Tudatlanság az objektív előtt: Zuschlag János

   A tudatlanság itt nem a műveltség minőségét jelöli, hanem a kamera objektívvel szembeni rossz és felelőtlen kommunikációt. Zuchlag János példája annak, hogy sem a kamerával, sem a rádiós műsorvezető mikrofonjával barátkozni, mi több, hogy szlengesen fogalmazzak: "haverkodni nem lehet". A médiának meg van az a tulajdonsága, hogy bár egyedülállónak látszik, az egy szál operatőrével, vagy mikrofonjával, de sokszorozza, hatványozza a fokalizátorok (látószögek) számát.
Így hát sosem az újságíró előtt kell szégyenkezni, egy rossz döntés/kijelentés után, hanem az apparátusokon keresztül sok százezer befogadó előtt.
Az egy mikrofonra/kamerára jutó befogadók száma, műsoridőtől függően változó, de summázva a lapzártáig létszáma bőven elégséges lesz ahhoz, hogy felháborodást váltson ki. Ezzel, mint egy negatív 
közvéleményt is indukáljon.
   Nyilván nem a Zuschlag perre és annak körülményeire gondolok, hanem a 2004 október 12- én a Terror Háza előtti Holokauszt megemlékezésén történt ”vicces elszólás” képezi az elemzés tárgyát.
   Röviden feleleveníteném a szituációt: október 12.-én a hideg időjárást emlegette, Zuschlag János képviselőtársa, ezzel mint egy emlékezve arra, hogy az áldozatoknak ilyen hideg időben kellett elszenvedniük
mind ezt. Zuschlag nélkülözve mindenféle szolidaritást és eltörölve a múltat, idétlenül röhögve megjegyezte: „ők már nem fáznak”.
Vonatkoztassunk el az etikától: szimpla társasági létben sem ildomos ilyen gesztussal megnyilvánulni, de a kamera látó és halló körzetében ugyanezt elkövetni egyenlő a karrier kasztrációval.

Meg lehet próbálni rágógumizva feles pohárral pertut inni a kamera objektívval, azonban sosem közvetlen, hanem közvetett és hosszú távú megsemmisülés lehet az eredménye. Mert nem csak hatványozott fokalizátorokról beszélhetünk a média esetében, hanem ügyláncolatokról, egyik szituáció (hír) rámutat a másikra, a média ilyen tekintetben erősen koncepcionális. Ügyláncolat akkor indul el, amikor valaki reflektorfénybe kerül, nem feltétlenül a média váltja ki, de a média maga is bekapcsolódik a közvetítésével. A láncolat ügyei koherens módon kapcsolódnak egymáshoz még akkor is, ha tartalmilag semmi közük egymáshoz (valamelyest paradoxon).
  Könnyen meglehet, hogy a média összefoglalók úgy jelennek majd meg, a Zuschlag per végén hogy: „Zuschlag János egyébként a Terror Háza előtti elszólása idején reflektálódott először széles nyilvánosságban”.
  S akkor hirtelen mindenki el fogja felejteni Zuschlag korábbi sikeres vagy sikertelen szerepléseit, a mérleg nyelve a média közvetítését illetően mindig fókuszpont oldalára borul. S a dráma az egészben, hogy a médiának nincs fondorlatos tulajdonsága, csak fókuszál. 
  A régről ismert Unicum plakátot idézve: amikor is a hajótörött kibukik a vízfelszín alól, nos a kibukási pontot viszont a média erőteljesen meghatározhatja. Senkit nem érdekli, hogy Zuschlag korábban hol bukott ki a tenger felszíne alól (2004 előtt). Borítékolható, hogy egyetlen „kibukási” pont fog megjelenni a média kronológiákban. 
Ez pedig számára nem lesz túl előnyös. Mi a történet tanulsága?
  A szuperszegmentális (sok oldalúan résztvevő) média berendezkedés előtt, tudni kell viselkedni. Itt is elképzelhető kettős valóság, ebben az esetben a deviáns viselkedés kettőzi a valóságot, az alanyunk túlon- túl összeölelkezett a kamerával, abban a tévhitben élve, hogy ezzel csak a szimpátia indexét növelheti – nem számolva a szimpátia index negatív elhajlási függvényével. Ez a gyermekded butaság arra enged következtetni, hogy Zuschlag a magánéletben nem valószínű, hogy ennyire naiv, a perbeszédeiben ez ki is derül. 
Elképzelhető, hogy itt is kétféle Zuschlag létezik.

