Nagy csinnadrattával fogadják Nizzába az autós turistát.
- Ön a tízezredik vendégünk- mondja a rendőrkapitány- ezért a testület nevében, átnyújtok önnek tízezer frankot.
Mire fogja költeni?
- Hát először is…- mondja a megzavarodott autós – megszerzem a jogsit.
A felesége ijedten szól közbe:
- Ne hallgasson rá, biztos úr! Ha iszik mindig hülyeségeket beszél.
A nagyothalló nagymama is előrehajol a hátsó ülésről:
- Látod, most megbüntetnek! Pedig mondtam, hogy ne jöjjünk lopott kocsival!
A sofőr:
- Kuss mama! Vagy befekszel a csomagtartóba a megboldogult papa mellé!
A feleség:
- Be se férne már a papától meg a pénztől!
A sofőr:
- Van láncfűrész!
Mama:
- Nekem meg egy pisztolyom!
A sofőr:
- Miért nem &#><@{}{;>*? AnyádđĐ[<#&>{<! Bang! Bang!

Elmúlik a szerelem


Semmit sem tehetünk.
Egy napon majd
elmúlik a szerelem.
Hívás nélkül jön,
kérés nélkül megy,
Nem tehetünk semmit sem.

Mégis egész életünkben
várjuk a csodát,
pedig tudjuk,
a szerelem minden pillanatában
benne van az elmúlás.



A férfi


Ahogyan akkor ott álltál
a gyengék álarcában,
tudtam, te kellesz nekem,
senki más!


A nő

Gyűlöllek és szeretlek,
de kérded, miért teszem?
Mert te kellesz nekem,
senki más!

 

A többi ugyanaz

Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.
Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.
Buta játékszerek voltunk csupán
önző kis vágyaink csapdájában.

De hibáinkból nem tanulunk,
nyerünk és veszítünk, alul maradunk.
Mégis tovább vívjuk harcainkat
és nem vesszük észre;
csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.


 

Szakálos Dénes László írása (c) 2009 december 

A Mátrix című film ismert képsorai alapján… választhatunk, hogy a kék vagy a piros kapszulát vesszük- e be. Az egyik a vélt boldog tudatlanság mély álmába ringat minket, a másik megmutatja milyen mély a nyúl ürege… vagy is hová vezetett a technológia forradalma. Nagyon nehéz a döntés… főleg akkor, ha a Heidegger sorai alapján a létezőre és létre keressük a választ. Az említett filozófus talán maga is eltűnődne a lehetőségen. S ha léteznének ilyen kapszulák, bizonyára átírhatnánk az összes filozófia könyvet… mi több a gyógyszeripar hasznára.

 
Szakálos Dénes László írása (c) 2005 november 

Íme egy igényes klasszikus 1982-ből.

 

A történet szokványosnak indul… vannak, akik dolgoztatnak (hatalom) és célorientáltan teremtenek hozzá intelligens lényeket (droidokat: Rutger Hauer, Sean Young, M. Emmet Walsh, Daryl Hannah ) és lesznek, akik öntudatra ébrednek oly megfontolásból, hogy milyen jó is lenne embernek lenni (droidok) és, ha kitör a botrány... lesz, aki majd elvégzi a piszkos munkát (a fejvadász: Harrison Ford ). Természetesen itt is a hatalom az erkölcs fölött áll…  Mit mondhatnék erre?… 
„otthon, édes otthon” 
 

Szingliség?

