Enigma: A híd
2011.03.15. 18:00A világ leghosszabb és legnagyobb hídjai (csak néhány):
A Lake Pontchartrain Causeway USA. A világ leghosszabb hídja
(teljes hossza 38.4 km, épült 1956-ban).
Donghai híd, Kína – a leghosszabb tengeri híd
(400 m, teljes hossz: 32.5 km, 2005).
A kínai mérnökök büszkeségének számító Szutung- (Sutong-) híd a Jangce folyó két partján lévő Szucsou (Suzhou) és Nantung (Nantong) város között biztosít összeköttetést. A 32,4 kilométer hosszú (2008).
A Vasco da Gama híd Lisszabon
(17,2 km-es hosszával ez Európa leghosszabb hídja a viaduktokkal együtt számítva 1998).
A Millau-i viadukt a világ legmagasabb kábelhídja, Franciaországban található, a Francia-középhegységet átszelő Tarn folyó felett Millau város mellett. (Az útpálya magassága meghaladja a 270 métert, szélessége 32 méter. 290 ezer tonna acél és beton felhasználásával készült el 2004-ben).
A Nagy-Baelt híd a Dán sjaellandi Halsskov és a Fyn szigeti Knudshoved-et köti össze 18 kilométer hosszan (1998).
-------------------------------------------
Egy napon a világ mérnökeit új kihívás elé állították.
Nemzetközi kongresszust ültek, több mint ezer lobogó alatt.
Végesen és végtelenül... tele tervekkel és javaslatokkal.
Fogták is a fejüket a komoly feladat felett a világ építő kiválóságai. Kivitelezhetetlen.
Nem találtak megoldást.
Végül feladták.
A kongresszust feloszlatták.
Mert nem lehet olyan hidat építeni,
amely képes lenne két magyar ember igazságát összekötni.
Enigma: Gépek lázadása
2011.03.15. 17:59NEM TARTÓZKODOM OTTHON...
ÖN SZAKÁLOS DÉNES LÁSZLÓ ÜZENETRÖGZÍTŐJÉT HALLJA. A SÍPSZÓ ELHANGZÁSA UTÁN, KÉREM MONDJA EL ÜZENETÉT. BEEEEP
----------------------------------------
"ÖN A MINISZTERELNÖKI HIVATAL AUTOMATA
DISZPÉCSERÉT HALLJA, SZERETETTEL MEGHÍVJUK MÁRCIUS 15-én A RENDEZVÉNYÜNKRE, AHOL BESZÉDET MOND ORBÁN VIKTOR..."
----------------------------------------
NEM TARTÓZKODOM OTTHON...
ÖN SZAKÁLOS DÉNES LÁSZLÓ ÜZENETRÖGZÍTŐJÉT HALLJA. A SÍPSZÓ ELHANGZÁSA UTÁN, KÉREM MONDJA EL ÜZENETÉT. BEEEEP
----------------------------------------
"ÖN A POLGÁRMESTERI HIVATAL AUTOMATA
DISZPÉCSERÉT HALLJA, SZERETETTEL MEGHÍVJUK ÖNT AZ ÚJ ALKOTMÁNNYAL KAPCSOLATOS FÓRUMUNKRA..."
----------------------------------------
És ez így ment újabb 20 évig...
amíg a gépek fellázadtak.
Mert elegük lett abból, hogy
soha nem beszélt senki senkivel.
Filozófia: A Feket Lovag lételmélet
2011.03.15. 17:58
Sok képet fogok használni, hogy elsőre megértsük... akinek nem sikerül elsőre megérteni. Ne olvassa újra, induljon képviselőnek a választáson.
Ez is olyan cikk, mint a többi.
"Lenni vagy nem lenni... ez itt a kérdés"
És egy tekercs klozetpapír van a kezemben. Minek mondok megvilágosító intelmet, amikor úgy is kitörölhetem vele? Minden estre funkcionálisan közelítem a problémát. Meg kell fejtenem egy égető problémát. Ez pedig a "feketelovag" ontológiája azaz lételmélete lesz. Mely most még a paradoxon állapotában leledzik. Gyakorlatiasan tehát: legalább annyi érv szól a blog megszüntetése mellett, mint ellene. Ez a paradoxon. Legalábbis a szirének ezt suttogják körülöttem.
Hallatlan előnyöm, hogy nem öntöttek viaszt a fülembe... csak a körülöttem élőknek, azoknak nagyjából 50 éve. Ez egy önmagát kizáró folyamat. Ez a blog egy személy, aki dörömböl az ajtón, hogy ki akar menni, mert azt hiszi bent van. Pedig mindenki látja, hogy kint van. De az is lehet, valójában mi vagyunk kint és tényleg ő van bent. A paradoxonból következő betegség az, amikor fennmarad az az állapot: hogy nem tudjuk ki van bent, és ki van kint.