Két repülő csészealj szántotta végig a magyar horizontot.
Mindenki csak találgat... hogy lehetséges ez? A Hír TV riportere miután kipúderezte Veres Jánostól szerzett monokliját, és kidobta a vezetőülés alól a drognak látszó három csomag hintőport.
Szekeres Imre nyomába eredt.
El is kapta a Honvédelmi Minisztérium kapujában.

- Miniszter úr! Tudtak az idegenek érkezéséről?

- Hogyne... már amikor a Marsnál pályára álltak, tudtunk róluk.

- Honnan?

- Szilvásy üzente a bíróságról.

- S önök nem is kérdezték miért jönnek?

- Miért 56-ban ki kérdezte: miért jönnek az oroszok? Jöttek és kész.

- De az oroszokat... hívták uram. Az ufók maguktól jöttek...

- Ma ez a trend. De szerintem erről Havas Szófiát kérdezze,
ő az MSZP történelem tanára.

- Ön szerint invázióra kerülhet a sor?

- Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is értse:
Neeeem leeeeeesz iiiiinnváááázzzióóóóóóó!

- Ön szerint ez normális dolog?

- Mire gondol?

- Hogy UFÓK röpködnek a fejünk fölött...

- Miért ne lenne az? Magyarországon élünk.
Ugyanolyan ufók, mint bármely más polgártársunk ebben
az országban.

- Miért? Vannak itt már ufók?

- Sőt... legközelebb kisebbségi önkormányzattal
is debütálnak a választásokon.

- Köszönöm a tájékoztatást...

A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

Edmond Rostand
(Cyrano de Bergerac: Orr monológ részlet)

Black Knight on the new road.
Now... champion of truth!
Answer the question:
are you policeman or hero?
I know who I am... and you?
Dedicated to immortal spirit of "Mefiszto.hu".
Good bye! Mefiszto. Welcome "Black Knight".
 

Szeretettel köszöntök minden olvasót. Nem fogok szentimentális bevezetőt írni. Röviden ismertetném a feketelovag blog céljait, szolgáltatásait és szabályzatát. Külön köszönet a szlogenért Kristóf Tibor kollégámnak. Azért remélem nem várja el, hogy jogdíjat fizessek:)

Célok:

- Az folytatódik, ami a régi Mefiszto.hu (R.I.P) folyóiratnál megszokott volt és jól működött, s általa közkedvelté vált
- Szelektálva, és tanulva a hibákból
- Bővítve rengeteg újdonsággal
- Figyelmen kívül hagyva minden, provokációt
- Egy fős személyzetű szerkesztéssel, felelősséggel
(szükség esetén több fő)
- Lesznek alkalmanként vendégszerzők (megosztott blog)
- Professzionális tartalomképzés objektív látásmóddal, pártatlanul, konstruktívan
- Véleménynyilvánítás a humor és az irónia eszközeivel
- Nem öncél, közösségi cél
- Nem gerilla média, ellenben bemutatjuk a gerillákat a ködben
- Hangos gondolkodás a mi fajtánkról és kutyánk kölykéről
- Beszélgetés és moderáció
- A gyengék védelme a bunkókkal szemben
(ezt robotzsaru is írhatta volna)
- Éljen a Demokrácia! Már ha bekövetkezik…

Egyéb tényállások, ami a perspektívákat illeti:

Mindig akkor támadjunk, ha magunkkal is tisztában vagyunk, az önmagunk elleni érv jobban erősíti a másikkal szembeni érvünket.

Addig ne romboljunk, ameddig nem építettünk semmit, hacsak nem 10 évesen érettségiztünk és húsz évesen Nobel- díjasok lettünk.

Ha kést kaptunk ajándékba, addig ne szúrjuk le az ajándékozót ameddig nem köszöntük meg neki. Ne büszkélkedjünk, hogy a késért megdolgoztunk! A kés előbb- utóbb elcsorbul… lesz helyette késő bánat.

Az igazság konstruált… neked is igazad van, de az igazságok felülírják egymást, így most sincs igazam/igazad.
 

