Ölj meg!

Által az éjszakán, sóhaj mezőn.
Ingeren túl, innen és tovább.
Haraggal tankolva, vágtatva.
Elkent rúzs, csikorgó fog.
Festett pilla, bőgve, ázva.
Tiporva gázpedál, véresen a gyeplő.
Tüzes drift, lángoló nyárfalombok.
Sutba megértés, kútba szeretet.
Haragra jár minden harang.
Felbőg, hadar a szinkron.
Sértett és gyanúsított.
Egyetlen lélekben bujkál.
Könny és görcs a menedék.
Hajtva a szemközt és telibe.
Frontális az elementális.
Porzó, vedlő horizont.
Nyakalva szeszt, mellőzve kreszt.
Inkább ölj meg!
Egyerűbb és tisztább.
Ölj meg... aztán ölelj meg!
Motorház dobná a testem.
Édes vérbe fulladna az este.
Ez lenne a szinte őszinte.
Igazán ez volna jó, méltó.
Nem a lassú, kimért bosszú.

 

HIT ME! HIT ME! KISS ME!
FUCK YOU!

Játszani mindig lehet... majd a gyerekek eldöntik.

Welcome... Black Knight reload on May 2.
If you want... stay with me. Or not.

Eme rövid bejegyzésem azt a célt szolgálja, hogy hangosan elmélkedjek közös és mindannyiunkat érintő problémákról. Nyilván itt a médiáról esik szó. Ahogyan lépcsőzetesen haladok kutatói munkámban - mely lényegében a diplomamunkám - egyre inkább katartikus és ugyanakkor kétségbeejtő tények körvonalazódnak, a magyar közszolgálati és kereskedelmi médiák terén.
A laikusok nyilván erre legyintenek majd és azt mondják: 
"hát persze, hogy a magyar média rossz minőségű". 

De a probléma nagyon súlyos és túl áttételes ahhoz, hogy ilyen könnyen degradálni lehessen.

Az első tézis, ami segítheti a megértést:
A demokráciának két fontos tulajdonsága van: az egyik az alapvető értékek univerzuma, a másik pedig a plurális értékek univerzuma. Az alapvető értékek univerzumát a magyar alkotmány is deklarálja (pl. élethez, megélhetéshez, magántulajdonhoz, lakáshoz való jog) ezekből, ha nem is közvetlenül , de közvetetten kinyerjük azon alapértékeket, melyek a társadalom stabilizációját, sőt perspektivikus építkezését szolgálják. Ilyen alapérték lehet, következtetve az egzisztenciális jogokból például a család építkezése: a gyermekvállalás, és a gyermekek felnevelése stb... na ugye, itt már problémák vannak. Van egy ragyogó demokratikus leirat, mely irányadó lenne, arra vonatkozólag mi lenne a hosszútávú és normálisnak mondható stratégia.

A plurális értékek univerzumáról is értekezik az alkotmány, kiváltképp ilyen a kisebbségek ügye, a csoporthoz, politikai meggyőződéshez, vallási felekezethez való jog. A plurális azt jelenti, hogy a társadalom "sok színű" értelmezése az alapvetés, a cél.

És most jön a probléma: kutatásom idáig azt igazolja, hogy Magyarországon a kettő jelenleg frontálisan ütközik. Ugyanis a média úgy próbál meg plurális értékeket felvonultatni, hogy közben az alapvető értékek a politikai és döntéshozói szinten nincsenek támogatva, vagy legalábbis hanyag és felelőtlen diskurzus volt a jellemző (ha voltak egyáltalán érdemi diskurzusok). Nem, hogy nem hangsúlyozódtak megfelelően az alapvető értékek - mondjuk az említett "család építkezése" - hanem aránytalanul csorbát szenvedtek.

Ez súlyos problémát okoz a médiánál, mert olyan ügyeket, helyzeteket vállal fel, amelyeket még/már a döntéshozóknak kellett volna elkövetniük. Olyan torzulásról beszélek, ahol is a média átvállal, normális plurális gondolkodást úgy, hogy a döntéshozók mind ezen értékekre fittyet hánytak úgy, hogy nem tárgyalták és nem ellensúlyozták azokat.