Magyarország bebizonyította, hogy képes megváltoztatni a dolgokat úgy, hogy mégis minden ugyanaz maradjon. A komcsik kisöpörték a padlást, hivatkozván arra, hogy minden a népé. A kapitalisták nem söpörnek semmit csak megadóztatnak, ha padlásod van. És azt mondják minden azért van, hogy te korszerűbb autópályán közlekedhess - persze- persze, komoly fizikai munka a horvát tengerparton, a martinis pohár emelgetése.
Nagyjából sejthető... mely rétegeknek, és nemzetiségűeknek szól az autópálya bizonyítvány.
Miért nem érzek jelentőséget?
Miért nem látok különbséget?
"Minden változik, és minden marad a régiben."
(Rousseau).
A mester nem is sejtette, hogy ezzel megjelölte a térképen Magyarországot. Mi meg is pecsételtük.
Egy népmese jut eszembe, már nem emlékszem pontosan a címére.
De az volt a sztori, hogy a király a falu legokosabbjának adja fele királyságát, ha az megold egy feladatot.
A feladat az volt: hogy a vállalkozó személy, jöjjön vendégségbe a királyhoz de: gyalog is jöjjön, meg ne is jöjjön gyalog, hozzon ajándékot meg ne is hozzon ajándékot.
Egy leány vállalta ezt. Egy szamár hátán jött és hol leszállt róla, hol visszaült... fáradságos mutatvány volt, de megcsinálta. Hozta is az ajándékot a királynak. Két szita közé volt fogva valami. Mielőtt átadta volna, széttárta a szitákat és egy galamb repült ki belőle, eltűnt. Tehát hozott ajándékot meg nem is.
A paradoxon feloldása tehát az lehet, ha megpróbálunk vele együtt élni, azaz mégsem oldjuk fel. Kérdés! Miért élünk együtt, olyan problémával, amit nem vagyunk hajlandóak feloldani?
Hogy érthető legyek:
Amikor elmegyünk szavazni. Mindenki viszi magával a körlet papírját, személyes adatait, a kis szavazó tollacskáját a zsebében. Igen... és még egy kis szkepticizmust a zsebében.
Folyton megkérdőjelezi fásultságában a szavazás értelmét, miközben mégis szavaz. Ha egy járókelőt megkérdezel az utcán, mi a véleménye a helyzetünkről... a perspektívákról.
Rosszalló véleményt hallasz. Senkinek nem lesz jó véleménye. Más kérdés, hogy mára zseniális politikai stratégia eredményeként: létezik fideszes és mszpés rossz vélemény. Tehát már a rossz véleményünk sem közös. Sőt lehetne versenyezni, kinek rosszabb a véleménye. Ez nagyjából egy EMÓS vetélkedőre hasonlítana.
Ám a buta birkájának nem tűnik fel, hogy a rossz vélemények, ugyanazok a vélemények csak politikai marketing generálja a differenciált.
A South Park dilettáns pszichológusa jut eszembe:
"A drog rossz"
"Az alkohol rossz"
Legalább nyilvánvaló. És megnyugtató a nyilvánvalósága.
Mert mi már képtelenek vagyunk nyilvánvalósággal nyugtatni magunkat.
Egyszerűen kínai tolmács kell hozzá.
Nyilván most az mszp nyerné a versenyt, mert most neki rosszabb a véleménye. Ezt megelőzőleg, pedig a fidesz nyerte volna "rossz véleményben".
Megint paradoxon:
minek olyan versenyt nézni ahol tudjuk, hogy váltva egyik vagy a másik nyeri a versenyt, azaz egyik sem jobb- rosszabb a másiknál? Ha az életünk döntéshozói szintje előre borítékolható. Akkor minek megyünk szavazni? Ha pedig nem megyünk szavazni egyáltalán? Minek a demokrácia intézménye? Ha a demokrácia intézménye nem jó? Minek "váltottunk" rendszert? Paradoxonok hosszú láncolata, amely most úgy érzem begyűrűzött a "feketelovag" projektbe is. Az átlag embert ez a probléma nem érdekli. Alekoszt nézi, akkor is ha szereti akkor is, ha gyűlöli. Alekosz saját magát is a tükörben szemléli, azaz pont azért szereti saját magát, amiért mi is szeretjük önmagunkat... a konformizmusunkat.
Mindenki a karjait tárogatja, "ez van". Mivel foglalkozik az a nép, aki "éldegél" valamilyen egzisztenciában... végső soron tehát nem éhezik a többség, mit a kezd a paradoxonjaival? Semmit. Halmozza őket. Vagy egyiket a másikkal helyettesíti. Houdini Bűvész népe vagyunk. Azaz szabaduló művészek vagyunk. Ha nem oldjuk meg, hát szabaduljunk meg tőle. Romokban az egészségügy? Sebaj segglyuk fekélyre, ott van a telefonos kézrátétel, meg a sok hasonló baromság.
