A szöveget rögtönözte: Papp Zsolt László (c) 1996
Mefiszto.hu (c) 2005

Riporter: - Következő történetünk is izgalmasnak tűnik… Igen igen akkor bele is kezdenék.
Történt, hogy a múlt héten a harmadik kerületben agyonlőttek egy ékszerészt nevezetesen a 22 éves Smarag Dániel életét oltotta ki egy kalasnyikov. Természetesen a tettes elő is került még a bűncselekmény elkövetése napján. A rendőrség még aznap átfésülte a környéket és Bicska Tihamért  a gyanúsítottat rajtakapták, amint éppen a kisfiával homokozott a kerületi játszótéren. A szemtanúk által elkészített fantomkép alapján teljesen egyértelművé vált, hogy ő volt az elkövető. Így hát a kollégák azonnal őrizet alá helyezték, őt… aki most itt ül mellettem.

Ó Üdvözlégy Uram a drága országomba!
Itt, ma a közönyösség foglaltatik imába!
Minden verzió el van, és ki van játszva!
Mindennemű érzés eltűnt, le van…….

 Szakálos Dénes László írása (c) 2010 március 

Amikor a képernyőn megjelenik a Batman vagy Superman embléma, mindenki pontosan tudja mi következik: félelmet nem ismerő bátorság, vasból gyúrt akaraterő, küzdelem az igazságért, a gyengék és elesettek védelme, őszinteség, példamutatás, deklaráció jó és rossz között, magasztos erkölcsiség, lovagiasság, nemes eszmék áramlata stb…

Ha rántottát akarsz enni, fel kell törnöd a tojásokat. Ha blogger akarsz lenni, nem árt, ha írsz is valamit. Idestova két hónapja történt, hogy egy közös sörözés alkalmával F. Lovag úr azzal a megtisztelő kéréssel fordult hozzám, legyek én is eme blog szerzőinek egyike – tette ezt annak tudatában, milyen elvadult bölcsész is vagyok én. A felkérést örömmel elfogadtam. A kifogásokból, hogy ennek ellenére miért nem írok egy árva betűt sem, mostanra teljesen kifogytam, és mivel a saját lustaságommal érvelni már végképp nincs elég bőr az arcomon, ezennel jelentkezem – méghozzá egy vissza-visszatérő témához, nevezetesen az értékek kérdéséhez kapcsolódó szolid agymenéssel, aminek képernyőre vetésében elsősorban zkap barátom bemutatkozó sorai inspiráltak. Ezzel kapcsolatban először is szeretném leszögezni, hogy a jelenlegi megközelítés elsősorban nem a konkrétumok szintjén fog mozogni, mindazonáltal nagyon is provokatív lehet a maga elvont módján.

Mintha egy kicsit bátortalanok lennénk. No nem baj...

Egy kis lélekerősítő.:)

Folytatva egy korábbi bejegyzés gondolatmenetét. Megint a klozeton vagyok, a sok bulvár magazin mellett, azért tartok itt egy kis népszabit meg magyar nemzőt is. Szerintem jól minősíti a politikai elitet. Valamelyik tudós úgy fedezte fel a képlet maradék műveletét, hogy kifelé menet megcsúszott és beverte a fejét az ajtófélfába... és szikra pattant az elmében. Megcsúszni nem szeretnék, de ha szétfejelem a klozetajtót, akkor sem tudom megszülni a képletet. Gondolom sokan vagyunk így ezzel - húsz éve. Képtelen vagyok megfejteni mi az, hogy rendszerváltás. A szótárat, hiába lapozgatom... ez hiánycikk a magyar fogalomtárban. Van sok kifejezés, mely minden oldalon rokonértelmű: kommunista, fasiszta, zsidó, gój és stb. ezek mintha a levegőt vennénk mindenhol ott vannak. De a rendszerváltás tabu. Miért zavar engem ez a fogalom?  Wittner Mária és Orbán Viktor többször is kiejtette a száján: most majd beteljesítjük a rendszerváltást. Ezt megelőzőleg a gonosz Orbán kormánnyal riogatott a maszop: Viktor = diktatúra. Előtte a szívünkre hallgattunk (választáshoz nem kell agy) és a ronda pufajkás Gyuszit menesztettük. Előtte a rendszerváltó Antallékat küldtük a levesbe, mert mégis csak büdös volt demokrácia előjátéka, mindenki inkább krumplilevesből akart repetázni (már későn).