Mit értek ellensúlyozás alatt?
Azt, hogy a demokrácia egyenrangúságot feltételez ergo: addig plurális értékekről nem beszélhetünk, ameddig az alapvető értékek nem tisztázódtak. Mivel a döntéshozók a gazdasági, és társadalmi "cselekményükkel" nem segítették elő, nem stabilizálták az alapvető értékeket, így a média a plurális értékeivel magára maradt. És könnyen úgy tűnhet, hogy a média erőszakos integrációt alkalmaz: erre enged következtetni, a Talk show műsorok aránytalanul nagy roma populációja. Mely elfogadható lenne akkor, ha ellensúlyt képeznének az alapvető értékek. Mivel divergens állapot áll fenn, ezért az emberek nem, hogy nem lesznek "elfogadóbbak", hanem tolódnak el a frusztráció felé, mely súlyos konfliktusokba torkollik. A plurális értelmezés csak, akkor működhet egészségesen, ha csak optimális szinten is, de jelentős energiát fordítunk a biztonságérzetek növelésére. Ezért pedig a politika a felelős és nem a média.

Összefoglalván tehát az elméletet: a demokrácia azért nem teljesedhet ki, mert ma még a plurális értékek és az alapvető értékek univerzumai, nem egyenrangúak. Ez valamelyest torz média működést is produkál. Mely logikusan visszavezethető a döntéshozói dilettantizmusra és egy gyenge, véres tetemként heverő nemzetgazdaságra. Félreértés ne essék, az itthoni kereskedelmi médiák nem reprezentálják külföldi társaikat, sőt az itthoniak jóval rosszabb minőségűek. De ez nem azért van... mert erre vannak determinálva. Egy kereskedelmi médiának igenis fontos, hogy körülötte erősebb nemzetgazdaság működjék, és jobb minőségű politikai döntések szülessenek - nem korrupcióra gondoltam, mert az majdnem mindenhol van... hanem jó és felelős politikai döntésekre gondoltam. Ha a gazdaság erősebb, az állam képes motiválni a médiumokat (pályázatok, megbízások, kedvezmények stb.) és megfelelő döntések születnek, a média képes építő mintákat és építő értékeket felvonultatni, attól függetlenül, hogy kereskedelmi vagy közszolgálati modellről beszélünk.

I've seen things you people wouldn't believe. Attack ships on fire off the shoulder of Orion. I watched C-beams glitter in the dark near the Tannhauser gate. All those moments will be lost in time... like tears in rain... Time to die. 

Pici szív

Varjú vájta durva háncsokon.
Kicsi dobogás a kies lombon.
Pici törött szív leng a faágon.
Egyedül zeng a horizonton.

A féltő, őrző kezeket várja.
Ki lesz, aki tenyerébe zárja.
Ki lesz, aki magába avatja.
S önzetlenül testébe fogadja.

Vár, vágyakozik a szívecske.
De, nem jön érte egy lélek se.
Ki is csípte már a tél dere.
Mind hiába, kő lett belőle.

Kovács néni... immáron húsz éve ugyanabban az utcában közlekedik az orrom előtt, fel és le az emelkedőn. Ugyanazt a viharkabátot, kötött pulóvert, szövetnadrágot, letaposott tornacipőt, és piaci műszálas szatyrot hordja, benne a pontosan kiszámítható tojás és liszt mennyiséggel.

Kovács néni ugyanazt a semleges arcot vágja, se nem vánszorgó zombi, se nem kapkodó elmebajos, a lábát is úgy szedi, mint húsz éve.

Kovács néni már húsz éve megállította az időt, nem öregszik, nem töpörödik, nem görbül, nem őszül, nem örül, nem sír, nem beszél, nem néz, nem bámul, nem néz balra, jobbra, csak előre.

Kovács néni a Neoton Familia "YOYO", húsz éves a játék: fel és le, fel és le, fel és le, fel és le, fel és le.

Ha holnap bombatölcsérek nehezítenék a járást. Kovács néni, akkor is: fel és le.

