öntött a kávéjába, a rántottához feltört tojásokból kiscsirkék potyogtak a serpenyőbe.
A sütőbe felejtett lángoló pitét poroltóval kellett eloltani… ha csak porral oltó lett volna, tévedésből a gyújtógáz flakonját használta. Robbanás. Bár a robbanó erejű meglepetésnek azért mégsem örült. Próbálta optimistán elfogadni ezt a kis balesetet és vigyorral emlékezett vissza arra a születésnapjára, amikor a szomszéd srácoknak olyan túrótortát sütött, amin gyertya használata gyanánt pontosan olyan petárdákat alkalmazott, amilyenekkel a „jóindulatú” vendégei szokták meglepni minden év szilveszterén. Ő persze a mostani robbanással ellentétben felkészült volt, éppen ezért hegesztőpajzsban szolgálta fel a tortát. Nem így voltak a srácok…. a méretes túrótorta a detonációval szerteoszlott, és mindenki túrót hörögve hevert földön.
A szép emlékek elsuhantak a füstfelhős konyhából. Felállt a fal mellől és lesöpörte ábrázatáról az elszenesedett tésztadarabokat, levakarta azokat a csempefugáról és a lambériáról.
A konyhaablakot kitárta és örömmel tapasztalta, hogy itt a nyár. Ám alig, hogy kikönyökölt az ablakba a balszerencsés nap folytatódott:
A fából készült párkány megrepedt és eltört.
Végül győzött a tömegvonzás… jött a zuhanás. Bitumen az ilyenkor szokásos „ÁÁÁÁ” magánhangzók túltengésével akarta kísérni a mutatványt, de épphogy kiejtette az első „Á”-t, tompa puffanás követte. A további eseményeket azért nem írom, mert szegény Bitumennek sosem volt TB kártyája, éppen ezért az egészségügy filmkockája kimarad…
2. fejezet
Leszállt a csillagos éjszaka, Bitumen szobájából csak a televízió fénye szűrődött ki. Ő maga tetőtől talpig gézbe tekerve ült a fotelban és a képernyőt bámulta. Mellette a dohányzó asztalon a kislámpa fényében újabb harminc tekercs géz díszelgett, egy videokazetta mellett... „A MÚMIA” címmel.
Elemelte a TV távirányítót.
Majd csatornát váltott egymás után kétszer:
SSS
- Szeretlek!
SSS
- Dögölj meg!
SSS
- Porból vagyunk porrá leszünk…
Bitumen pupillái kitágultak:
- Hát ezért vagyok én ilyen szerencsétlen!
- Biztos szerelmes vagyok!
- De vajon kibe?
- Talán a fagylaltos nénibe, aki a múltkor egy gombóccal többet adott?
- Vagy talán a kövér újságkihordó nénibe? Az sem lehet… mert a múltkori lapban a hírek helyett körözöttes kenyér volt…
- Teljesen mindegy, ez akkor is életveszélyes, a szerelembe rendszerint belehalnak az emberek. Így járt szegény parasztemberke is a szomszédban a Jóska bácsi. Megkeseredett és halántékon kapálta magát… szegény olyan szekér után futott, amin rajta volt az egész évi termése.
- Vagy a másik szomszédom a zöldséges… a Sanyi bácsi… nem is olyan rég dobta fel a répát. És a mögötte lévő szomszéd a Jancsi bácsi, aki sofőr volt… otthon ült a konyhában, amikor váratlanul halálra gázolta egy TAXI. Szörnyű!
- Itt a vég! Hát így kell meghalnia egy hősnek? Semmi verekedés, semmi lövöldözés...
Ilyenről szó sincs! Váratlan katasztrófába torkollhat a szerelem… repüléskor miközben a felhőket szeli, elüti egy utasszállító, esetleg agyonüti egy eltévedt koncertzongora… nem! Az nem lehet! Bitumen hatalmasat csapott a fotel karfájára, amaz leszakadt és hősünk a dohányzó asztalra borult. Midőn a dohányzó asztal nem bírta a túlsúlyt a földre roskadt, és az asztali lámpa izzója halk csörrenéssel jelezte kialvási szándékát.
A TV csatornát váltott:
SSS
- Megint leesett a BUX index…
folyt.köv