Gyalog- galopp bölcsességét, alkalmazva:
A probléma nem a nyúlon túl van. Hanem a nyúl a probléma. Ha nem a spirituális létformában, kerülgetjük a paradoxont. Akkor csak egyszerű bizonyítványokat töltögetünk ki. A "szeretet" a "szeretet így" a "szeretet úgy", képes vagyok segíteni más embereken bla-bla-bla. Lófaszt!
Ezek mind mellékreferenciák, a saját megoldatlan problémáimat mások "segítgetésében" oldom. Miközben az élet elillan, és granulátumon túl nem marad utánam semmi. Semmi.
Nem akarjuk, és nem érzünk rá hajlandóságot, hogy ezeket a paradoxonokat feloldjuk. És "bevállaljuk", olyan cselekményekkel élünk, amelyekről biztosan tudjuk, hogy semmi értelme... mindössze azért, hogy valami mások által megrágott, kiköpött közhely világnak megfeleljünk.
Vulgárisan:
a fost hamarabb beissza az arcbőrünk, ha nagyobb a felület... azaz mosolygunk hozzá.
A fel nem oldott paradoxonokkal persze munkát lehet vállalni, hitelt lehet felvenni, családot lehet építeni. S így garantált, hogy a rendszer "Smith" ügynökeivel nem találkozunk.
És, ha még megtoldjuk tündérmesékkel, akkor kellemes habcsókok között repkedhetünk, rózsa illatban. Ez viszont valami műanyagszerű massza. Takony.
A kísérletező képesség teljes hiánya. Vegetatív funkció. Meglehet azért mert, azt gondoljuk kint vagyunk. És rosszallóan nézzük azt az embert, aki dörömböl bentről.
Hogy ki akar jönni. Vagy be akar jönni? Hol is vagyunk?
Gondoljuk végig...
Mi történik azzal az emberrel, aki megpróbálja
feloldani a paradoxonokat?
1, nem fog neki sikerülni
2, megkockáztatja, hogy diliházba kerüljön
Ebben az orwelli világban, amelyben szorgos kezeket engedtünk építkezni, "nincs más" választás. Nem lehet nem ellentmondásosan viselkedni. Vagy ha igen, akkor bele fogsz gebedni. Csak idő kérdése.
Miért nézed a tévét, ha tudod hogy szar a műsor?
Miért szavazol erre a pártra?
Válasz: mert nincs más választásom.
Ha ez így van. Akkor miben különbözik, az
előző rendszer a mostanitól?
A minap egy "politikai vezető személyiség" megsértődött és elhagyta a facebook csoportunkat (a politikaiból kitűnik, hogy nem Szakálos Dénesről van szó). Ennek oka én voltam és a rám jellemző arrogancia. Természetemből adódóan, megvilágítom az emberi felelőtlenséget. Sok ember szeretne, azon őszinteségi színvonalhoz tartozni, amit én képviselek.... és a csoport, de már ettek az almából, amivel Éva kínálta meg őket, sőt némelyik ilyen személy jól is lakott vele. Csak a lelkiismerete készteti olyan véleményre, hogy velünk egyetértsen. Mivel az "alma üzem" diszkriminálja az olyan embereket, mint én és a paradoxonnal küzdő "Fekete Lovag" jelenséget. Így az "alma fogyasztóknak" közöttünk semmi keresnivalója nincs. Jól teszik, ha szépen tovább majszolnak saját fájuk tövében. Ezek az almafogyasztók onnan ismertek, hogy pont ugyanúgy viselkednek, mint 20- 30 évvel ez előtt. Szeretik a bátor fiatalokat biztatni... de a reflexeiből szerzett vagyonukat, hatalmukat soha sem áldoznák fel. Ezt egyszerűsítve: más farkával verik a csalánt.
Biztatnak, hogy emelj téglát a rendszer ellen... akár szellemileg vagy fizikailag. De amikor bajba kerülsz rádöbbensz, hogy csak egy kéz adott téglát a kezedbe... nem tartozik hozzá test sem személyiség. Egyedül maradsz.
Aki elindul annak útján, hogy feloldja a paradoxonokat számítson tehát arra... hogy magányos harcos marad. A paradoxon tehát feloldatlan marad. Mit jelent ez?
A Fekete Lovag Blog folytatja azt, amit célul tűzött ki: leírja a magyar társadalom anomáliáit. De a jövőben minden bejegyzést úgy kell olvasni és megbecsülni, mintha utolsó lenne.
Egy barátom javaslatára megnéztem a "Vektor" című magyar társadalmi szatírát (Mátrix paródia). Ebből a filmből idézek és zárom a soraim.
"A jövő egy kalap szar... de a sütemény nagyon finom"
Médiatudomány: A Mozgó Világ története IV.