Ha holnap tornádó és égszakadás fordítaná tetejére a házakat, csavarná ki a fákat. Kovács néni, akkor is: fel és le.

Ha holnap tenger borítaná a teljes domborzatot, hát csónakba ülne: és fel és le.

Ha holnap meteor csapása tenne pontot az élet végére. Ha csak csont is csörögne a bevásárló szatyor mellett... Kovács néni: fel és le.

Kovács néni szarul él, férje elhagyta egy fiatal nő miatt, maradtak a gyerekek- unoka, és tetemes hiteltartozás.

Kovács néni nem is él, és nem is haldoklik, csak létezik.

Kovács néni önmaga rutinja.

Kovács néni vegetatív és biológiai funkció, tény.

Kovács néni csak Darwin elméletét igazolja. Saját elmélete nincs.

Kovács néni választópolgár.

Kovács néni élete, olykor mégis kizökken...

Kovács néni fekete sportkocsival találkozik a sarkon. Melynek típusát és rendszámát ismerem, de nem mondom.

Kovács néni borítékot vesz át, egy fuxokkal áttekert kézből.

És ezután Kovács néni -aki egyébként csak biológiai funkció - borítékkal a zsebében: 2010 április 10-én fel az emelkedőn, majd 11-én le az emelkedőn.

Kovács néni élete, mint pontos óramű: miért négyévente zökken ki a kerékvágásból?

Kovács néni társasági léte, miért pont négyévente, egy fekete sportkocsival oldódik fel az ingerszegénységből?

Kovács néni miért csinálta ezt megint, délelőtt 11-kor... a választások előtt egy nappal, - és teszi ezt periodikusan - minden választás előtt?

Mennyi Kovács néni teszi ki: egy képviselő bejutását a parlamentbe?

Mennyi Kovács néni tesz ki egy demokráciát?

Mennyi Kovács néni határozza meg az életemet négy éves intervallumokban?

Mennyi Kovács néni függvénye: hogy lesz a családom, munkám, megélhetésem?

Mennyi Kovács néni? Mennyi borítékkal? Mennyi idő alatt? Mennyi hitelt törleszt? Mennyi ideig műveli ezt velem? Mennyi hitelt vegyek fel? Mennyi ideig törlesszek helyette is?

Félelmetes... s ami még a pamflet stílusnál is bosszantóbb: hogy sorról- sorra igazat írtam.

Lehetne az OVB-nek jelenteni. Nem teszem. Felderíteni nem segítek.

Mert ez is olyan, mint a "L'Oréal Paris" reklám. Mert megérdemeljük.

"Mennyi Kovács néni tesz ki egy demokráciát?"

A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

Edmond Rostand
(Cyrano de Bergerac: Orr monológ részlet)

Szakálos Dénes László írása,
Mefiszto.hu (c) 2008. március.

Nagy feccölés volt a BKV-nak az új buszok vásárlása. Nálunk nem járja a ronda és finom jelző… annál inkább: a drága és büdös.

Az ülést mire átadnánk Margitka néninek, már Jolika néni ül ott.

Feltehetjük a kérdést! Velünk szembe kinek van nagyobb erőfölénye egy díjbirkózónak, vagy az ülőhely látványától felbőszült kisnyugdíjasnak? Nem is említve elszabadult skizó bácsit, akinek kétszer kell átadni az ülőhelyet, hogy extázisával együtt leülhessenek.

Amikor kevesen vannak, a buszon a „nagy tömeg" csak viccel. A poén félóra múlva csattan, amikor rájössz, hogy a lábadon nem is te állsz. Aki a sofőr mellett áll vigyázva. Egyszerű matematika átélője. A különbség a kettőjük feje és a szélvédő között a „fékezés”.

A kocka buszok motortere környékén ne üljünk műszálas kabátba… nehezen oltható porral oltóval.

A jegylyukasztás szakszerű menete:

Feltételezvén, hogy már mindenkinek egyforma fazonra van taposva a sarka…

Igyekezzünk, megsértődés nélkül sasszézni az utasok között.

