Nekünk magyaroknak van egy furcsa tulajdonságunk, szeretünk másokkal foglalkozni - persze lehetne kritizálni: miért nem inkább magunkkal foglalkozunk? De a kritika egy másik rovat, ez pedig az új rovatunk: a távcső. Természetesen kukkolásról van szó, de nem pejoratív értelemben. Mondjuk úgy: megfigyelésről van szó. Megnézzük, meglessük és mindenféle tudományos hablaty nélkül leírjuk, hogy az állat vadonban a populáció egyedei, példányai, hogyan viselkednek, s azokat a maguk eredetiségében szépítés és túlzás nélkül leírjuk. Kicsit olyan mintha Spektrum vagy Natgeo irányzék lenne... a hasonlóság csak annyi, hogy itt is állatokat figyelünk meg. Ezen állatoknak van egy furcsa és jellegzetesen magyar tulajdonságuk, hogy úgy hiszik: a gerincesek osztályába tartoznak.
Távcső: Mi nehezíti egy vállalkozás elindítását ma Magyarországon?
Sokadik kilométerrel a lábamban betértem egy elegáns - újonnan nyílt - kávéházban Érd város szívében. Mondhatni a közepén. Egy kolléga javaslatára felkerestem a tulajdonost azzal a konkrét szándékkal, hogy kávéházak számára tervezett valóban elegáns - igényes színes szórólapomat elhelyezhessem a kávézó asztalain, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy a fiatalok kávézás közben tekintetükkel néha a vállalkozásomra tévedjenek.
A tulajdonosnak megemlítettem, hogy közös ismerősünk ajánlotta ezt a megoldást - ezzel, mint egy: az idegenséget próbáltam csökkenteni. A tulajdonosnak látszólag tetszettek a szórólapok és beleegyezett. A mosolyában volt valami, ami kellemesen visszataszító volt.
"Sandán mosolygó csótány, keksz majszolása közben." Vagy ilyesmi.
Egy sötét sikátorban nem szívesen találkoznék ezzel a mosollyal. Félretéve presztízsem és fekete lovag tipikus lépteim, mint a kávéház csicskása igyekeztem, letetettem minden asztalra egy-egy szórólapot. Majd hálás köszönettel, mint aki ott se volt, távoztam.
A mosoly nem ment ki a fejemből.
Összefutottam egy régi ismerőssel, akit kávézásra invitáltam egy másik kávézóba. Előtte azonban megkértem egy apró szívességre, térjen be a fent nevezett kávézóba és mintha valakit keresne, pásztázza végig az asztalokat és jól nézze meg, hogy ott vannak-e még a szórólapok melyeket fél órája elhelyeztem. Az ismerős visszatért és sajnálkozva biztosított afelől, hogy semmilyen szórólap nincs... sehol sem találhatóak. A kuka tartalmát csak azért nem vetettem fel, mint vizsgálható helyszínt, mert presztízsem és "feketelovagságom" nem engedte. Nem voltam rá kíváncsi.
Mi nehezíti egy vállalkozás elindítását ma Magyarországon?
Ez csak egy hétköznapi történet volt kis országukban. Nem beszéltem adókról, sem jogszabályokról, korrupt politikusokról. Csak megtörtént esetet meséltem. A tanulságot mindenki maga vonja le, ez a távcsöves kukkolás lényege is.
Írta:
Egy papucsállatka Kijevből.