Ezek a félkegyelmű üzletemberek (honatyák helyett), mindenáron rendszert akarnak váltani, vagy épp egy másik rendszertől akarnak megóvni minket.

URAIM! Akkor ünnepélyesen felteszem a kérdést:
  Ha önök óvni akarnak engem valamitől vagy rendszert akarnak váltani!
  Akkor mi a f*sz történt 1989-ben? Ha ez se nem cocilzmus, se nem demokracica, akkor mi mégis mi a redva? Miben éltem eddig? Idáig krumplilevest ettem Mcchicken szendviccsel? Éltem én egyáltalán valamilyen rendszerben? Minden négy évben letépik rólam a köldökzsinórt, s ha kell, ha nem újrapelenkáznak (többnyire, ha nem kell). Rázom ennek a kurva járókának a rácsát, ordítok és valaki mindig cumit töm a számba - na jó néha szoptatnak is (mínusz egy "t" a megfelelő helyről). Önök túl nagyok? Vagy én nem nőttem fel a feladathoz? Tessék nekem felvilágosítást adni: mi ez? Ne selypítsenek, és ne gagyogjanak! Fáj a gyomrom és bukizni fogok, a búgócsigát pedig a szemgödrükben pörgetem meg. Valahogy mindig olyan érzésem van, az osztályteremben a hülye gyereket keresik, és minden padban én ülök, majd találomra rám böknek. Röviden tehát: miben élek? miben nem éltem? mit váltanak? mitől óvnak?

Mégis mire gondolnak?: fogalmazzuk meg már végre,
mi volt a taxis blokád?
Mi volt az Erzsébet hídon? Mi volt a Kossuth téren?
Mi volt 2006 okt. 23-án?
Az általános iskola fogalmazásának hármas tagolásában:

- Elővezetés
- Tárgyalás
- Lefejezés

Nem hiányolom ezt a fogalmat. "Rendszerváltás". Helyénvalónak látnám az "elitváltást". Hogy mit jelent az elit? Külön bejegyzés témája lesz. Fogalmazzuk meg kizárólagosan: nem a limuzint, a jakuzzit - a luxus ribancokat a szélén, a fültől fülig aranyfogsort, a kis-magyarországot offshore-ba menekítve, a zebramintás surdasapit, nem yachtokat és éttermeket a horvát tengerparton, nokiás dobozból kirakott kínai falat. Elitnek azt gondolom, aki szükséges mértékig vagyonos, a cégalapításán: 1989 felirat található, minden évben egyszer megy nyaralni, egy céges autója van és egy saját, gyermekei vannak, a lakása szép (de nem téved el benne), minimum főiskolai végzettsége van, befizeti a rohadt adót nem spekulál, felelős az alkalmazottaiért... tehát kellően tehetséges ahhoz, hogy ne legyen politikus. Én meg UFO vagyok. Ezt a bejegyzést pedig Andersen bácsi írta. Fuck up! Én vagyok az utolsó, akit tájékoztatnak az életéről.

u.i: a lakóházam és a hozzá tartozó pereputty közös képviselőt vált... választhatjuk Pista bácsit? Marhára nem ért semmihez... 80 éves. De cirkuszigazgató volt. Mehet?
Aki nem vágja a metaforát, gondolja végig a legutóbbi parlamenti szavazást - mely vezető hírként szerepelt...

Valami a levegőben (a bomba…)

Fojtogat a tudat, hogy vannak még emberek.
Kik a semmibe lézengve keresik a kenyeret.
Mi alatt vállukon a holnap katonás menete.
  S a szeretet, mit adhat az Isten teremtménye.
  Eloszlik a légkörben, mint a szmog mérge.
Valami a levegőben, a világmindenségben.
Valami odabent felordít a földkerekségen.
Hogy, ha mi beledöglünk is, érezni kellene.
A folyók áramlása, méhek döngicsélése.
Apró madaraink jajveszékelő epedése.
Napról napra kevesebb a mag elvetve.
 Olajjal és szeméttel öntözött tengerek.
Valami a levegőben, a világmindenségben.
  Valami odabent felordít a földkerekségen.
És maszkkal az arcunkon utasítunk mindent.
A teremtés koronája gőgjével uraljuk a vizet.
  Arannyal, ezüsttel ékeskedve hergeljük a tűzet.
Fittyet hányva, bohócként röhögve az erőket!
Valami a levegőben, a világmindenségben.
Valami odabent felordít a földkerekségen.
Újra meg újra beledöfjük a kést a védtelenbe!
  Megállás csak a végtelenbe, a kiontott vérben!
Sötét erdő közepén vágtat a halál feketén!
Vágtatunk mi is, át az idő a tér peremén!
Valami a levegőben, a világmindenségben!
Valami odabent felordít a földkerekségen!
Lassan a levegőért, nyakunkat törve!
Így végezzük mi a nagy vérebek!
Egymás tányérjába tápnak bele!
Emlékképekkel peregve
szunnyadunk el.
  Örökre.