A hajó kapitányok ápoljanak jó kapcsolatot az úszómesterekkel, de ne zárják ki a vízbefúlás alternatíváját.

A pokolba vezető út profizmussal van kirakva, a töri tanár ezért nem szereti a matek tanárt és fordítva – az csak mellékes véletlen, hogy magyarok.

Addig jár a korsó a kútra, ameddig bírod ameddig állod a cehhet, utána összetör téged.

James Cameron Avatar című filmjében több a valóság, mint a demokráciában, aki tehát nem hiszi, jól hiszi. Immáron több mint húsz éve otthonosak vagyunk, a kék, zöld, vörös, narancs emberkék csatájában.

Média egyensúly pedig nem létezik, mert én se vagyok mindig légtornász.

Ott fogok majd nevetni, ahol senki se lát.

Minden kőbe vésve (akár a költségvetés).

Szolgáltatások:

- Társadalomkritika
Talán annyiban változik a dolog, hogy még jobban pipa leszek, mint korábban. Meg kell mondjam, nem szeretem Kovács Pistit, Árpád Csávót, Narancsicsot, a lemezlovas MDF (vagy már MDSZ) ibolykát, szegfűt is csak kriptához viszek. Ugyanakkor igyekszem jó légtornász maradni. (Mefiszto.hu R.I.P)
 

- Médiatudomány (új)
Mielőtt azon kapod magad, hogy a Karaoke partit összekevered a
gigasztár előselejtezőjével és szánalmas önjelölt zsűri röhög rajtad. Tájékoztatlak, hogy a média hol vezet félre. És a mosópor sem intelligens, téged néznek hülyének.

- Kommentár nélkül (új)
A jelenségek és irományok nyers bemutatása kommentár nélkül.

- Kerekasztal (új)
Társadalom, politika, és média ügyben nyilvános vitát nyitok, a kommentekben. Ha valaki trágár szavakkal reagál, nem fogok sípolni, az egész hozzászólást törölöm.

- Best of mefiszto.hu
Csak a legjobb művek, amelyek fennmaradtak a láncfűrész után. (Mefiszto.hu R.I.P)

- Irodalom (új)
Alapvetően magamnak szánom. Néha kedvem támad verseket, novellákat írni. Remélem csak ha, a kedvem támad.

- Black Knight Music (új)
Erről nem írok semmit. Majd meglátjuk.

- Filozófia (új)
Néha műveljük. Jó komplikált ügy.

- Gátem Sziti Igazságosztói (új)
No komment

- Hétköznapok (új)
Redukálva! Senki nem kíváncsi Bikicsunájra.

- Szociológia (új)
Nagyjából, mint a filozófia. Igazából a magyaroknál egyik se túl
életképes. Szeretjük a rendszereket, izmusokat, és mások életét élni.
Még röpke 50 év. És beszélhetünk.

- FTP (új)
Csak tagoknak!
("Tagság feltétele" link)

Szabályok:

A hozzászólásokban, csak a trágár kifejezéseket figyeljük majd. Obszcén tartalmakat nem javítunk, töröljük az egészet, utána a gazdáját kitiltjuk. Amúgy mindent lehet.
A közhelyraktár egyéb blogoktól, pedig elhatárolódunk. Azzal semmi baj, ha ellopnak néhány gondolatot, de ne akarják felülírni… nem fog menni. Ha már szakmai tisztességről beszélünk „idézni” tudni kell más szerzőktől. Van egy olyan psziché, hogy kutyasétáltató és a kutyája az idő múlásával egyre jobban hasonlítanak egymásra, mindenki eldöntheti ki az eredeti kvalitás. A sétáltató vagy a kutya?

Jó szórakozást mindenkinek!

2019 Szeptóber 35-én csüténteken a Rákóczi úton vonult fel a Magyar Csontvázak Szakszervezete. Tiltakozásuknak kívántak hangot adni… habár nem, mert nem volt mivel hangot képezniük. Ezért inkább a csendes felvonulás mellett döntöttek. A Keleti PU. 4-es metró ásatás dombján, Szkele Tóni a szakszervezet elnöke beszédet imitált. Az imitációban megfogalmazta a kormánnyal szembeni követeléseket.

