Sok képet fogok használni, hogy elsőre megértsük... akinek nem sikerül elsőre megérteni. Ne olvassa újra, induljon képviselőnek a választáson.
Ez is olyan cikk, mint a többi.
"Lenni vagy nem lenni... ez itt a kérdés"
És egy tekercs klozetpapír van a kezemben. Minek mondok megvilágosító intelmet, amikor úgy is kitörölhetem vele? Minden estre funkcionálisan közelítem a problémát. Meg kell fejtenem egy égető problémát. Ez pedig a "feketelovag" ontológiája azaz lételmélete lesz. Mely most még a paradoxon állapotában leledzik. Gyakorlatiasan tehát: legalább annyi érv szól a blog megszüntetése mellett, mint ellene. Ez a paradoxon. Legalábbis a szirének ezt suttogják körülöttem.
Hallatlan előnyöm, hogy nem öntöttek viaszt a fülembe... csak a körülöttem élőknek, azoknak nagyjából 50 éve. Ez egy önmagát kizáró folyamat. Ez a blog egy személy, aki dörömböl az ajtón, hogy ki akar menni, mert azt hiszi bent van. Pedig mindenki látja, hogy kint van. De az is lehet, valójában mi vagyunk kint és tényleg ő van bent. A paradoxonból következő betegség az, amikor fennmarad az az állapot: hogy nem tudjuk ki van bent, és ki van kint.
Magyarország bebizonyította, hogy képes megváltoztatni a dolgokat úgy, hogy mégis minden ugyanaz maradjon. A komcsik kisöpörték a padlást, hivatkozván arra, hogy minden a népé. A kapitalisták nem söpörnek semmit csak megadóztatnak, ha padlásod van. És azt mondják minden azért van, hogy te korszerűbb autópályán közlekedhess - persze- persze, komoly fizikai munka a horvát tengerparton, a martinis pohár emelgetése.
Nagyjából sejthető... mely rétegeknek, és nemzetiségűeknek szól az autópálya bizonyítvány.
Miért nem érzek jelentőséget?
Miért nem látok különbséget?
"Minden változik, és minden marad a régiben."
(Rousseau).
A mester nem is sejtette, hogy ezzel megjelölte a térképen Magyarországot. Mi meg is pecsételtük.
Egy népmese jut eszembe, már nem emlékszem pontosan a címére.
De az volt a sztori, hogy a király a falu legokosabbjának adja fele királyságát, ha az megold egy feladatot.
A feladat az volt: hogy a vállalkozó személy, jöjjön vendégségbe a királyhoz de: gyalog is jöjjön, meg ne is jöjjön gyalog, hozzon ajándékot meg ne is hozzon ajándékot.
Egy leány vállalta ezt. Egy szamár hátán jött és hol leszállt róla, hol visszaült... fáradságos mutatvány volt, de megcsinálta. Hozta is az ajándékot a királynak. Két szita közé volt fogva valami. Mielőtt átadta volna, széttárta a szitákat és egy galamb repült ki belőle, eltűnt. Tehát hozott ajándékot meg nem is.
A paradoxon feloldása tehát az lehet, ha megpróbálunk vele együtt élni, azaz mégsem oldjuk fel. Kérdés! Miért élünk együtt, olyan problémával, amit nem vagyunk hajlandóak feloldani?
Hogy érthető legyek:
Amikor elmegyünk szavazni. Mindenki viszi magával a körlet papírját, személyes adatait, a kis szavazó tollacskáját a zsebében. Igen... és még egy kis szkepticizmust a zsebében.
Folyton megkérdőjelezi fásultságában a szavazás értelmét, miközben mégis szavaz. Ha egy járókelőt megkérdezel az utcán, mi a véleménye a helyzetünkről... a perspektívákról.
Rosszalló véleményt hallasz. Senkinek nem lesz jó véleménye. Más kérdés, hogy mára zseniális politikai stratégia eredményeként: létezik fideszes és mszpés rossz vélemény. Tehát már a rossz véleményünk sem közös. Sőt lehetne versenyezni, kinek rosszabb a véleménye. Ez nagyjából egy EMÓS vetélkedőre hasonlítana.
Ám a buta birkájának nem tűnik fel, hogy a rossz vélemények, ugyanazok a vélemények csak politikai marketing generálja a differenciált.
A South Park dilettáns pszichológusa jut eszembe:
"A drog rossz"
"Az alkohol rossz"
Legalább nyilvánvaló. És megnyugtató a nyilvánvalósága.
Mert mi már képtelenek vagyunk nyilvánvalósággal nyugtatni magunkat.
Egyszerűen kínai tolmács kell hozzá.
Nyilván most az mszp nyerné a versenyt, mert most neki rosszabb a véleménye. Ezt megelőzőleg, pedig a fidesz nyerte volna "rossz véleményben".
Megint paradoxon:
minek olyan versenyt nézni ahol tudjuk, hogy váltva egyik vagy a másik nyeri a versenyt, azaz egyik sem jobb- rosszabb a másiknál? Ha az életünk döntéshozói szintje előre borítékolható. Akkor minek megyünk szavazni? Ha pedig nem megyünk szavazni egyáltalán? Minek a demokrácia intézménye? Ha a demokrácia intézménye nem jó? Minek "váltottunk" rendszert? Paradoxonok hosszú láncolata, amely most úgy érzem begyűrűzött a "feketelovag" projektbe is. Az átlag embert ez a probléma nem érdekli. Alekoszt nézi, akkor is ha szereti akkor is, ha gyűlöli. Alekosz saját magát is a tükörben szemléli, azaz pont azért szereti saját magát, amiért mi is szeretjük önmagunkat... a konformizmusunkat.