Szakálos Dénes László írása (c) 2000 szeptember

Szekeres Anna írása
Mefiszto.hu 2006 (c)

Ebben a cikkben olyan kérdésekre keressük a választ a pszichológia segítségével, amelyek a mai világban lassan fel sem merülnek. Milyen az érett személyiség? Ki számít normálisnak, egészségesnek? Létezhetnek-e egyetemes értékek? Az egészséges ember értékválasztása, ragaszkodása bizonyos értékekhez nem teszi-e életképtelenné az egyént ebben a kegyetlen világban?



Mai világunkban, amit Anthony Giddens találóan „elszabadult világnak” nevez, nap mint nap hallhatunk híreket katasztrófákról, árvízről, földrengésről, balesetek százairól, de mintha elfelejtettük volna, hogy a jelenségek mögött az embert keressük. Az ember statisztikai adattá vált, legfeljebb gazdasági tényezőként jelenik meg a világban, és sajnos úgy tűnik, ez már a szűkebb környezetünkre is igaz, nem csak a világtendenciákra. Miközben igyekszünk megfékezni az „elszabadult világot”, elfeledkezünk arról, hogy végül minden az egyes emberen múlik, aki sajátos egyéniségével, személyiségével vesz részt a világban. 

A fogyasztói társadalom, amelyben mindannyian élünk, nem kedvez az érett személyiség kialakulásának, ideálja a fogyasztó ember. Mi jellemzi a fogyasztó embert? Elég egy percet eltöltenünk a televízió előtt, vagy belelapoznunk a napilapok egyikében. Az ideál szép, fiatal, lehetőleg egyedül él, vagy több-kevesebb ideig párkapcsolatban, és gazdag. Az élete a siker és a hatalom körül zajlik, életének minden része – kapcsolatai, anyagi javai- eszközök, melyekkel a hatalmat és a sikert közvetítheti környezete felé. Státuszszimbólumok, lecserélhető fogyasztási cikkek. Személyiségére jellemző, hogy örömkereső, rosszul tűri a frusztrációt, külső motivációk vezérlik, izgalomkereső, bizalmatlan, és mindenekelőtt befolyásolható. Magánya, unalma és bizonytalansága biztosítja, hogy továbbra is a fogyasztás legyen az az örömforrás, amihez legelőször fordul.

Bár a lelkünk mélyén érezzük, hogy ez nincs így rendben, látnunk kell azt is, hogy ezt az emberideált elsősorban üzleti érdekek tartják életben. A fogyasztó ember dolgozik, pénzt keres, amin megveheti az egyre növekvő számú elengedhetetlenül fontos dolgok egyikét, ezzel tulajdonképpen munkát teremt egy másik fogyasztónak. Önfenntartó folyamat, amiben nehezen lehet beavatkozni, de ennek az írásnak nem célja, hogy politikai vagy gazdasági oldalról közelítsük meg korunk problémáit. Sokkal fontosabb témánk szempontjából, hogy a fogyasztói társadalom emberképe nagyon távol áll az érett, egészséges személyiségtől.

Az egészséges, normális személyiséget többféleképpen meghatározhatjuk. Az egyik legrégebbi normalitás felfogás szerint normális az, ami átlagos. Ebben az értelemben normálisnak számít az az ember, akinek tulajdonságai, viselkedése nem tér el nagymértékben a társadalom statisztika értelemben vett átlagától, sem pozitív, sem negatív értelemben. A társadalomban él egyfajta „közmegegyezés”, hogy mi az, amit adott időszakban tolerál, és mi az, ami már túl nagy eltérésnek, devianciának számít. A pszichés és mentális problémák kezelése így az átlagoshoz való visszatalálást segíti elő. Ez a fogyasztó ember szempontjából azt jelenti, hogy infantilis személyisége nem szorul kezelésre, hiszen azt jeleníti meg, ami a társadalomban normális. Ennek azonban ellentmond, hogy épp a tipikus fogyasztói társadalmakban növekszik a mentális betegségek száma.