Korábbi kutatások (2000-es évek eleje) azt a diagnózist erősítették, hogy a magasabb iskolázottsággal rendelkező egyének (főiskola, egyetem) sokkal inkább vállalják a magányt, és ezzel összefüggésben az alkalmi szexuális együttlétet. Mára világossá vált, hogy ez nem teljesen így van. Ugyanis a család, mint szociális háttér ma is erős meghatározó szerepet lát el. Azoknál a családoknál, ahol a szellemi architektúra az évtizedek folyamán megváltozott - főleg a nyolcvanas évektől napjainkig érdemes megemlíteni - tehát "fizikai" munkás emberek családjaiból értelmiségi generációk nőttek fel: a fiú vagy leány, szüleivel homlokegyenest ellentétesen, nem a kétkezi munkában látta a boldogulást, hanem a szellemi tevékenységben. Ezen fiatalok közül sokan nem változtattak a tradíciókon, törekednek a tartós párkapcsolat fenntartására, hosszú távra terveznek, akár ha a helyzet úgy hozza a családalapítást is vállalják. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az iskolai végzettség szintjéből nem következik a családi minták- tradíciók elhalása (de életetése sem).  Ha a minta az egészséges biológiai érettséget követte, átívelve generációkon át - tehát a családban a nők legkésőbb 26-27 évesen szültek, ez a tendencia helyesebben szándék nem változott. Sajnálatos, hogy nem tendencia mint inkább szándék, ugyanis a gyenge lábakon álló magyar gazdaságot sem lehet figyelmen kívül hagyni, amely eme természetesnek mondható jelenséget gátolja. Összefoglalva tehát, végzettségtől függetlenül vannak fiatalok, akik természetüknél fogva vállalják (vállalnák) az ifjúkori családépítést.

Mefiszto.hu (c) 2008. szeptember
Szakálos Dénes László írása 

„Föl- föl ti vásárlói a földnek!” szól majd a „multinacionálé”. Miért kell nekünk magyar dinnye vagy alma? Amikor van Bolero por… spanyol bor. Minden, ami szem- szájnak hányingere. Nem is sejtjük, hogy a multik milyen közeli rokonságban állnak a fasizmussal, kommunizmussal. Kezdjük mondjuk az uniformizálással. Mindegyiknek van saját céges ruházata és logoja (Hitler és Sztálin is hasznosította ezeket). Az uniformishoz, uniformizáló viselkedés is tartozik… no nem arra gondoltam, hogy a madaras teszkó dolgozói kart lendítve peckesen vállon tartva viszik a seprűt… nem…: munkarendnek hívják. A munka "nyóckor" kezdődik vagy korábban és délig kuss legyen. Klozetra a járás kártyával lehetséges, és számolják hányszor húztad le a kártyát… meg a klozetot. De nem is veszi ki magát jól, ha budira jársz… inkább izzad ki. Dél körül ebédidő van… van automata, takonnyá fagyott salátás szendviccsel vagy dolgozói büfé, ahol a céges kuponra kaphatsz egy borsófőzeléket, mely első ránézésre sulifix ragasztó, második ránézésre angol wc fölött öklendezés.

Ami a kuponon kívüli azt pedig megveheted a saját pénzedből. Itt világpiaci árak vannak… csak világpiacai bérek nincsenek. Az ebédidő ideje változó, de általában még a kajamaradék a szád szélén van, amikor már a pult mögött állsz és kiszolgálsz. Hát akkor ezzel már ki is pihented magad… maximum kollégáid lehetnek olyan rendesek falaznak neked, hogy kiéld beteges hajlamaidat: dohányozz, anyagcserét bonyolíts. Este 7- 8 és valami ilyesmi már megdörgölheted a táskát a szemed alatt és gondolkozhatsz azon, hogy felülsz a buszra, amely Izaura népét szállítja. De ez sem egyszerű… külön dolgozói kijárat van… amely az egykori patkánykísérletekre emlékeztetnek, a kapunál biztonsági őrök várnak rád… ha kedvük tartja egy sötét zacsit nyomnak a kezedbe… húzz golyót belőle… nem József Attila üveggolyójáról van szó vagy Kálámbó hadnagy elhagyott kukkeréről. Ha véletlenül a piros golyót húzod ki (tüzes golyó), akkor jöhet a vetkőzés és a táskád kiborítása…: loptál- e valamit? No persze a biztonsági őr megteheti azt is, hogy csak piros golyót tesz a zacsiba… hiszen komoly iskolai végzettsége révén unatkozik… valamivel vagy valakivel szórakoznia kell. Miután a visszacsatoltad a nadrágszíjadat és bebizonyosodott, hogy nem loptál wc- papírt, gyertyát, Arany János verses kötetet. Mehetsz… vár a busz. Tudjátok mi az ijesztő?… hogy a tüzes golyó módszert hajdanán a kommunista gyárakban is alkalmazták… csak nem golyókkal, hanem gombokkal. Hát hiába… haladni kell a korral.