Tartalma nagyjából ez volt:

-         Csontvázak rehabilitációja az SZTK várakozókból, és a BKV megállókból!
-         A nyugdíj korhatár csökkentése a jelenlegi 100 évről 90 évre!
-         Minden döntéshozó állami intézménybe nagyobb szekrények elhelyezését!
-         Szekrényközvetítő hivatalok felállítását!

Minden csontváznak joga van tágasabb szekrényhez az állami döntéshozók irodáiban! Hangzott el a markáns imitáció. Mely arra utalt, hogy az elmúlt harminc év politikája nem garantált megfelelő mennyiségű, és méretű szekrényeket. Túl sok a szekrénykereső csontváz. Természetesen pontos számok nincsenek, hiszen a nem regisztrált szekrénykereső csontvázakról van szó. Majd a tiltakozók, a parlamenthez vonultak, és átadták petíciójukat a házelnöknek. Estére eszkalálódott a helyzet… egy képviselőt kicsontoztak. A rendőrség az oszlatás során sikertelenül kísérletezett  a könnygázzal, ugyanis hiányoztak hozzá a szagló és légzőszervek. Szintén haszontalannak bizonyult a gumilövedék alkalmazása, mert nem volt izom, ami roncsolódjon. A tüntetők csont nélkül átugrottak a kordonokon. Betörtek a parlamentbe és ott önkényes szekrényfoglalásra vetemedtek. Hogy mikor kerülnek elő… az újabb 30 év kérdése.

INXS - The Gift
Uploaded by INXS. - See the latest featured music videos.

Azért sok mindent átéltünk az elmúlt húsz évben, Bobby Ewing halála mellett, Izaura felszabadítását is, de azért nem hittük volna, hogy Gyurcsány jelképes elszólása: „Demokraták ébresztő!” ellentét percepciót generál. Kezdem értékelni, amikor valaki hazudik, mert úgy érzem igazság van mögötte, ilyenformán az sem hat meg, ha valaki fordítva húzza a fel a sapkáját… érteni vélem a magyar fordított gondolkodást. Mekk mester viselkedését „frajdi igazságként” értékelhetjük, úgy érzem. Hagyó Miklóst akár fordított néven is értelmezhetjük „Adó Miklós”, ha a népre nem is sokat, de magára sokat adott. Miért is kellene haragudni rá?

Úgy érzem magam mint a meghitt szoci úttörőtábor számháborújában, itt annyival újabb a helyzet: ki tud többet a másik fejére olvasni. A számok olvasását ma én sem tudom követni, bekapcsolom a népbutító szerkezetet és okádja magából a számokat, elhatároztam előkészítek egy vödröt. Na persze vödörre rejtélyes mód csak négyévente van szükség. Megnyugtat a gondolat, hogy meg lett magyarázva a nyolcadikos Pistike elégtelenje, az ötödikes Julcsika feszülős dekoltázsa, a Máv költségvetése, Demszky BKV univerzuma. Demszky Gabinak ajánlok egy új vállalkozási formát, az elmúlt 20 év után nem is kellene sokat befektetni:

Gabi bizonyítványt magyarázó KFT:
-         Kedves kisiskolások! Elégtelent kaptatok?
-         Paráztok a nyaklevestől? Nem baj!
-         Vállalkozásom pillanatok alatt megmagyarázza a helyzetet…

Előnyei:

-         Apuka és anyuka, elfogadó liberálisok lesznek pillanatok alatt, megsimizik a buksidat.

-         Nem muszáj suliba járni hacsak nem Egri csillagok helyett Csillagok háborúját akartok, Petőfi Sándor helyett James Cameron Avatarját.

-         Lehet egymást az osztálytársakkal ütni, mint a répát.

-         Lehet órán mobilozni, Netbook-ról Facebook profilt töltögetni „lényeg hogy egyéniség legyél”… ha a tanár közbeszól, anyu is te is megverheted, egy közmegegyezésen alapuló időpontban.

-         Ne feledd! Jogaid vannak… ahogy Horn Gabi mondaná, iskolapadba rágógumi való és nem tanuló!

-         Ne feledjétek! Vállalkozásom profi szinten magyaráz! Ha túl sok az elégtelen, amit be kell vallani, akkor sincs baj! Kollégáim ciprusi vállalkozásai szeretettel várják a bevallásra várató tételeket!