Az egészség meghatározható úgy is, mint a betegség hiánya. A mai testi-lelki gyógyításra leginkább ez a felfogás a jellemző, ami azzal a következménnyel jár, hogy a tünetek kezelésével megoldottnak gondolunk egy sokkal mélyebben gyökerező problémát.

A harmadik normalitás felfogás az ideális létállapot felől közelíti meg a kérdést. Tehát egészséges, normális az a személy, aki pozitív tulajdonságokkal, egységes személyiséggel rendelkezik, Rogers szavaival élve „fully functioning person”. Ha jobban belegondolunk az „egész-ség” valóban ezt jelenti, egészséges az, aki hiánytalanul „működik”, képes önmaga kiteljesítésére.

Milyen személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal rendelkezik az érett, egészséges személyiség?



Mindennapi tevékenység:

Tárgyilagos saját magával, tetteivel, életével és környezetével szemben is. Így képes saját élete, tettei objektív, realista vizsgálatára, kontrollálására. Olyannak látja a dolgokat, amilyenek azok valójában, és nem olyannak, amilyennek szeretné. Helyes realitásérzékének köszönhetően biztonságban érzi magát a világban. Rendelkezik gyakorlati érzékkel az adódó életproblémák kreatív megoldására. A problémákat helyesen észleli, megoldásukra törekszik, és nem várja el más segítségét.

Érdeklődése és tevékenysége sokoldalú, élvezi a produktivitást, alkotó tevékenységet. Nyitott az új tapasztalatok iránt, melyeket képes tudatosítani, és anélkül érzékelni, hogy különböző elhárítási módokkal átszínezné őket. Élményeit, tetteit képes történetiségükben látni, tehát összefüggésbe hozni a múlttal, jelennel, jövővel.
Saját tulajdonságai:
az érett személyiség képes arra, hogy önmagát kívülről, tárgyként szemlélje. Ez teszi lehetővé az önismeretet, az önkritikát, a humorérzéket, és megalapozza az érzelmi biztonságot, önmagunk elfogadását: az ilyen ember elviseli a gátló vagy zavaró eseményeket, ugyanúgy, mint saját tökéletlenségét, anélkül, hogy elkeseredetté vagy ellenségessé válna. Emellet belső szabadságban él, önértékelése nem függ környezetének megítélésétől

Jó önismerettel rendelkezik, képes érzéseit megnevezni, értelmezni és kifejezni. Tudását önmagáról egységes énképbe szervezni, amelyet folyamatosan képes gazdagítani, nyitott marad új tapasztalatokra, melyekkel személyiségét folyamatosan képes gazdagítani.

Változatos viselkedésmintákkal rendelkezik, melyek személyiségében összhangban vannak, és segítik a környezethez való optimális alkalmazkodását.

Jó a frusztrációtűrése, képes az önszabályozásra, lelkiismerete énképének megfelelő. Nem agresszív, képes spontán cselekvésre. Kíváncsi és képes élményeit friss szemmel értékelni.

Következetes, stabil énképpel rendelkezik és megfelelő erkölcsi stabilitással, kialakult értékrenddel, melyhez magatartása igazodik. Interdependencia jellemzi, képes arra, hogy pl. munkahelyi kudarcának ne vallja kárát a családjával való együttlét jó hangulata. 

Társadalom, kapcsolatok:

Képes mély, de szelektív kapcsolatokra, jól megválasztottak szociális kapcsolatai. Kapcsolataiban érzelmeit nyíltan kommunikálja, őszinte toleráns, és képes az empátiára.
A lehető legnagyobb harmóniára törekszik önmagával és másokkal kapcsolatban, melynek alapja a kölcsönös tisztelet és megbecsülés.

Széleskörű én-tudattal rendelkezik, képes önmaga háttérbeszorítására közösségi ügyek érdekében, amilyen pl. a család, társadalmi, politikai kérdések, vallási közösség, stb.
A közösség normáihoz képes igazodni.

Közösségi érzés jellemzi. Együttérzés minden emberrel, amivel együtt jár más emberek, egyéniségek tisztelete is. Készség az emberiség közös tevékenységében való részvételre, mely a haladást szolgálja.