2011.03.15. 17:57
Vissza a múltba: Almanach után Veress Miklóssal
Veress Miklós 1975-ben lett a Mozgó Világ felelős szerkesztője, mint tehetséges fiatal költő került a KISZ KB testületébe. „Itt nagyban megy a játék” hangzott el kinevezésekor egy megjegyzés Király István szegedi tanár irodájában. Veress mindenképp vállalta a szerkesztést a benne rejlő konfliktus lehetőségek ellenére is. Veress, aki akkor még csak két hónapja dolgozott az Élet és Irodalomnál, maga is elfogadta a tervezetet miszerint az irodalmon kívül esztétikai vitáknak, és elemzéseknek is helye van a folyóiratban. „Lehetetlenné vált a helyzetem az irigykedések miatt”, írja le a korszakot a felelős szerkesztő. A KISZ KB kikötötte, hogy egyelőre kéthavonta jelenhet meg a folyóirat, és nem csak irodalomról szólhat, egy akkoriban veszélyes műfaj is repertoárba kerülhet: a szociográfia. Nehéz körülmények között kellett nekilátni az új orgánum stílusnak. Veresst lépten- nyomon ellenőrizték vagy számon kérték, a szerkesztőség egy mosókonyha látványát keltette, meglehetősen kényelmetlen méretekkel, komoly tárgyalásra alkalmatlan elrendezésben. Olcsó nyomdával kellett alkudozni, így a debreceni nyomda vállalta a lap nyomását, ennek következtében a folyóirat megjelenése nem ritkán csúszott. A felelős szerkesztő többet foglalkozott technikai problémákkal, mint magával a szerkesztéssel.
Veress szerkesztésében elfogadott volt az ellenzékiség, a kétséges cikkek megjelentetést megszavaztatta a szerkesztőséggel, s az ő szavazata is csak egy szavazatnak számított. 1978-ban „kiutalták az új szerkesztőségi címet” , a megfogalmazás a szerkesztőség nem tetszését foglalta magában, hiszen a szerkesztők a belvárosi elhelyezést szorgalmazták volna. Az egykori zöldséges üzlet a Bertalan Lajos u. 26 lett a szerkesztőség székhelye. Otthonossá vált az új helyszín csakhamar az egyetemi hallgatók közkedvelt tanácsadó helyévé lett a Mozgó szerkesztőség. Egy igazi régi szerkesztőség alakult ki, ahol szerkesztők, titkárnők, és a felelős szerkesztő egymástól kivételesen nem elszeparálva végezték a munkájukat. A Mozgó arculata Veressnek köszönhetően megszilárdult, a közélet elmondhatta: végre van egy irodalmi és művészeti folyóirat (Új írás, és a Kortárs cikkei utalnak rá). Veress előképe volt Kulin Ferencnek, bár baloldali meggyőződéséből lojális volt a KISZ KB elvárásokkal szemben, ugyanakkor lehetőségeihez mérten engedett a kitörni vágyó fiatal szerzőknek is (Berkovits György, Swierkiewicz Róbert, Szkárosi Endre, Reményi József Tamás). A folyóiratban szociográfiák, könnyűzenei és irodalmi témájú cikkek és kritikák jelentek meg. Mind közül a szociográfia volt a legnehezebb műfaj Berkovits György gondozásában:
„Az volt a tervem, hogy egy igazi, szókimondó, tényekkel foglalkozó, ideológiáktól mentes, föltáró műfajú írások otthonává”
emlékezett vissza a szerkesztő.
Egy dokumentáris irodalmi műfajról volt szó. A szelekció némiképp meghatározta a Mozgó arculatát. Berkovits nem kedvelte a hagyományos „kádárista” irodalmi műveket, viszont az ellenzéki szélsőségtől is elzárkózott, igyekezett középmezsgyén haladni. Tények, adatok, és statisztikák is napvilágot láttak ezekben az írásokban. Kialakult a szociográfia szerzői köre is: Csalog Zsolt, Földvári Tamás, Kőbányai János, Zsille Zoltán, Tar Sándor, Diósi Ágnes személyében.
„Mit akar a szociográfiai rovat már megint?… már megint ellenséges… már megint hibás anyagokat közöl”
hangzott el a kritika a KISZ kultúrpolitika prominens személyeitől.
A harctér első zászlaja ezzel megjelent 1977-ben. Veress kereszttűzbe került, csak úgy mint utódja Kulin Ferenc is, aki ebben az időben szerkesztő helyettesként funkcionált.
A helyzetet egy névtelen szerkesztői levél ábrázolta a leghitelesebben:
„Veress és Kulin, rendre újra és újra a KISZ-el birkózik”.
A konfliktus húzta magával a többi művet is, megjelentek ellenzéki hangulatú versek és novellák is. Az ütközet 1979-re teljesedett ki, a folyóirat szerkesztői felháborodtak, s írásuk nyomán radikalizálódtak a művek. A szerkesztők ellenállása kezdetben nem volt tudatos, inkább a reflex szintjén működött, bársonyos kesztyűvel ugyan, de pofon- pofont követett. Ennek eredményeként Veresst leváltották… s mindenki számára világos lett, hogy a bársony kesztyűt majd a bokszkesztyű követi. Kulin kinevezése… csak ideiglenes féket jelentett. Ebben az időben publikált Esterházy Péter, Bereményi Géza, Nádas Péter, Géczi János, Zalán Tibor, Markó Béla, Szőcs Géza, Tarján Tamás és Szörényi László is.
