Eljött a nap, amire mindannyian vártunk. Főleg Tóni.
A képviselők sorba álltak pofonért a parlament előtt.
Tóni a bunyós, boldog volt. Vörös és Árpádsávos, Narancs, Kék, Zöld a teljes színpaletta libasorban.
Egyformán mérte a pofont. Volt, aki gumibábút küldött maga
helyett, volt aki bukósisakban jött, volt aki ciprusi hazafi ügyeit intézte és a feleségét küldte. Tóni jobbkezes tenyerest osztott, jelentős mennyiség után rózsaszínű jeges lavórba hűtötte a kezét.
A sor végére ért. Megpihent. Eltolt egy cigit és a Dunát figyelte.
Felismerés fénye gyúlt az elméjében. Ez sajnos kevés.
Így hazafelé sétán minden szembejövőt pofon vágott, válogatás nélkül.
