Médiatudomány: A Mozgó Világ története II.

A papagáj lépése ki van számítva, elektromos mező korlátozza a nyitott kalitka kapuhoz való eljutást. A kapu mindvégig nyitva, ám amikor a madár odaér, fotocellaként záródik előtte. Haraszty István fényképes alkotása a Mozgó Világ 1972/ ötödik füzetében található. Az alkotás remekül modellezi a körülményeket. A Mozgó Világ burkolt eszközökkel, de megpróbálta kikerülni az akkoriban regnáló sajtó felfogást, a „zsák effektust” miszerint: lehet a zsákba súlyos dolgokat elhelyezni, csak vigyázni kell: nem lyukadhat ki az alja. Ez nyilván egyszerű metaforája volt a kádári puha diktatúrának –
Aki nincs ellenünk, az velünk van -. 

A folyóirat mérsékletéből különböző korszakokat lehet megkülönböztetni, talán első lehetett a mérsékelt kritikus korszak Veress Miklós vezetésével… a kísérletező kritikus: „meddig lehet még elmenni”, Kulin Ferenc korszaka.

Ám a "zsák kilyukadása" előtt gyorsan leváltották, s végül egy simulékony kritikus Mozgó Világ alakult ki az új vezetéssel – 
P. Szűcs Juliannával… ez utóbbi váltás nem volt konfliktusmentes.

            A folyóirat névadója Illyés Gyula: Mozgó Világ  versének cím adaptációja. Mintavételezésnek és adaptációnak tekinthető abban az értelemben, hogy állandó változásról van szó, mely az értelmiségiek részéről elfogadható, hiszen újra és újra felül kell vizsgálni a világ működését, változását. Ez részben homlokegyenest szembe megy a 70-es 80-as évek kultúrpolitikájával, a Mozgó Világ ennek ékes példája. Erre utal néhány cikk a 70-es évek végén, amikor néhány szerző kérdőre vonja a Marxista gondolkodást, és a változásra hívják fel a figyelmet.

A Mozgó Világ Kulin Ferenc főszerkesztő korszakában a rendszer Pandora szelencéjeként üzemelt, ugyanis megteremtette az értelmiségiek és az olvasók körében a változásra való igényt. Ez 1975 – 1983 között tetten érhető. Eleinte kéthavonta majd 1980-tól havonta jelent meg a Mozgó Világ folyóirat, nyitottság jellemezte a társadalmi problémák, társadalomtörténet, és társadalom elméleti viták terén, illetve magáénak tekintette a kortárs művészetek bemutatását is. Címlapja Schmal Károly munkáját hordozta, mely sokféle értelmezésre adott lehetőséget, ezzel is azt sugallta a nyomtatott orgánum… megszűnőben az ideologizált fokalizátor (megfigyelő) szerep, melyet az Aczél- féle kultúrpolitika képviselt.

Veress Miklós 77-es nyilatkozata szerint: szöveg és kép együtt adta az értelmezési lehetőségeket, mely széles skálán mozgott „az elfogadott és a tabu gondolkodás között”.
  A cél a vizuális kultúra fejlesztése is volt, ezen 1983-ig nem is kellett változtatni. Fiatal írók, művészek lapjaként működött, a KISZ Központi Bizottság felügyelete alatt. Alapvető funkciója szerint a fiatal művészek vágyakozásait közvetítette. Ám csakhamar zsilipelni kellett a tartalmát, mert túlmutatott önmagán… vagy is a vágyakozások, művész munkák, valami másra fókuszáltak, a rendszer hibáira, tabukra.

A KISZ és a Mozgó Világ viszonya megromlott. 1980 és 81 között már Mozgó Világ ügyről lehetett hallani.

A Mozgó Világ együttműködését tekintve „csak úgy tett mintha az elvárásoknak, megfelelni akarna”, ez mutatkozott meg Kulin Ferenc kettősségében is: Mint személyiség kezelhető főszerkesztő volt, de kezelhetetlenül szerkesztett. Ő maga azt nyilatkozta felidézve az eseményeket: hogy „szélsőség felé tolódott”. Az egyik oldalon ott állt a rendszer kultúrpolitikája körmössel, a másik oldalon az elégedetlen új művész generáció, akik írás megvonással is fenyegettek.