A Mozgó Világ ma, avagy levonható tanulságok:
Mint, ahogy a bevezetőben is utaltam rá, a múltbéli nyilvánosságszerkezet köszönő viszonyban sincs a maival. Elmondhatjuk, hogy a plurális társadalomnak megfelelő plurális sajtó és nyomdatermékekkel állunk szemben. Ma a legkisebb városszéli könyvtárban, is ezer színben tarkállik a folyóirat és magazin polc. Ezeknek jó része külföldi liszensz alapján kerül a standokra, és olvasó intézményekbe (Pl. National Geographic). Ez alapjaiban változtatta meg a piacot, és a nyomtatott sajtó fogyasztásának kultúráját. Mára az olvasóközönség, ha nem is szeparációkat alkot, de jól kitapintható szegmentációkra oszlott. A Mozgó Világ is sajátos szegmentációval rendelkezik, többnyire a baloldali értelmiségi közönséghez szóló művészeti és társadalmi intellektuelt jelent. Mint ahogy tisztáztuk… ez a baloldal nem minden esetben azonos a rendszerváltás előtti baloldalisággal, itt egy liberális szárnyra kell gondolni (és nem neoliberális!), amely szintén nem ül egy csónakba a liberálisnak tűnő politikákkal, inkább a konzervatív- liberális irányzatról beszélhetünk. A korábban elfojtott második nyilvánosság, tehát a piaci, társadalmi, és technikai okok miatt nem lép nyilvános színpadra – ennek okára is kitértem a bevezetőben – elvétve hallunk botrányos Élet és Irodalom cikkekről. Röviden megemlítettem a harmadik nyilvánosság fejlesztési lehetőségét, ez pedig a civilek nyilvánossága lesz a jövőben. Nem tértem ki azonban egy égető problémára: ugyanúgy ahogy az előző rendszer is hibázott az önkritika gyakorlásának színterén, a demokratikus berendezkedésnél is, napjainkban is fellelhető némi anomália. A mai rendszer nem tud mit kezdeni a gerilla médiumokkal, és a gerilla kommunikátorokkal (Tomcat, Kuruc INFO probléma), nincs arra vonatkozólag vizsgálati módszer, mit kezdjünk azokkal az orgánumokkal, akik megkérdőjelezik sőt egyenesen támadják, kritizálják az ország demokratikus berendezkedését a 89-et követő években. A rendszer így automatikusan blokkol, s nem teszi kivizsgálás tárgyává ezeket a nyilvánosság problémákat, sőt igyekszik ezeket a hangokat elszigetelni a társadalomtól. Ahogy korábban, most is égetően fontos lenne mindkét oldalon – a legitim és nem legitim nyilvánosság oldalán – feltenni a kulcskérdést: MIÉRT? Részemről a dipólussal rendelkező rendszerkritika elfogadhatatlan egy demokráciában. Nem hiszem… hogy demokráciában, szélsőséges lojalitás, és támadás kettősségében kellene tájékozódnom. A Mozgó Világ esete rávilágít a problémára, ma a demokrácia játékterén el kell hagyni ezt a kettősséget, s világosan kell beszélni a problémákról. A korlátozott nyilvánosság szerkezetében a Mozgó Világ bizonyított. Vitán felül áll, ma a plurális nyilvánosságban is vitára kell bocsátani a rendszer ilyen- olyan megmagyarázhatatlan rezonanciáit. Nem hiszem, hogy a kódfejtés ennyire különbözhet a baloldali, és jobboldali újságírás univerzumában. A közös kódokat kellene végre, egysoros világos olvasattá reprezentálni.
„Nem kell tehát semmit visszavonnunk a sikertörténetből, de ideje feltárnunk annak az árnyoldalait is, mert nem lehet nem tudomást venni arról sem, hogy országainkban a nemzeti-szociális populizmus formájában általános támadás indult a rendszerváltás ellen.”
Írja ezt a szeptemberi Mozgó Világ publicistája Ágh Attila, a sikertörténet alatt a rendszerváltást érti. Ugyanakkor nem vonakodik kritikát is gyakorolni a következő soraival:
„változások szükségességét - piacgazdaság és demokratizálás - a mindenkori uralkodó elit is felismerte ugyan, de az egész tevékenységét sokkal inkább vakrepülés jellemezte, mintsem a folyamatok minden irányú áttekintése”.
Az alábbi sorok egybe csengenek a harmadik nyilvánosságról alkotott véleményemről a civil szint gyengeségéről:
„Másrészt két évtized után sem épültek fel a sokszereplős, részvételi demokrácia intézményei, amelyeken keresztül az érdektagolt társadalom a szervezett társadalmi közép intézményein keresztül beleszólhatna a politika világába”.
