Médiatudomány: A Mozgó Világ története III.

 

Szeptember 16-án a Művelődési Minisztériumban Kulin Ferenc átvette a felmentéséről szóló dokumentumot – miután Kulin sokadik felszólításra sem gyakorolt nyilvános önkritikát szerkesztésével kapcsolatban – Reményi József Tamás lett a megbízott főszerkesztő. Ezzel véget ért egy korszak, de ugyanakkor elkezdődött a nyilvános viták korszaka. Nyilvánosságteremtő kísérletek, éjszakába hajló viták, és ezeknek elfojtása jellemezte az elkövetkezendő hónapokat. A Mozgó szerkesztősége mindent elkövetett annak érdekében, hogy ellenükre ne helyezzenek a fejük fölé új főszerkesztőt, nem riadtak vissza a botrányos eszközöktől sem – szamizdat röplapok és Mozgó esték szervezése - . Felháborodásának adott hangot a József Attila Kör, és felszólította a kultúrpolitika felelőseit, hozzák nyilvánosságra állásfoglalásukat a Mozgó ügyét illetően. Amennyiben ennek nem tesznek eleget, és nyilvánosság és beavatás nélkül kinevezik az  új főszerkesztőt, úgy bojkottálni fogják a Mozgót vagyis írásokat többet nem biztosít senki.

 

Tiltakozz!! Bojkottáld!! Szólalj fel!! Írja egy pesti röplap ’83 őszén. Szamizdat röplapszerkesztés Szegeden és Budapesten egyaránt, az ELTE jog és a SZEGED bölcsész hallgatói körében. A hallgatók minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy a „Mozgó ügy” teljesen nyilvános legyen, tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdtek. A konfliktus csúcspontjára érkezett 1983 október 28-án az ELTE ünnepi sajtó fórumán, ahol nyilvános beszélgetést és vitát kezdeményeztek Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettessel. A beszélgetés enyhe kifejezésnek mondható a történtekhez képest, Tóth Dezső a fórumon több száz felháborodott hallgatóval találta szembe magát.
A fórumról Molnár Imre egykori hallgató így számolt be:

 

„megtört valami abból a korábbi viszonyból, ami a hatalom és a társadalom között volt. „Kirúgtunk, ha nem is egy faldarabot, de egy téglát egészen biztosan a kádárizmust körülvevő kínai falból.”

 

Október 31 -én a Tóth Dezső kézjegyével ellátott jelentésben a következő olvasható:

„Az ifjúság közönyös volt a hivatalos politikával szemben, a másképp gondolkodók  negatív megnyilvánulásaitól volt hangos a referendum”.

 

Kiemelt figyelmet kapott Tamás Gáspár Miklós rendszerellenes retorikája, s még megdöbbentő volt a politikus számára, hogy senki sem szólalt fel ellene.

            A Mozgó új korszaka a Bibó- szám betiltásával kezdődött 83- decemberében, annak ellenforradalmi tartalma miatt. Siklósi Norbert MSZMP illetékes osztályvezető új decemberi számot gyűjtött össze. Ezt megelőzőleg 83 novemberében, a szerkesztők és a leváltott főszerkesztő búcsút vett a Bertalan Lajos utcában székelő Mozgó Világtól.
Kulin Ferenc a befejezésre így emlékezett:

„Az új folyam csupán az Illyés- verscím megtartásával tudja fenntartani a kontinuitás látszatát”.

Továbbá egy új korszak nyitányáról beszélt, ahol is lépten- nyomon második nyilvánosságok fognak kialakulni, amelyek nem lesznek képesek a központi kultúrával egyeztetni feszültség nélkül, vagy csak látszólagosan, a világ mozgásban van. Tegyük hozzá a 80-as évek végén, sem a kultúrpolitika, sem a második nyilvánosság elmélete nem tudta magát megtartani, a rendszerváltás (1989) bebizonyította, hogy a plurális politikai paletta ellenére – vannak ma orgánumok, amelyek párt és üzleti szövődményeket is kiszolgálnak.  Ha csak Csurka István egykori szavaira gondolok: „Hatalma,  pedig annak van akinek orgánuma is”, az MTV bekebelezése a 90-es évek elején, Hankiss, és Gombár tusája a pártkatonákkal. Illetve mások által Média háborúnak titulált jelenség – elégedetlenség a médiatörvény újragondolása ügyében.

Baloldali üzleti körök ATV-je és jobboldali üzleti körök HírTV-je. Körübelül ma itt vagyunk. Kérdezem én… hol van ma a „Kulinhoz hasonló történet”? A pluralitás mellett, kitömött zsebekkel, kinek a kritikája hiteles vagy érdemi? Elméletem szerint, ma a harmadik nyilvánosságról kell beszélni, pár év és ezt a civilek nyilvánossága fogja biztosítani. Igen… a világ még mindig mozgásban van.