Nem lehetett ezt irodalmi és gondolkodás pokolgép nélkül csinálni… tehát előbb- utóbb konfliktussal kellett számolni. A szög hegye már átütötte a zsák alját… 1980-ban, amikor a Fiatal írók József Attila köre élesítette a pokolgépet:

 

 

Nem lehet már alapban és felépítményben vizsgálni a világot. A világot és benne a társadalmakat plurálisan kell vizsgálni – s tegyük hozzá: megerősíttek, hogy Magyarországot is másképpen kell már vizsgálni. Ez némiképp előjátéka volt a lakitelki találkozónak is. Az új nemzedék már másképpen akar gondolkodni, el akar szakadni a központi kultúrától, autonómiára törekszik, ahol szabadon vizsgálható és a vitára bocsátható az egyén, a morál, a társadalom, a politika, és a hatalom problémája.
Új kontextusra van szükség, világos tudat kell önmagunk létezéséről.

            Gáll István már generációs lázadásról is beszélt, elmondta: „társadalmilag meghatározhatatlan generációról van szó” hozzátette: „érdeklődőm utánuk, de világnézetem gátol az elfogadásban”.

Más oldalról közelített Béládi Miklós: „Nem ismerek kompromisszumot, csak önmegvalósítást”. Megállapítható, hogy az érvelés a pluralitás mellett, generációs különbséget vagy szakadékot képzett a 1968 előtti és utáni közismert szerzők között, a korábbi 68 előtti simulékony természetű szerzők szörnyülködve tekintettek az új generációra.

            Hogyan működött tehát a Mozgó 1980 – 1981 között? Már púpos volt a szőnyeg… a rendszer annyi mindent söpört alá, a Mozgó pedig rendre a szőnyeg alatt nyúlkált.
Egyik kritika erősítette a másikat. Sajátos entellektüel volt a Mozgó Világ. Honnan nőtte ki magát ez az új szellemiség? Egyesek azt gondolják a hatalom maga nyitotta ki Pandora szelencéjét a 60-as években az „ember arcú kommunizmussal”- nálunk inkább szocialista programmal.
A társadalmi sebeket, mint 56 ügyét is, meghatározott keretekben, orgánumokban tárgyalta, a 70-es évekre ez lazulni látszott, többnyire tiltásokról és tabukról beszélhettünk, ilyen volt az aczéli három ”T” betűs képlet: tűrés, támogatás, tiltás.
  A rendszer puhulása, az új író generációknak, kiskaput nyitott, (új művész irányzatok: szecesszió a 80-as években, a zene is jelentősen megváltozott: URH, Vágtázó halottkémek stb…) a 80-as évekre pedig a rendszer erózióinak jelei látszottak. Az új generációt már nem érdekelte, a párt által képviselt nyilvánosság.  
Frontálisan ütköztek az autonómia törekvések és a tabuk.

            A Mozgó Világ a 70-es évek végétől, Magyarország korlátozott nyilvánosság szerkezetében különös szerepet vállalt. Úgy tett mintha jól eligazodna a tabuk labirintusában, a zseblámpa fényerejét a rendszer kívánta biztosítani, de közben a szerkesztőség a háttérben átfúrt néhány falat. Úgynevezett „köztes nyilvánosságot” vállalt fel. Ki kellett engedni a forró gőzt, néhány üggyel kapcsolatban valamilyen szelepen keresztül. Kulin Ferenc szándéka szerint tágítani akarta ezt a szelepet. Az Aczél Györggyel való konfliktus (1981) többnyire a szelep áteresztő térfogatának méretéről szólt. Mekkora lehet, ez a szelep? A Mozgó ebben az időben az ellenzéknek is teret adott. Azonban a radikális oppozíciót tompította. Részben azért, hogy megvédje a gondolkodó értelmiségieket és azért, hogy tartani tudja köztes nyilvánosság szellemiségét.
Így is okozott a szellemiség megtartásán némi horpadást, néhány Esterházy, Nádas, Csalog írás. Igazából a Mozgó taglalt korszakának végét nem az írások idézték elő, hanem azoknak mellékhatása. Nevezetesen egy 1983-as pártdokumentum szerint:

„Hálózati egyesülés van kialakulóban”,
s ennek egyik gócpontja a Mozgó Világ.
A József Attila kör bizonyos rétege, a Mozgó Világ szerkesztőség néhány tagja, a szamizdat – irodalom központi figuráinak szövetsége.