Elégedett vagyok! Minden tökéletes, a Zuchslag véres kardként, azt jelenti kihalt a korrupció győzött az igazság, a Holocaust- tagadás törvénye megszüntette az antiszemitizmust, a külügyi argumentáció után akár Jan Slotát is homlokon csókolhatjuk. Néhány Sportoló és politikus talpig rókaprémbe, usankába kérdezi felháborodva: - Milyen bunda? Látjátok feleim… itt hevernek előttünk a megoldások, mindenre van megoldás, nem értem mit hőzöngtök, ezt még Márai Sándor se írhatta volna meg jobban Halotti beszédjében. Ha tíz ujjamra kell költeni 90 nettóból, semmi gond… arra is van megoldás: fűrésznek hívják. Hol vagy te? A lehető legjobb helyen!Most, hogy vérverejtékesen becipelted a HD televíziót, meg a Blue Ray házimozit, nyugodtan leülhetsz a nagyapád sámlijára. Amikor kimész, el ne felejtsd elfújni a gyertyát, a spórolás fontos. Megtapsolhatod magad, más is tapsol téged, a hitelező meg az apeh is. Ahogyan Hofi fogalmazta: „pusszantás mindenkinek”. Neked mindösszesen öt dolgod van: rettegj a h1n1-től meg az orbánctól, az utóbbi inkább Viktor. Rettegj a Zombik Magyarországtól, tartani a Donatellás naptár Joshi barát időpontjait, és behúzni az X-et a szavazólapon. S te barátom, akinek a szomszéd blogban habzik a szája ez ellen, magad sem vagy több egy "Akvafres" reklámnál. Mert a közönségsikerek ellen nincs oltás, jönnek majd szép sorjában: Rambo 7, Cuslág 15, Metro 5, H2n2, James Cameron: Topic.

Továbbá érdekesnek gondolom, de ugyanakkor elborzaszt, hogy kezdünk úgy élni mintha a korábban „nem normális” dolgok „normálissá válnának”. A lehető legrosszabb dolog, ami bekövetkezhet egy demokráciában, hogy összefolynak az értékek, s lassan gondba leszünk az anarchia fogalmával. Így lesz Budaházyból Táncsics, így lesz Bokrosból bajuszos Superman, borotvált Mesterházyból kedves babaszappan reklám, Morvai Kriszta Freddie Mercury díjából nemzetmentő radikális (enyhén szólva disszonancia az ideológia szintjén), SZDSZ-ből konzervatív szárny (ő lesz az MDF galambszárnya, az MDF meg a tojó… vagy fordítva?), a Fidesz Orbánjából simogatni való buddha bölcselet. Gondoljuk végig… normális dolgok ezek? Ez legyen költői kérdés.

A nem normális dolgot fokozza a degenerált jogok alkalmazása: mindenki számára elfogadható tény, hogy lemezlovas Ibolyka, aki csengettyűt ráz, mint a sulifix tartja össze a mentelmi jog, fél lábbal a szigorított női varrodába van (mint kalaptervező), hogy a máig tisztázatlan titkos felvételek lényegi részeit Donald kacsa kalandjai fedik el. Megint felteszem a kérdést: ez normális dolog? Egy "Ósün" reklámból előmászott szemüveges pocok, vigyorogva meséli a Hír TV-ben melyik képviselőnek mennyi pénzt adott borítékban ”mert ezt így kell mutatni ”. Normális vagy Margit?

Nem szeretem a Jobbikot! Mert az SZDSZ-el ellentétben én vagyok az igazi liberális, ennek ellenére támogatom Budaházy kopogtatócéduláinak összegyűjtését, ha időm engedné még kampányolnék is mellette. Miért? Mert végre bekövetkezne a magyar demokrácia katartikus pofán verése, amikor is a jogalkotók által alkotott fegyvert, ellen fegyverzetként használhatjuk, hogy végre rádöbbenjenek: tévedtek. A törvényhozókat védő páncélt, fegyverként kell felhasználni ellenük, hogy rájöjjenek „visszakézből” is létezik pofon. S amikor majd egy levegőt szívnak Budaházyval égjen a pofájuk, amiért saját maguk alatt vágták a fát húsz évig. Budaházyt képviselőnek!

Magamnak is alkottam vállalkozást:

Mentelmi ügynökség KFT:

-         Bűncselekményt készül elkövetni? Vagy már börtönben ül?