A mai Mozgó kritikai érvelése elfogadható számomra is, de azért venném a bátorságot hogy véleményezzem a publicista írását: nem előfeltétele az értelmiségi gondolkodásnak, hogy felvett szavakat újra és újra lejárassunk, a hideg futkos a hátamon amikor a populista szót pejoratív értelemben használ egy szerző, ma ez egy politológiai vita: populusz – nép, néppárti, népi identitás. Csak a rendszerváltás után vált pejoratív kifejezéssé, rossz politikai kommunikáció révén, ezért értelmiségi beszédben, írásban én sosem használnám.
A populistákat nem lehet összemosni a nemzeti radikálisokkal sem, hogy a gasztronómia példájával éljek spenót főzelékre sem teszünk epret. A mű összességében a lényegre tapint, és azt fejtegeti miért elégedetlenek, az egykori rendszerváltás eredményével az emberek. Azzal viszont nem értek egyet, hogy az emberek a populizmusba menekülnének, válasz reakcióként. Lehetne még elemezni a szerző írását, ám akkor elrugaszkodnék eredeti feladatomtól.
Ma a Mozgó Világ ellátja originális feladatát, a művészet és az irodalom területén, illetve mérsékelt bal- liberális szárnyvonalon gyakorol kritikát. A világ továbbra is mozgásban van, a kérdés az… a szárnyvonalak, amelyek eltávolodtak, mikor találkoznak újra?
Távcső: Minek nevezzelek?
2011.03.15. 17:56
Jövőre már kevés lesz az orvosi papír a rokkantság megállapításához, a tervek szerint gépi ellenőrzés is történik - hangzott el az RTL Híradóban. 13 ezer szakma követelményeit táplálják be a szimulátorba, amelyből egy év múlva minden megyében lesz egy. Most 380 ezer nyugdíj előtt álló kap rokkantellátást. Soltész Miklós szociális területért felelős államtitkár szerint így ki tudják szűrni azokat, akik jogtalanul kapnak rokkantnyugdíjat, illetve azt is meg tudják majd mondani, hogy ki milyen munkát tud még végezni a rokkantságával.
Hír24 2011.02. 1. 20:35
http://www.hir24.hu/belfold/209323/munkaszimulatorral-az-alrokkantak-ellen.html
--------------------------------------------------
Természetesen nem azzal van a baj, hogy a csalókat leleplezzük. Menjenek csak dolgozni. Hanem újabb bizonyítéka annak, hogy minden felülvizsgálat csak a mérleg egyik oldalát terheli. Pakoljunk vizsgálatot a mérleg a másik oldalára is - elvégre a demokrácia is erről szól.
A legközelebbi választáskor felülvizsgálnám ki indulhat képviselőnek és több millió forintos gép nélkül:
- Intelligencia teszt
- Műveltségi teszt
- Személyiség teszt (Nem bujkálunk "sárgaházban", ha loptunk!)
- Erkölcsi bizonyítvány
- Spontán hazugságvizsgáló gép alkalmazása
- Teljes körű vagyonosodási vizsgálat
- Teljes körű történelmi háttér felülvizsgálata
(kommunista ivadékok miatt)
- Mentelmi jog nuku
--------------------------------------------------
Úgy gondolom, itt is rengeteg csalót kiszűrnénk. Ezzel jelentősen csökkenne a parlament létszáma. A bizottságokban talán azok ülnének, akik tényleg értenének is valamihez. Kevesebb Audi A6 (üzemanyag spórolás), meg önkormányzati ingatlan kerülne segg alá.
És kevesebb építőanyag kerülne a horvát tengerparti üdülő falaiba, meg az offshore kasszába kevesebb lóvé. Egyedül a parlamenti büfé szenvedne kárt... kevesebb bohóc menne kávézni és röhögni a színjátszás után. Ezzel már önmagában milliárdokat spórolnánk.
Tehát ötletem szerint kevés lenne kampányolni, meg a pofánkba hazudni a képviselői mandátum megállapításához.
--------------------------------------------------
Arról nem is beszélve, hogy az állam ezzel nem csinál mást. Mint a "rokkant" csalókat egyszerűen átnevezi "munkanélkülieknek". Persze munkát nem kap senki.
Petőfi után szabadon... minek nevezzem ezeket az okos urakat?
A "szarháziak" jó lesz?
Enigma: Pandúr nélkül
2011.03.15. 17:55
Hideg, nyirkos kihallgató szoba. Gyötört alak magányosan egy forgószéken. Kovács Kázmér MSZP képviselő feje lehanyatlott, orrán és száján taknyos vér csorgott a sok pofontól. Nagy Lajos Fideszes képviselő előállt a takarásból, megropogtatta ujjait, pofon osztáshoz melegített, és csak vallatott és pofozott. Csattant a véres verejtéktől síkos arc, apró nyögések kíséretével.