Értékrend:

Az anyagi, testi vágyak mellett ill. fölött szellemi érdeklődés és értéktisztelet dominálnak. Egységes életfilozófiával rendelkezik, olyan értékrenddel, amely megadja számára az életét értelmessé tevő irányt, tárgyat és célt. Rendelkezik a létezés és halál, a túlvilág, a jó és rossz stb. kérdéseire vonatkozó elvek egységes rendszerével, de nem szükségszerűen vallási alapon. 

Az érett személyiség tulajdonságait természetesen lehetne még sorolni, azonban úgy tűnik, hogy a fent említett tulajdonságok együtt fordulnak elő az érett személyiségek esetében. Fontos azonban tudni, hogy az érett személyiség nem adottság, hanem sokszor egy életen át tartó fejlődési folyamat eredménye.

Látható, hogy az érett és a fogyasztó ember személyisége mintha tökéletes ellentéte lenne egymásnak. Azt tudjuk, hogy a mai társadalom a fogyasztói embert tekinti ideálnak, miért van mégis értelme foglalkozni az érett személyiséggel?

Carl Rogers terápiás tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy azok az emberek, akiknek személyisége fejlődik, nemtől, kortól és kultúrától függetlenül hasonló értékváltozásokon mennek át:

· Veszít értékéből a külszín, a színlelés, védekező viselkedés, maszk mögé rejtőzés

· Leértékelődik a „kellene”, elhatárolódnak attól, hogy olyanok legyünk, úgy viselkedjünk, ahogy „kellene”, függetlenül attól ki szabta a követelményeket

· Önmagában az a cél, hogy másoknak megfeleljünk negatív értéket nyer

· Értékké válik a „valódiság”, önmagunk vállalása

· Értékké válik, hogy önmagunk szabunk irányt életünknek, magunk hozunk döntéseket, és ez növeli önbizalmunkat

· Önmagunk és érzéseink értékessé válnak

· Maga a változás folyamat, minden kellemetlenség ellenére értékké válik, és ezzel szorosan összefügg, hogy egyre nyitottabbá vállunk külső és belső tapasztalataink iránt.

· Az elfogadás és a másokkal szembeni érzékenység értékessé válik, másokat pusztán önmagukért értékelünk, ahogyan önmagunkat is

· A mély emberi kapcsolatok szerepe felértékelődik

Saját tapasztalataimból ehhez hozzá tenném még az önmagunkért és másokért vállalt felelősség érzésének felértékelődését, a szeretet újrafelfedezését az életünkben, az őszinteség és következetesség megbecsülését, az életben adódó nehézségekkel való szembenézés bátorságát a könnyebb út választása helyett, és az állandó igényt a fejlődésre.

Talán első olvasásra nem egyértelmű, hogy miért különösen fontos ez a változási irány. Ha jobban belegondolunk, mindez azt jelenti, hogy a személyiség fejlődése egyetemes jelleget mutat, legalábbis értékválasztásaiban. Ha az ember szabadon választhat, ebbe az irányba mozdul el, annak ellenére is, hogy környezet nem feltétlenül nézi ezt jó szemmel.

Érdemes megfigyelni, hogy ezek az értékválasztások lehetővé teszik az együttműködést embertársainkkal, és olyan alkalmazkodóképességet eredményeznek, amelynek segítségével tartani tudjuk a „tempót” felgyorsult világunkkal, ahelyett, hogy a fogyasztói értékrend önpusztító bűvkörébe kerülnénk. Mindegyik érték segíti önmagunk s az emberiség fennmaradását, és nem elhanyagolható az a tény, hogy a boldog és sikeres emberek személyiségének kutatása szerint ezek az értékek teszik igazán élhetővé az életet.

   

Papp Zsolt László ötlete alapján a szöveget
írta Szakálos Dénes László 1998 (c)
Feldolgozás: Mefiszto.hu 2007 (c)

Belezett cickányfőzelék csigamártással,
aerobic morbid ajánlásával.

kellékek:

Legjobb, ha fakanál helyett gumibotot használ,
itthon mindent így szokás előállítani… további kellékek:
5 kg burgonya ’ala’ „TV székház” kirakatüvegéből
5 liter desztillált víz
3 dkg kontaktlencse
3 szál Győzike farszőr
1,5 ml Csonka pici nyál
1 db Szlovák- fasírt véresen 
3 liter madártej…
Vigyázat!
A madarat csak táplálkozás után szabad megfejni!
S ha tüsszög semmiképp, se használja fel osztrigának.

Húst bármilyet tehet bele… lényeg, hogy még a 
kilencvenes évekből legyen átcímkézve… úgy pikáns.