Mindenki a karjait tárogatja, "ez van". Mivel foglalkozik az a nép, aki "éldegél" valamilyen egzisztenciában... végső soron tehát nem éhezik a többség, mit a kezd a paradoxonjaival? Semmit. Halmozza őket. Vagy egyiket a másikkal helyettesíti. Houdini Bűvész népe vagyunk. Azaz szabaduló művészek vagyunk. Ha nem oldjuk meg, hát szabaduljunk meg tőle. Romokban az egészségügy? Sebaj segglyuk fekélyre, ott van a telefonos kézrátétel, meg a sok hasonló baromság.
Gyalog- galopp bölcsességét, alkalmazva:
A probléma nem a nyúlon túl van. Hanem a nyúl a probléma. Ha nem a spirituális létformában, kerülgetjük a paradoxont. Akkor csak egyszerű bizonyítványokat töltögetünk ki. A "szeretet" a "szeretet így" a "szeretet úgy", képes vagyok segíteni más embereken bla-bla-bla. Lófaszt!
Ezek mind mellékreferenciák, a saját megoldatlan problémáimat mások "segítgetésében" oldom. Miközben az élet elillan, és granulátumon túl nem marad utánam semmi. Semmi.
Nem akarjuk, és nem érzünk rá hajlandóságot, hogy ezeket a paradoxonokat feloldjuk. És "bevállaljuk", olyan cselekményekkel élünk, amelyekről biztosan tudjuk, hogy semmi értelme... mindössze azért, hogy valami mások által megrágott, kiköpött közhely világnak megfeleljünk.
Vulgárisan:
a fost hamarabb beissza az arcbőrünk, ha nagyobb a felület... azaz mosolygunk hozzá.
A fel nem oldott paradoxonokkal persze munkát lehet vállalni, hitelt lehet felvenni, családot lehet építeni. S így garantált, hogy a rendszer "Smith" ügynökeivel nem találkozunk.
És, ha még megtoldjuk tündérmesékkel, akkor kellemes habcsókok között repkedhetünk, rózsa illatban. Ez viszont valami műanyagszerű massza. Takony.
A kísérletező képesség teljes hiánya. Vegetatív funkció. Meglehet azért mert, azt gondoljuk kint vagyunk. És rosszallóan nézzük azt az embert, aki dörömböl bentről.
Hogy ki akar jönni. Vagy be akar jönni? Hol is vagyunk?
Gondoljuk végig...
Mi történik azzal az emberrel, aki megpróbálja
feloldani a paradoxonokat?
1, nem fog neki sikerülni
2, megkockáztatja, hogy diliházba kerüljön
Ebben az orwelli világban, amelyben szorgos kezeket engedtünk építkezni, "nincs más" választás. Nem lehet nem ellentmondásosan viselkedni. Vagy ha igen, akkor bele fogsz gebedni. Csak idő kérdése.
Miért nézed a tévét, ha tudod hogy szar a műsor?
Miért szavazol erre a pártra?
Válasz: mert nincs más választásom.
Ha ez így van. Akkor miben különbözik, az
előző rendszer a mostanitól?
A minap egy "politikai vezető személyiség" megsértődött és elhagyta a facebook csoportunkat (a politikaiból kitűnik, hogy nem Szakálos Dénesről van szó). Ennek oka én voltam és a rám jellemző arrogancia. Természetemből adódóan, megvilágítom az emberi felelőtlenséget. Sok ember szeretne, azon őszinteségi színvonalhoz tartozni, amit én képviselek.... és a csoport, de már ettek az almából, amivel Éva kínálta meg őket, sőt némelyik ilyen személy jól is lakott vele. Csak a lelkiismerete készteti olyan véleményre, hogy velünk egyetértsen. Mivel az "alma üzem" diszkriminálja az olyan embereket, mint én és a paradoxonnal küzdő "Fekete Lovag" jelenséget. Így az "alma fogyasztóknak" közöttünk semmi keresnivalója nincs. Jól teszik, ha szépen tovább majszolnak saját fájuk tövében. Ezek az almafogyasztók onnan ismertek, hogy pont ugyanúgy viselkednek, mint 20- 30 évvel ez előtt. Szeretik a bátor fiatalokat biztatni... de a reflexeiből szerzett vagyonukat, hatalmukat soha sem áldoznák fel. Ezt egyszerűsítve: más farkával verik a csalánt.
Biztatnak, hogy emelj téglát a rendszer ellen... akár szellemileg vagy fizikailag. De amikor bajba kerülsz rádöbbensz, hogy csak egy kéz adott téglát a kezedbe... nem tartozik hozzá test sem személyiség. Egyedül maradsz.
Aki elindul annak útján, hogy feloldja a paradoxonokat számítson tehát arra... hogy magányos harcos marad. A paradoxon tehát feloldatlan marad. Mit jelent ez?
A Fekete Lovag Blog folytatja azt, amit célul tűzött ki: leírja a magyar társadalom anomáliáit. De a jövőben minden bejegyzést úgy kell olvasni és megbecsülni, mintha utolsó lenne.
Egy barátom javaslatára megnéztem a "Vektor" című magyar társadalmi szatírát (Mátrix paródia). Ebből a filmből idézek és zárom a soraim.
"A jövő egy kalap szar... de a sütemény nagyon finom"