Az ügyeletes bunkótól, pedig mosolyogva fogadjuk az „anyázást”.

Majd miután a bőrkapaszkodóhoz értünk… a kanyarodás ellenére se használjuk gyűrűhintának! Ennek kikerülése érdekében kiváló támpontja lehet könyökünknek a másik gyomorszája. Miután megkapaszkodtunk és vélhetőleg senki nem szenvedett nyolc napon túl gyógyulót. Belenyúlhatunk táskába a jegyért. A jegykivétel sorrendje a táskából:

1, Előbb kivesszük a marcona fiatalember kezét.

2, Majd abból a tárcát…

3, Ezután hosszas kutatás árán rájöhetünk, hogy ez nem is a mi tárcánk.

Ez ellen nincs gyógyír. Murphy törvénye szerint, ha van jegyünk, a kutya se kéri számon a létét. Pláne az, amelyik éppen most vizel cipőnkre. A nem léte viszont egyértelmű következmény, egy váratlan típusú találkozás az ellenőrrel. Ha ellenkezünk előfordulhat egy harmadik típusú pofon is. Vagy másképp, „szégyen a futás de olcsóbb”.

Miután átvettünk sárga színű kuponunkat. Gond nélkül beválhatjuk, nyolc napon belül. És főnyereményként könyvelhetjük el a be nem következett szankciót. 

Vegyes nép lepi el a buszt:

Az egyik fiatalember, valamit kétségbeesve keres az orrában. 
Hajviselete alapján első ránézésre „kukori vagy kotkoda”.
Második ránézésre inkább elnézek.

Az usanka sapkás züllött bácsi szájából valami sárgás lé csorog ki. Valószínűleg nem joghurt túladagolás… küzdelmes tánc mozzanatában megnyomja a leszállásjelző gomb helyett a vészcsengőt. Meg is jön segítőkész diszpécserhang:

"Már megint, melyik állat nyomkodja a vészcsengőt?"

Tőlünk jobbra Jóska bácsi a klimós kőrútja után. Hirtelen kényelmetlen lesz neki az ülés bőrhuzata, és ráhúz egy rókabőrt.

A sofőr mögött a tiltó táblák alatt (fagylalt, hamburger, alkohol, benzin, kutya szájkosárban) az ülésen egy kövér kopasz laposüveg ittas férfi, nyalogatja fagyiját és fél kézzel boxerét eteti hamburgerrel, miközben a huppanóktól nagyokat koppan lába előtt egy benzines kanna.

A leghátsó dupla ülésen Zimankó bácsi fekszik, lustán elterülve. Vajon a munka büdös neki vagy amit az előbb csinált a forgóban?

A forgóban egy fiatal pár, akik furcsa módon veszik a levegőt, egymás száján.

A forgó másik oldalán ugyanezt végzi egy úr partner nélkül, hígítós zacsival.

A sofőrtől jobbra az első üléseken egy tisztorvos szkafanderben vesz mintákat az ülésekből, majd körbe ragasztja azokat "h2n2" felirattal.

A busz hirtelen fékezése után, két csuklyás fiatalember lép a buszra a sofőr mellett… akik közlik velünk:

"Észre vettük, hogy szarul élünk és forradalom van?… És, hogy elfoglalták a buszt?"

Majd mi után mindenki bután és hitetlenkedve néz… az egyik csuklyás haverjához szól:

"Ennyi seggfejt… unom már… felmondok a Kovács Pistikénél."

Majd sértődötten távoznak ugyanazon nyíláson.

A busz elindul…

A közvetlen utazó ingerek:

Miután kigyönyörködtük magunkat, a városban és a harsány buszsofőr Kazinczy- díjában.

Megtörténik a landolás. Levehetjük a szagtalan szájtakarót, és lesöpörhetjük az idegen eredetű korpás hajszálakat a kabátunkról. Lesegítjük Joli nénit és Lajos bácsit, Skizo bácsit és extázisát… és reménykedünk, hogy ha ez ilyen tempóval megy tovább, majd minket is lesegít valaki. Természetesen a műveletet elősegíti a hirtelenjébe kialakult viharos zivatar. Esik az eső. Jobb, ha még is visszalépünk a buszba. Lehetőleg gyorsan. Ha mázlink van az ajtó pont fazonra vágja kabátujjunkat, de súlyos esetben a gallérunkat.