-         Ne aggódjon! Elég kivárni a választásokat és összegyűjtjük a kopogtatócédulákat.

-         Akár húsz évre is garanciát nyújtunk, a gyűjtésekre busz turnusokat szervezünk.

-         A húsz év alatt, önnek semmire se lesz gondja.

-         Cserébe nem kérünk mást, mint állami megbízásokat, s a közös büdzsé negyven százalékát. A díjazásokat, elfogadjuk ciprusi számlánkon, vagy az erre a célra kialakított mélygarázsokban is átvesszük. Hívjon minket most!

-         Ne feledje! Tasnádi Pétereket és Magda Marinkókat a parlamentbe!

-         Ha most hív ajándék ingatlanokat és egy tojásálló öltönyt, esernyőt is kap Demszky dedikálással!

-         Egyéb extrák, amire számíthat: távirányítós kisautó gyermekének, távirányítós rendőrség és NBH önnek és családtagjainak. Hívjon most! Ne szalassza el ezt a lehetőséget!

Érezzük, ahogy szorít a pizsama kedves demokraták, liberálisok és radikálisok? Remélem igen… de ha nem, akkor lehet továbbra is sorba állni. Pizsama mindig lesz, ilyen-olyan mintás attitűdök szerint. Le kellene vetni már a pizsamát azt gondolom, szaladgálunk itt mint pók a falon a hátunkba döfött oltóanyaggal, jó lenne végre elfogadni, hogy a villanyszámla előbb eljön mint a H1N1. Újabb húsz év után milyen kérdést teszünk fel majd? Remélem, hogy nem pizsamába fogok feszíteni trikolor csillaggal a mellkasomon, valamiféle idétlen számháború közepette.

Ha ilyen "nagyapó" leszek... lőjetek fejbe!

Felvetődnek bennünk kérdések, amikor a médiában furcsa viselkedéseket látunk és hallunk. S nem ritkán, bizonytalanság uralkodik el rajtunk… normális dolog az amit megtapasztaltunk? Hol vannak a határok normális és nem normális között? A média hihetetlen erejű hitelességet és eredetiséget sugároz magából/magáról. Azonban ez a rendkívüli erőbedobás a nézettségért, a valóságot mutatja vagy botrányok és viselkedések sorozatát?  Attól tartok, hogy döbbenetünk a jelenségeken, elmossa a határokat a normális és nem normális között, a néző vagy szemlélő biztonságába burkolózunk, mind amellett, hogy tranzaktív kommunikációba veszünk részt mindvégig kívülállók maradunk. Ha ezt a nézetet feltétel nélkül elfogadjuk, nem lehetne médiakutatásokat végezni. Ugyanis a furcsán viselkedő személyek nagyon is kommunikatívak, s rámutatnak egy fiatal húszas éveiben járó demokráciára, és annak média anomáliáira. Nem lehet ezeket egyszerűen deviáns viselkedéseknek, vagy polgárpukkasztásoknak titulálni. 

A kamera objektív jelenléte, sok mindent megváltoztatott az elmúlt húsz évben, s a példák azt mutatják ez nem zavarmentes, a közszereplő és néző oldaláról sem. Amikor példaképeket vagy hősöket keresünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni kibocsátó és befogadó frusztráltságát, hogy ott is kamera objektív van elrejtve, ahol nem is gondolnánk. A döbbenet vagy introvertáltság, amikor a közszereplő a tarkóján érzi a kamera hideg fókuszát: „mi vagyunk a média és figyelünk téged!” alapjaiban megváltoztatja a viselkedést, valamit felépíthet, vagy lerombolhat, s így a nézőből szimpátiát vagy kiábrándultságot válthat ki.

Példaként lehet megemlíteni, hogy a kevésbé ismert színészekkel készülő interjúk nagy erőpróbát jelentenek az újságírónak, fennáll a lehetősége, hogy a nyilatkozó frusztráltságában másképp fog viselkedni mint, amilyen személyiség eredetileg. Ugyanakkor a napi szinten nyilatkozó színészeknél ez már megoldott probléma, kérdés hogy ők valóságosabbak e, mint zavart és rutintalan kollégáik. De az alap kettőzöttség mindig marad: az autentikus valóság, és a szalagra vagy digitálisan rögzített valóság.  Két egymásra hasonlító tartalom, de soha nem egyről hanem mindig kettőről lehet beszélni. Havas Henrik határozott műsorvezetői magatartása mennyire reprezentálja a hétköznapi határozottságot? Fiala János műsorvezetői arroganciája és fenegyerek viselkedése mennyiben reprezentálja hétköznapiságát? Részekről, vagy egészekről vagy nullás változókról beszélünk?