Jól megtömjük pattogatott boci finggal, és 3 kg patkánypürével!
Aztán jöhet 3 ml börtöntöltelék. Vigyázat csuszamlós, és szökik.
Rakjon bele 6 szemgolyót az Andrássyról vagy a Deák téri parkból szervírozva.
2 tubus majommézet.
3 db piócabordát átsütve, párolva.
Három tiszai ciánfelfújtat. Garázsból kifogva.
3 dl habzó bort a Rábából.
3 mokkáskanálnyi téglaport, fűszerpaprikának átcímkézett tasakból.
Kifőzött gyogyó- uborkát véresen.
Taposott kukacvelőt éhesen.
Öntsünk hozzá 2 dl szopki szörpöt.
Egy kis higanyt „szájíze szerint”
1 db herélt csótányt.
1,5 db katicabogarat katica nélkül.
2 db kávézaccot.
1 db nadrágsliccet.
Tegyenek bele jó anyóst, hogy porhanyós legyen a massza.
Tegyenek bele jó rendőrkapitányt, hogy kenni lehessen.
Ha azt akarja, hogy eltűnjön belőle a hús
keverjen bele parlamenti képviselőt.
Ha az egészet el akarja tüntetni, öntse bele a faluszéli termőföldbe és bízza az államra.
Az egyéb ínycsiklandozó kellékek, mint szardíniás konzerv, döghús: a szomszéd szeméttelepéről szerezhető be, német beszállító jóvoltából. Siessen, mert visszaszállítják! És ne legyen rest sorba állni! Mostanság fontos a spórolás…

Öntsön bele egy kis magyar munkanélküli verejtéket, különösen jó, ha Hankok gumiból facsarja. Az egészet közepes lángon főzze, ha elfogy időközben a gáz… vegye elő Orosz kézi szótárát, s lapozza fel a káromkodás fejezetet. Szeleteljünk bele ketchupot.
El ne felejtse a kerítést, illetve körítést: az ÉTI CSIGÁT!
Vigyázat! Az éti csigának nagy az ÉTI- vágya és harap!
Tessék pórázon tartani! És el ne szaladjon, mert nagyon gyors!
Most pedig következzék a pörkölt alapvető kelléke: A HAJSZÁLAK!
Jó étvágyat! Ezt aztán fogyaszthatja reggel, éjjel, meg este is. A kockázatok és mellékhatások tekintetében fizesse be vizitdíját s kérdezze meg ukrán főorvosát és benzinkutasát.

Következő heti ajánlatunk: Kirántott fiók töltött pisztollyal.
Speciális előétel: kovászos ubi tejföllel vagy kakaó céklakarikákkal.
Karácsonyi desszertünk: Sóskás bejgli.

Szakálos Dénes László írása (c) 2010 március 

Zárkózottság az objektív előtt: Sólyom László

            Szorosan a combhoz szorított kézfejek, katonás és peckes léptek, feszes, egyenes hát, elcsukló artikuláció. Ha ezekből a jellemzőkből indulunk ki, akkor egy introvertált személyiség leiratát kapjuk. Ezek a paraméterek megegyeznek Sólyom László Köztársasági elnök megjelenésével a médiában. Félreértés ne essék, az elemzésnek nem feladata ezt a viselkedést negatív színben feltűntetni, és nem elvárás, hogy az államfő extravagáns megnyilvánulásokat produkáljon. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy az államfő viselkedése tökéletesen igazolja a már korábban említett kettős valóság elméletét. Ha nem elvárás, hogy extravagáns módon viselje magát egy államfő, akkor mi lehet az elvárás vele szemben? Éppen ez az, ami megkettőzi a valóságot. Ugyanis az a személy, aki képviseli az országot, sokféle értéket és sztereotípiát is cipel a hátán, amelyek a hivatala után kialakultak. Vegyünk néhány értéket, ezek többnyire erkölcsi tételekből táplálkoznak. A Köztársaság elnöke legyen: hazafi, hordozza és egyesítse magában a nemzet egységét, képviselje annak történelmét, hagyományait, védje és oltalmazza nemzeti és etnikai összetételét, legyen méltó a nemzeti hősök és azoktól származó értékek képviseletére, legyen egyenes, igazságos, legyen kellően transzparens az állampolgárnak, alkotmányos rend őreként lépjen fel, ha kell stb…stb.