Hogyan vesszük rá az elhízott gyerekünket, hogy ne zabáljon annyit? Legjobb, ha példát mutatunk. A sanyargatást magunkon kezdjük. Kevesebb sörbüfi a meccs előtt. Kevesebb ülep dagasztó bon- bon a Szex (és New York) előtt. A hús mehet a levesbe, pörköltnek semmiképp. Szobabringa és nagypapa expanderje, update norbika sonkája. Hát jó ezzel meg is volnánk, meg is lehet feszíteni a bicepszeket apukák, anyukák ismét vonzóak az ütközők. De ezzel a hülyegyerekkel mi lesz?  Amikor mindenki ugyanazt zabálta, akkor is kövér volt. Manapság, amikor bármit zabálhat pláne kövér. Ez a mi gyerekünk, nem változik semmit!

Miért van Déjà vu érzésem?

Legyünk liberálisok?
Verjük meg a tanárt.

Legyünk szocik?
Verjük meg a szülőt.

Legyünk konzervatívok?
Verjük meg a gyereket.
 

Legyünk radikálisok?
Verjünk meg minden kövér gyereket.


A példamutató apukának véresen dülled a szeme a fekvenyomó padon. Még nem tudjuk... meglátjuk az edzés végén. De ez a gyerek, a szomszédos fekvenyomó padon ül... és vattacukrot majszol. Hetven éve mindenevő. Megvárjuk az edzés végét... és, hogy szalonnából lesz-e kutya. Érezzük a metaforát?

Mefiszto.hu (c) 2005. november
Szakálos Dénes László írása

A kis hercegnek sikerült felismerni a világ tényei mögött rejlő emberi természetet… és azt hiszem, a lényegi fekete űrt töltötte ki: a hiányt, a nincset, a semmit, az elfogyottat, kimerültet, ez a fekete űr volt az emberi természet egyik ősi kódja: a szeretet.
Az állatok a regényben elmondják mit gondolnak a világ fontosságairól, a barátságról, és a kapcsolatokról… és tudnunk kell, a valóságban gondba lennénk, ha az állatok beszélni tudnának és akkor rettegjünk is a gondolattól! – a fókabébi még felordít – mielőtt a vadász szétzúzza fejét a csákánnyal stb… néhányan már sejtik miről írok?
A regényben… ahol a lét minden egyes élőlénye életre kel és tényeket közölnek a messziről jött idegenről az emberről… az olvasás erejéig magunk is kis hercegek lehetünk. Ha úgy tetszik, mindenkit egy szimulátorba invitálok.
A technika csodálatos eredmény… de homályosodnak a mögötte munkálkodó lelkek, csaknem teljesen pléh felhőbe burkolódzik a humán ősiség, törvény, és dogma… hogy a magány elpusztít mindenkit. A valóságos atombomba a magány. És néha ott robban mindenkiben… kétségbeesésünkben az űrben keressük a választ (űrkutatás), tudománynak szép… de emberségnek nulla.
Bár… ebben is van valami biztató… kívánom, hogy találják meg végre azt a bizonyos B-612 bolygót. A királyt, a hiú embert, iszákos embert, az üzletembert, a lámpagyújtogató embert, a geográfust már megtaláltuk itthon… a földön.


Részlet a műből:


- Légy szíves, szelídíts meg! – mondta a róka.
- Kész örömest – mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.