A valóság show-k nem hozták el a katarzis élményét, amit a gyártók és nézők elvártak volna. Ugyanis a tapasztalatlan és zavarodott házlakók, a kamerák nyomására elkezdtek másképp viselkedni, volt közöttük, akik valós félelem okán: objektív vetül az intimitásra. Voltak, akik karriervágyból többet mutattak magukból, mint a valós egyéniségük. Tehát a valóság show volt a legjobb példa rá, hogy kettőzött valóságról beszélünk. Szerencsés a helyzet, akkor ha az objektív előtti és utáni valóság koherencia modelljei tökéletesen kapcsolódnak egymáshoz. Azonban lyuk, vagy rés mindig marad, a tökéletesség kizárt a két koherencia modell fedésében.

Magányosan és kiszolgáltatva, a kamera objektíven át több milliók szemében és fülében. Kurt Cobain frusztráltságáról írt Tóth Benedek „Az egzotikus Kurt Cobain emlékére” című munkájában. A művésznek komoly problémát jelentett, hogy saját maga autentikus punk egyéniségét, nem sikerült a médián keresztül megfelelően reprezentálni. A fellépés végén a menedzser vállon veregette: „Ma is fantasztikus voltál”. Azonban a művész erről hallani sem akart: „Nem voltam fantasztikus… én voltam az”. Hasonló esetet tapasztaltam Jim Morrison és az egykori Doors együttes kapcsán. Határozottan felkérték az együttest egy show műsor alkalmával, hogy a cenzúrázott dalszövegükkel lépjenek fel a politikai feszültségre való tekintettel (Vietnám, és amerikai diáklázadások). A Doors és maga Jim Morrison látszólag ennek a kérésnek eleget tettek, később a színpadon mégis az eredeti és cenzúramentes változatot adták elő vállalva a botrány kockázatát. Nem éreztek hajlandóságot arra, hogy másképp viselkedjenek, mint ami a valóság, és a valóság tükrében felvállalták a véleményüket is.

            Az anomália gyűjteménybe, a magyar médiából szemezgetek érdekes szituációkat nélkülözve a híradás műfajának pragmatizmusát (az objektivitásra való törekvés sivár terület ilyen tekintetben), közéleti és politikai szereplők megjelenését vizsgálom. A furcsa helyzeteket röviden naplóbejegyzések formájában megpróbálom a teoretikus befogadó szintjén elemezni.

Havas Henrik Versus Fekete  Pákó

            A TV2 ominózus Activity show műsoráról van szó, melyet még 2007 augusztusában forgattak két játékos csapattal (egyik: Jakupcsek Gabriella, Havas Henrik, Schobert Norbert, másik: Fehér Anett, Kelemen Anna, Fekete Pákó)  A játékszabályok szerint a vesztes csapatnak valamiféle jelképes értelemben vett, büntetést kell elszenvednie a győztes csapattól. Fekete Pákó "férfi  nemiszerv" formájú csokoládékat ajánlott fel a vesztes csapatnak, s a veszteseknek a nagy nyilvánosság előtt el kellett volna fogyasztani, „szopogatni”azokat. Havas Henrik már nem fejtette ki, hogy ő mivel büntetné a vesztes csapatot… kifejezte mélységes felháborodását és elhagyta a forgatás helyszíné.
 

Rendkívüli a helyzet, mert frontálisan ütközött a tradicionális közszereplői minőség és a celebvilág. Két egymástól erősen elváló tudattartalomról beszélhetünk. Míg Havas Henrik a tradicionális közszereplői minőséget képviseli, mely leginkább az újságírói referencia rendszert hordozza magában, addig Fekete Pákó egy nézettség szempontjából szignifikáns médiatermék és nem több.
 