Mind ehhez hozzá tapad a nemzet gondoskodó apukája sztereotípia. Korántsem egyszerű ezen elvárásokat mind esszenciálisan képviselni. Az értékek önmagukban tökéletesek, és tiszteletreméltóak. A kérdés ellenben az, hogy napjainkban, ahol is korszerű kommunikációkról beszélünk, elemző cégek komoly nyereségeket könyvelhetnek, más vállalkozások és intézmények a költségvetésük jelentős részét kommunikációra és felkészítő tréningekre költik. Nos ebben a világban korszerű- e zsibbasztóan feszesen viselkedni?  Ezért könnyen lehet, Sólyom László a média pillanataiban kizárólag Köztársasági elnök és  Sólyom László, mint önálló individuum megszűnik létezni. A személy eltűnt az intézmény mögött, a személy létezéséről talán csak a közvetlen hozzátartozók tudnának mesélni. A jelenség olyannyira hermetizált, hogy már a háttérben meghúzódó család létezését sem feltételezzük. Világos tehát, ismerünk egy intézményt, a Köztársasági elnök intézményét, de nem ismerjük Sólyom Lászlót. Ha sarkosan és durván fogalmaznánk, azt mondhatnánk, nem látunk mást, mint egy közérdeket képviselő elegáns öltönyt.

Ismét szeretném a félreértéseket eloszlatni! A Magyar Köztársaság elnökének, nem hivatala és kötelessége Hal a tortán című adásban, vagy egyéb Talk show műsorokban szerepelni, annak érdekében, hogy közelebb hozzuk a karakterét vagy jobban megértsük. Hivatalának komoly presztízse ezt nem is engedné meg, ilyenformán a bulvár univerzumhoz nem integrálható. Viszont a hétköznapi társadalom integritáshoz – mert ez fontos -, a korszerű kommunikáción keresztül vezet az út, s ezzel minden nyilvánosságot felvállaló állami és nem állami közszereplőnek számolnia kell.

A kézfejek feszessége, azoknak indokolatlan elrejtése, a görcsös léptek, statikus és feszes testtartás, napjaink mediatizált világában rosszul kettőzi a valóságot, bizonytalanságot generál, és helyet ad azon teóriáknak, hogy létezik egy másik ismeretlen Sólyom László is. Lehet stratégiai cél, hogy kettős legyen a szerep: külön Sólyom László és külön államfő. Ha ez a stratégia, akkor nem szabad eltúlozni. Nem az a feladat, hogy a Köztársasági elnökből időközönként kivillanjon a hétköznapi Solyóm László, a rágógumizó államfő jelenségével megint csak nem tudnánk mit kezdeni. Hanem el kell érni a kommunikáció azon szintjét, hogy legalább feltételezzük: létezik a hétköznapi Sólyom László, nem láttuk, de vélhetőleg hivatali idején kívül szokott rágógumizni.

A kommunikációs zavart valószínűleg az okozhatja - áttekintve a közjogi méltóság pályafutását - hogy nincs felkészülve a plurális társadalom médiájával szemben, melynek pusztán történelmi okai vannak. A rendszerváltás előtt nem beszélhettünk szuperszegmentális médiaműködésről és értelmezésről, az állami döntéshozóknak, szellemi kiválóságoknak éppen ezért nem volt szükségük elmélyült és nyilvánosság edzett kommunikációra. Ma még a pártok berkeiben is jelen vannak olyan generációk, akik nem képesek felvállalni a kamera objektív állandó jelenlétét és az azokból fakadó teoretikus intenció elemzéseket. Az objektivisták, erre azt mondanák: az elegáns öltöny is kiválóan megteszi az útját A-ból B pontba. Arról megfeledkeznek, hogy az öltönyviselet  önmagába nem képes a társadalmi integritásra, tisztelete kétségtelen, de a bizalom vele szemben ingatag. Zavarosan kettőzi a valóságot.

Jöjjön tehát a "Boy power". Nem Superman és Batman történetei lesznek. Egyszerűen az első lépcsőfokok. Itt is fontosnak mondhatóak az apa és anya modellek. Természetesen az ellentét vetület érvényes, tehát az anya modell. Anya modell több is létezik, nagyobb a skála. Egyéni elnevezéseket használok majd...:)
 