Szakad az eső.

Az utakat szemlélve hamar eldönthetjük, hol a legszélesebb a BALATON. Olyan megálló jön, ahol látszólag senki sem óhajt föl vagy leszállni. Tovább hajtunk elképesztő sebességgel, ám egy gyalogos hölgyet, pancsoló kislánnyá fürdetünk. Ő kivételesen nem a nyári slágert énekeli utána, hanem az öklét rázogatja.

Piros a lámpa.

Egy hófehér BMW áll a busz mellé a sötétített ablak legördül. Kihajol belőle egy kopasz fux szorítástól kidülledt szemű kopasz ember, aki nyilván nyelvészként doktorált szép beszéde révén, amikor a buszsofőrnek üzent…. Az eredeti szöveget inkább lefordítom valami kellemesebb szövegre:

„Miért nem környékezed meg anyukádat? Nem láttad hogy, itt sétálok mögötted… te népművészeti alkotás! Kiszabadítalak abból a kalitkából és szét babusgatlak!”

Erre a buszsofőr válasza:

„Nyald ki a kloákám, te földműves!”

A BMW után lángra kapott az 50-es tábla, és integettek az APEH ellenőrök is.

Fiatal vagyok, és melldagasztó büszkeséggel tölt el, hogy vendégszerető a magyar és hogy a rendszerváltás óta mindenki magyar lehet. Honfitársaimmal számtalan ismerkedést átéltem már a BKV járatokon. Szerény angolságommal útbaigazítottam Kombukta urat is, aki zsebben tárolt gyógyszer szállítmányával a legközelebbi Gimnázium felé igyekezett, aztán persze rendelkezésére állhattam Musztafa úrnak is, aki erős arcüreggyulladásra panaszkodott… nos ahogy leszállt a Nemzeti Banknál egyből fel is húzta símaszkját. És végül a legnagyobb földtulajdonosnak Szigfrid úrnak is segíthettem. Abu Karafa úr volt a legizgalmasabb beszélgető partnerem, aki az előzőekkel ellentétben már legalább két napja volt magyar. „Tetszett az újszerű” ballonkabátja, három számmal nagyobb volt, és mindenfelé drótok kanócok lógtak ki belőle. Erőteljes érdeklődést tanúsított az amerikai követség hol léte felől. Volt már dolgom kínai polgártárssal is, akiről nem tudtam megállapítani: bóvli vagy eredeti? 

Kikérem magamnak azon szélső jobbos kijelentéseket, melyek szerint a „kisebbséggel” problémák vannak…: velem nincsenek problémák! 

A leszállás jelző gomb megnyomásával szerencsés esetben a leszállás következik, azt is úgy kövessük el, hogy ne lépjünk puhába, vagy a Metro 4, valamely ősember fosszíliának számító gödrébe.

A tipikus pesti napjaim után mégsem vagyok mérges, továbbra is szeretem a várost a bűzével, és a mérhetetlen liberális látcsövével együtt. Remélem ez a szivárványos látcső egyszer kitisztul.
 

Fiala János: KeljFelJancsi

            Az anomália gyűjteményből nem maradhat ki Fiala János interaktív rádiós műsora, a ”KeljFelJancsi”. Távol álljon tőlem, hogy Fialára anomáliaként tekintsek… szó sincs erről, azonban adásai alatt nem ritkán anomáliákkal ütközik. Az interaktivitásnak (telefonos kontaktot létesíthet bárki a műsorral) megvan az a hátránya, hogy a bejövő intellektusokat nem lehet előzetesen kontrollálni, a műsorvezető teljes mértékben ki van szolgáltatva, rutinrendszere alkotja a szelekciót. Fiala jól műveli ezt a tevékenységet, mondhatni egyfajta viselkedés katalizátorként funkcionál sok éves tapasztalata alapján, s olykor nem tagadja meg öntörvényességét és arroganciáját, különösen agresszív módon szakítja meg a vonalat konfliktusok vagyis referencia lyukas vagy hiányos telefonálók okán. Nem lehet egyszerűsíteni a képletet és degradálni agresszivitásra és öntörvényességre. Fiala műsorában tökéletesen megjelenik, a referencia hiány problémája, hogy az emberek hajlamosak szelektíven megélni a társadalmi létüket, sokszor aránytalanul fókuszált a tudata néhány telefonálónak a valóságértelmezés terén.