 

Az irodalomban és a kortárs művészetekben lezajló folyamatok eredményeként, művészeti csoportosulások műhelyek jöttek létre. A 60-as évek közepe, vége felé járunk megjelent Simonffy András és Nádas Péter első regénye is. Írói generációváltás következett be. Happeningek, performance irányzatok, fiatal színész és rendező találkozók álltak a középpontban. A közös vonás egy új látásmód volt, egy új kulturális gyakorlat volt.
A gyakorlat szerint az ideológiától mentes, művészi érték bemutatásán volt a hangsúly. Ez a nemzedék ideológiamentes akart lenni. Ennek egyik jeles alkotóműhelyének számított a Mozgó Világ. A hatalom eleinte azt gondolta, hogy a már kiépült kulturális keretrendszer elégséges lesz az új generációnak, ez utóbbi azonban nem tudott és nem kívánt a korábbi struktúrába illeszkedni, tehát a helyzet új orgánumokat kívánt.

A szocialista társadalmi viszonyok között is lehetséges stratégiailag – elvben, nemzedékek, irányzatok, nyomvonalán kialakuló csoportosulás.

 

Taktikailag „ideológiai” szempontból, most még nem időszerű – elemezte a helyzetet Koczkás Sándor a Mozgó Világ Almanach ügyében. A hatalom gyakorlói irtóztak az új folyóiratok megjelenésétől, de a 60-as évek végére elernyedni látszott a szorítás, ennek oka az új gazdasági terv és valahol az ember arcúság kísérlete volt. Az új költő és író generációk publikációs helyzete elégtelen volt. Fórumokon kellett kezdeményezni egy- egy folyóirat megszületését. Ilyen fórum volt a Fiatal Írók tanácskozása is 1969 Augusztus 29.-én Lillafüreden. Egységes célkitűzés volt, hogy a különböző rétegeknek meg kell találniuk a maguk orgánumát. Ezzel, mint egy feloldani kívánták a szociális és irodalmi feszültséget is: az irodalmon kívüli irodalom veszélyeket rejt magában. Jobb, ha teret adunk az új szerzőknek, természetesen bizonyos kontrollal, de vitára nyitott rendszerben (ez utóbbinál félig kinyílt Pandora szelencéje). Ebben az időben meg is született a döntés: Az Írószövetség a Fiatal Írók Munkaközösségének megszervezéséről határozott – ebből lett később a Fiatal Írók József Attila Köre is -, illetve a KISZ KB a Mozgó Világ elindítását szorgalmazta.

A Mozgó Világ almanach formában jelent meg (időszaki kiadvány) 71 és 74 között pusztán hat alkalommal jelent meg. 1973-ban szünetelt a kiadás. Felelős szerkesztője először Szabó B. István majd Gáll István lett, 72 novemberétől Simonffy András került a szerkesztőség élére. A Mozgó Világ időszaki megjelenése nem oldotta meg a korábban taglalt problémát, némiképp elégedetlenség övezte körül. Az újabb igény hamar megjelent: a Mozgó Világ ne csak egyszerű publikációs keret legyen, hanem nyisson frontot az új művészetek esztétikai vitáin is. A Mozgó első három lapja gyakorlatilag koncepciótlan volt, ez a szerkesztőségek vándorlásának volt köszönhető. Azonban a szakirodalom, két későbbi számot említ, a Dózsa és Petőfi számot, mely tényleges elő arculatának tűnt a későbbi Mozgónak. Simonffy András maga is elégedetlenségét fejezte ki 1974-ben. Már korábban is volt kísérlete, havi folyóirattá alakítani a Mozgót, ám ez többnyire szakmai viták végett – a kultúrpolitika kézifékje végett – nem valósult meg. Míg a kultúrpolitika elégedett volt az almanach megjelenéssel, addig Simonffy néhány írásával drasztikusan alkotott véleményt, mely szerint: „nem elégséges az új generációknak az almanach megjelenés”. Simonffy asztalra csapása elérte a hatását, kialakult egy viszonylagos elfogadás, így a Mozgó 1974 decemberében folyóiratként jelenhetett meg. A KISZ pozitívan értékelte a változást, ám a Kulturális Minisztérium „veszélyes felhígulásként” értékelte az új Mozgó formát, s inkább a megszüntetés mellett érvelt. A Minisztertanács hasonlóan értékelte a helyzetet bár finomabban fogalmazott: „a lap elveszíti a koncentrált műhelymunka jellegét”. A vitát végül az MSZMP Központi Bizottsága döntötte el. Az új forma elfogadható, s a feltétel rendszernek így is megfelel. Így engedett ki egy kicsit a kézifék.