Első, amit érdemes megemlíteni az idealista - mondhatni istennői erkölcsök birtokában élő hölgyemény... nem kell nevetni! Sokan voltunk ilyenek, általában alkattól függően 19 és 23 év között ráeszmélünk arra, hogy: a fehér ló lehet, hogy szamár, a szőke herceg pedig lehet, hogy kopasz és ugyanúgy lehetünk boldogok. De mi van azzal a nő típussal, aki nem lépte túl ezt a korszakot milyen anya lett belőle? A többségük onnan ismerszik sajnos, hogy elvált... a fiúgyermek szocializációja ez által nehézkes lesz... nem ritka a neveltetésben az ideologikus töltet, kizárólagos alapon milyen lehet: a szerelem, a szeretet, a szex, az ideális nő, a család, az élet értelme. Mely intelmek között persze szerepelnek valóban fontos és hasznosítható értékek, de többségiben sztereotip és végtelenül idealista értékek. A rossz nyelvek több kifejezést is ismernek erre a nő típusra: "vénlány" a legjellemzőbb. Sőt a rossz nyelvek szerint, ha egy fiú ilyen anya által nevelkedik nagyobb az esélye, hogy homoszexuális lesz. Ez mára bizonyított, hogy nem igaz, mert a genetika - adott esetben a fiú genetikája - kihagyhatatlan a láncolatból.

Ezek a nők házasságban rendkívül stresszesen élnek, nem ritka közöttük a frigid és a gyógyszerfüggő esetlegesen túlzottan altruisták és lemondanak önmagukról -> ez utóbbiakból szerencsés esetben boldog nagymama lesz. A fiúnak leginkább anyatigrisre
van szüksége, ha lehet így kifejezni: reprezentatív női vagányság, a praktikák tárházának megnyilatkozása kell. Nem durva szigorról, vagy ellenkezőleg elkényeztetésről van szó. 
Hanem a női praktika, körmönfontság, finomság, talpraesettség transzparens képviseletéről van szó. A fiúnak előzetes mintát kell kapni a női szerepről. Miért is fontos ez? Az anyának megvan az a fontos tulajdonsága, hogy notóriusan védeni akarja fiúgyermekét a másik ősi ellenségtől: a másik nőtől. Ez nem féltékenység. 
Mondhatni a genetika mágiája, óvni akarja a fiút a boldogtalanságtól ugyanis a nőkben erősebb a genetikai beteljesedésért való küzdelem - utód szülése, felnevelése - s ezért mindenre képesek, akár a férfi boldogtalanságát is figyelmen kívül hagyhatják. Egy anya, ettől kívánja megóvni fiú gyermekét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy tévedhetetlenek.

A másik női (később anya) típus, az én szótáram szerint a "mártír" vagy Johanna szindróma (férfi változatban a papucs volt), teljesen alárendeli magát a férfi -> később családfő akaratának, az autoriter viselkedést úgy érzékeli, mint ahogy más a levegőt veszi. Teljesen lemond saját magáról. Elmondható, hogy ez a típus lassan a generációk váltakozása folytán kihalófélben van. De azért mai létszámuk jelentős, főleg nagymama korosztályból ismerünk sok ilyet. Sajnos elmondható, hogy nem sok jó származik az ilyen anya fiúneveléséből, a fiú többnyire pontosan olyan agresszív és tekintélyelvű lesz, mint az apja. Ugyanis az apa elnyomása miatt, az anyáról a női praktika, fondorlat, bölcsesség nem tükröződik vissza, szubjektum objektum reláció valósul meg. A fiúgyermek tudat alatt akár, mint objektumra is tekinthet a saját anyjára (holott szubjektum), mert nem kapott elég női mintát az anyától. Ennek eredményeként a másik nőt is objektumként kezeli majd. A helyzetet súlyosbítja, ha mindennapos a családon belüli erőszak. A tekintélyelvű személyiségfejlődés mellett, egyéb pszichés sérüléseket is szenvedhet a fiúgyermek. Nagyon ritka az eset, ha ez nem így alakul... másképp fest a dolog ha a fiú fellázad az apja ellen, mert annak értékeit kritikával vagy egyáltalán nem fogadja el. Több variáns valószínűsíthető az apa viselkedését illetően is, lehet lojális, altruista, brutális stb..
A lázadáshoz ellenérték szükséges, a fiú ezt akár valamelyik nagyszülőtől is megkaphatja. Szerencsés esetben tekintélyelvűségre hajlamos, de erkölcseiben és lelki világában stabil 
régiesen: "férfiembör" érhet belőle.

A harmadik női típus: a kevesebbet emlegetett "amazon". Vagy más kifejezéssel: a nő aki a nadrágot hordja a családban. Lássuk... milyen anya lett.

folyt.köv:)