            Bár a média hajlamos arra, hogy elhitesse velünk: ezek az értékek ma már konvertálhatóak egyikről a másikra, és jószerével el is hisszük neki. Felépül az a fajta mesevilág, hogy adáson kívül a büfében Havas Henrik és Fekete Pákó jókat derülnek, és valószínűleg rendszeresen pertut isznak házibulik alkalmával. Akár jóindulatú összeesküvést sejtünk, ahol a nézettségért folyik a játszma. Egyfajta illúzió a plurális társadalomról: itt bizony, ha az értékek fényév távolságra is vannak egymástól, akkor is néha-néha vállon veregetik egymást. Mindezt az illúziót magunkévá tehettük volna, ha Havas Henrik – és teljesen érthető okokból - nem veri szét.

Bizonyos, hogy lépten- nyomon a média kettőzi a valóságot, de ebből a példából az is látszik, hogy megpróbál egymáshoz nem illő struktúrákat – nem ritkán egymásnak ellentéteit – összekapcsolni, ezzel mint egy elhitetve a nézővel, hogy a magyar valóságban mindenki kivétel nélkül rágógumizik, és mindenki hajlamos a rágógumizás után, valamilyen formában szemetelni, piszkolni, egyszerűen fogalmazva: mindenki gyarló és hagyjunk fel az előítéletekkel. Így mi sem természetesebb annál, hogy a hétköznapi Havas Henrik (legalábbis annak látszó) és a hétköznapi Fekete Pákó egy képernyőn szerepeljenek. Nem állíthatjuk, hogy Havas Henrik kivonulása a stúdióból, nem hordoz magában üzenetet.

Ezeket érdemes dekódolni: azt láthattuk, hogy Havas megtagadta, elutasította azt a fajta valóság kettőzést, amelyet a kereskedelmi médium elvárt volna tőle. Ugyanis referencia rendszerében, ott vannak mind azok a mára sajnos piacképtelen élmények – amikor is életében sokszor volt lehetősége nagyon fontos emberekkel dolgozni (interjút készíteni) Kossuth- díjas művészekkel, professzorokkal, szellemi kiválóságokkal, komoly sportolókkal stb..stb. Ez az elmúlt harminc év élményrendszere, minőségét tekintve, nem tud mit kezdeni a Fekete Pákó jelenségekkel, kiveti magából ezt a fajta nyers és obszcén celebvilágot. Ha kiveti magából ezt a viselkedést… akkor mégis miért vállalta el a szereplést?  Erre talán egyetlen elképzelhető válasz van, mégpedig a szociálpszichológiában is sokat emlegetett kognitív disszonancia.

A kognitív disszonancia lényege, amikor két ellentétes tudattartalom gátol bennünket abban, hogy racionális választ adjunk a viselkedésünkre. Erre legegyszerűbb példa a dohányzás: 
  „Tudom, hogy káros a dohányzás, de ha például ideges vagyok megnyugtat, ha rágyújthatok”. Ha az egészség szempontjából fontos, hogy ne legyen ideges, jól érezze magát, akkor miért az egészséget romboló cigarettát tünteti fel mentsvárnak? Lássuk tehát Havas Henrik kognitív disszonanciáját:

„Tudom, hogy nem szerencsés ezekkel a figurákkal szerepelni, de megnyugtat a gondolat, hogy Havas Henrik vagyok és nem ők"

  Tudatában van annak, hogy nívótlan, amiben részt vesz, de mégis benne él és vállalja. Valamiféle remény fogalmazódhat meg benne, hogy a műsor nem arról szól hogy: „Havas Henrik és Fekete Pákó” hanem arról „Havas Henrik és van egy Fekete Pákó is”, amivel egy bizonyos határig a nyers obszcén eltakarható. Törekszik arra, hogy a természetes differenciált fenntartsa, s ha arra kényszerítik, vagy elvárják tőle, hogy saját arculata összemosódjon Fekete Pákóéval - mert összemosódott volna, ha fenntartás nélkül elfogadja Fekete Pákó felajánlását - akkor inkább ledönti a színpadi díszleteket és távozik.

A kutatásom szempontjából, fontos etűdnek tekinthető ez a kis jelenet, a tradicionális közszereplők, akik közelebb állnának az általam keresett példaképekhez, maguk is értetlenül állnak a jelenségek előtt, vagy kettőzött valóságban vesznek részt vagy díszletet döntögetnek.