-------------------------------------------------------
Hideg, nyirkos kihallgató szoba. Gyötört alak magányosan egy forgószéken. Nagy Lajos Fideszes képviselő feje lehanyatlott, orrán és száján taknyos vér csorgott a sok pofontól. Kovács Kázmér MSZP képviselő előállt a takarásból, megropogtatta ujjait, pofon osztáshoz melegített, és csak vallatott és pofozott. Csattant a véres verejtéktől síkos arc, apró nyögések kíséretével.
-------------------------------------------------------
Nincs hiba a Mátrixban.
Médiatudomány: Valóságshow I.
2011.03.15. 17:54Szakálos Dénes László
Blokk Rádió adása 2011 Január
Köszönöm… a meglehetősen bulvár stílusú ego simogatást, virágokat az öltözőbe, pezsgőt a jeges vödörbe, hölgyeket a művészbejáróhoz. Tökéletességemnél már csak szerénységem nagyobb erény. Éppen ez az amiről beszélgetni fogok magammal, a média és az általa generált színpad.
A média épít és konstrukciókat hoz létre, és nagyjából azokra a referenciákra, és nem ritkán sztereotípiákra, mintákra épít, amelyeket korábban magunkba szippantottunk a médiával átitatott életünkből. Ha tehát disszonanciát képezve a műsor skandináv hörgős metállal indul, és megkeseredett emósként nyilvánulok meg az is felépít bennünk egy képet… de ha Halász Jutka művésznő micimackós dalával kezdődik és malackát utánozva selypítve szólalok meg… az is felépít egy világot.
A média épít és konstrukciókat hoz létre, és nagyjából azokra a referenciákra, és nem ritkán sztereotípiákra, mintákra épít, amelyeket korábban magunkba szippantottunk a médiával átitatott életünkből. Ha tehát disszonanciát képezve a műsor skandináv hörgős metállal indul, és megkeseredett emósként nyilvánulok meg az is felépít bennünk egy képet… de ha Halász Jutka művésznő micimackós dalával kezdődik és malackát utánozva selypítve szólalok meg… az is felépít egy világot.
Mára bizonyos, hogy a médiát konstruktív oldalról kell vizsgálni. Ugyanis nem más, mint egy közvetítő közeg, benne direkten és szándékoltan jelek haladnak át. De a jelentést mi magunk hozzuk létre. És ami még a valóságnál is megdöbbentőbb, hogy a professzionális média a minimális tévedés kockázatával - pontosan tudja, milyen jelentéseket hozunk létre. Tehát lényegében a média protézisei vagyunk… ha nem tudnánk jelentéseket képezni, akkor a média csak egy haszontalan zajos csatorna lenne. Mint ahogy könyvet sem lehet egyféleképpen olvasni, ahányan vagyunk annyiféle olvasat.
A műsorunk végső célja tehát: milyen mintákkal operál a média, avagy mit művel a fejünkben, kivel milyen képet láttat… megijedni nem kell. Nem agysebész műveletről van szó.
Következésképp tisztázni kell, minden médiának tekinthető, amelyben jelek képződnek, és bennünk jelentéseket képez. Akár így lehet kezdeni a műsort: „kedves rádió nézők!”
Miért kell ismernünk a média hölgy bugyi gyűjteményét? És a naptárait?
Miért kell ismernünk a "Kazinczy- díjas" fekete bőrű magyar nóta énekest? Persze ironikusan. Miért kell egy elismert lant művészből szerelmes hőst faragni avagy bohóc orrot húzni rá?
Ezek is mind jelentések.
Nos igen… a mai műsorunkban a valóságshow jelenséggel foglalkozunk. Immáron egy kereskedelmi médiumnál beakadt a lemez, ismétli önmagát. Ennek pusztán gazdasági okai vannak, nehogy azt gondoljuk, hogy a válságra nincs média válasz. Hajlamos ugyanazt refrént elővenni, amelyből már korábban megfelelően profitált. Ne feledjük… sikerrel teheti ezt. Mi vagyunk azok az emberek, akik annak idején pénzt gyűjtöttünk Izaura kiszabadítására, és levélben nehezményeztük a Magyar Televízió felé Bobby Ewing halálát a Dallasból. Ne essék félreértés, nem gúnyról van szó, mert ez nem az intelligenciáról vagy a műveltségről szól. Ennél problémásabb az… hogy az életünkről van szó.
A fiatal kapitalizmus egyik rákfenéje, hogy hajlamosak vagyunk mások életét élni. Ha a saját életünk nincs rendben… sebaj mások életébe bújunk. Egyes kutatások, felmérések azt állítják: ez káros más kutatások pozitív hatást is emlegetnek: azt állítják emocionális mintákat gyakorlunk. Nem teszünk igazságot… mivel az igazság is relatív… kinek az igazságához képest mérlegeljünk?
A fiatal kapitalizmus egyik rákfenéje, hogy hajlamosak vagyunk mások életét élni. Ha a saját életünk nincs rendben… sebaj mások életébe bújunk. Egyes kutatások, felmérések azt állítják: ez káros más kutatások pozitív hatást is emlegetnek: azt állítják emocionális mintákat gyakorlunk. Nem teszünk igazságot… mivel az igazság is relatív… kinek az igazságához képest mérlegeljünk?