„Nem a Jobbikkal van a probléma, hanem magával!”

A vonal megszakítása előtti replika részlet Fialától, a 2010 február 22-i adásból. A fiatalember már korábban is agresszívan fejtette ki politikai álláspontját. Félő, hogy a tudati térképben ilyenkor csak az egydimenziós Morvai Krisztina jelenik meg. Holott a politikában, és a társadalmi létben sosem beszélhetünk kizárólagos dimenziókról. Elemi érdek lenne a referenciapótlás mielőtt, valaki bemegy a szavazófülkébe. Könnyen fellelhető Morvai Krisztina liberális pályafutása, és az azt megerősítő Freddie Mercury díj mely ideológiáját tekintve homlok egyenest ellentmond a jelenlegi Morvai Krisztina képnek, és rajta keresztül közvetetten a Jobbik viselkedésének.

Fiala a durva referenciahiányokkal nem tud mit kezdeni, van benne udvarias törekvés, de az könnyen agresszivitásba torkollhat. Az agresszivitás önmagában elítélendő, de ugyanakkor mankóval segíthetjük, megérthetjük a miértjét.

Pácin lakosai közül néhányan meg voltak győződve arról, hogy 2002 és 2006 között Orbán Viktor volt a miniszterelnök (lásd fentebb), ez agresszív és durva nem tudásról tett tanúbizonyság, a normális diskurzus brutális destrukciója. Fiala ezt a fajta nem tudást, nem képes nem ösztönösen megélni és lereagálni. Ösztönös és érzéki a műsorvezetése ilyen tekintetben.

Családias a műsorpolitikája, ugyanis tudja, hogy van törzsközönsége is. Ha túl sok devianciával találkozik az éterben, felelősségre vonja a hallgatag törzsközönséget is, értetlenkedik a hallgatagság felett, torzsalkodik kifelé személyeskedés nélkül, vagy akár előbb befejezi a műsort.

Fiala műsorának társadalmi üzenete talán ilyesmi lehet:

A politika és a társadalmi problémák, egy és ugyanazon valóság részei. Ha te nem törekszel a valóság megismerésre, vagy vágyaid alapján csak félig törekszel a megismerésre, akkor a valóságodat ne erőltesd az enyémre, ne próbáld meg felülírni. Fiala az erőszakos valóság kompatibilitásokat elutasítja. S a vonal megszakad…

            Külön érdekesség hogy az interaktív műsor ellenére Fiala komoly szabályokat fektet le, egyébként teljesen elfogadhatóan. Nevezetesen, az interaktivitás nem függ össze a meztelen tegeződés aktusával. Fenntartja az intimitást, hogy médium és befogadó kapcsolatról van szó és nem éter haverokról. Ez igazolja Zuschlag problémáját, amelyet fentebb fogalmaztam: kamera és mikrofon nem játékszer. Fiala kifejezte értetlenkedését is: milyen alapon tegezte vissza Hír TV Zuschlag Jánost?… hogy vette a bátorságot? Egy média nem koccinthat vissza a kezdeményezett haveri pertunál, mert ezzel saját közvetítő médiumságát eltolja személyes és öncélú valóságértelmezés felé, komolytalanná válik, elveszíti a tőle elvárt objektív reprezentativitását.

Fiala célja világos, műsorában a távolságtartás közte és hallgatói között, nem más mint jóindulatú és biztonságos demarkáció, megóvja saját magát és hallgatóját, elkerülve az estleges Zuschlag anomáliák lehetőségét.