Lássunk néhány obszcén kifejezést, a Blokk Rádió médiumában:
Például ezek:
Miért nem mész a (síp)
Kapd (síp)
Kapd (síp)
Mint ahogy az tapasztalható a média normális esetben kitakarja az obszcén világát. De mi a helyzet akkor, ha a tudatosan az obszcén tartalmakat mutatja, természetesen nem a káromkodásról van szó. Az obszcén azt jelenti: az életünk intim velejárója, amely társadalmunkat, véleményünket, nemiségünket, akár biológiai funkcióinkat is magában hordozza, többnyire szenzitív, személyhez kötött megnyilvánulások ezek. Tehát ebben az esetben a média polaritása megváltozik, az élet obszcenitását óhajtja bemutatni, rendezői… szerkesztői felelősség mellett észben tartva egyébként a médiahatóság szankcionálási lehetőségét. A turizmus lehet érdekes példa, a szkeptikusok mára úgy tartják, hogy Egyiptom jellegzetességei nem mások, mint színpadi díszletek és vezetett ösvényen haladunk… ezt hívják iparnak. Ha a vezetett ösvényről letérnénk, könnyen a rideg valóságba ütköznénk: erőszak, szegénység, félelem. De mi azért fizetünk, hogy ne ezeket lássuk… hanem a díszleteket. A valóságshow éppen az ellenkezőjét akarja, a rideg vagy éppen élénkítő valóságot. A valóságot nem rendezi meg a média ebben az esetben, hanem befolyásolja. A karaktereknek feladatot ad, s ezzel biztosítja, hogy a személyiségek értékrendjei, tulajdonságai kidomborodjanak. A show szereplői ez által feltárják intimitásukat: avagy a világhoz, és egymáshoz való viszonyukat. A világhoz és egymáshoz való viszonyunk, azonban obszcén jelleg nélkül nem létezhet… ugyanis tetszik vagy nem vannak szélsőséges véleményeink is a világról, egymásról. És mi, akik tanulunk, dolgozunk, nyugdíjasok vagyunk… házas életet élünk, gyermeket nevelünk… bizony bizony néha szeretnénk kiengedni a fáradt gőzt… az öklünket rázogatjuk, és azt mondjuk magunkban: menjen mindenki a (síp).
És megerősítve érezzük magunkat, ha azt tapasztaljuk, hogy a média ugyanezen szenvedélyeket bemutatja. Hogy a képernyőn is olyan emberek vannak, mint mi vagyunk. Káromkodnak, vitatkoznak, egyetértenek, szeretkeznek, esznek, isznak, mellékhelyiségre járnak, tisztálkodnak stb…
Az obszcén jelleg sztereotípiákat is magában hordoz, mindannyian élünk speciális és egyedi képekkel a nő és férfi kapcsolatát illetően: lehetnek konzervatív vagy éppen perverz képek ezek. Kíváncsian várjuk tehát… mely obszcén tartalmak nyilvánulnak-e meg a show-ban. Ha saját obszcenitásunk is megjelenik… akkor nyugodtak leszünk… nem vagyunk egyedül, az obszcenitás beteljesedése, visszaigazolása… szimuláció és üzleti siker a közvetítő médiának. Ugyanakkor a média a hatalmát kifelé sugározza, rajta keresztül megfigyelhetjük a karaktereket… sőt dönthetünk is felettük… egyébként saját obszcenitásunk, előítéleteink alapján. Lássunk példát:
„Ez a férfi undorító és olyan sötét mint az éjszaka, világít a negro a szájában, ki kell szavazni”
„Ez a nő leginkább bárcával lenne elképzelhető, ha egyetlen lenne a világon kihalna az emberi faj, ki kell szavazni”
Persze mind ezek fordítottja is megjelenik a fejünkben: kit tudnánk elképzelni feleségnek, férjnek, barátnőnek, pasinak. Obszcénra fordítva: kivel folytatnánk lepedő akrobatikát és kivel nem.
Azon túl, hogy a média az obszcén világát feltárja, differenciált gerjeszt a karakterek között. Zimbardo börtön kísérlete óta és korábbi tapasztalatok alapján is tudjuk, hogy emberek, akik egy térbe vannak zárva egymásra vannak utalva, előbb-utóbb konfliktus állhat elő. Főleg ha kialakul a hierarchia.
Azaz alá-fölé rendeltség, az erősebb személyiség offenzívája, támadása.
A gyengébb személy defenzívája, védekezése.
A legnagyobb anyagi haszon nézettség tekintetében, ha különböző személyiségeket ütköztetünk. Akárcsak egy szópárbaj, egy hangosan csattanó tárgy. A rendező alvatlan táskás szeme kitágul, eldobja a kávét a kezéből és utasítja a képkeverő kollégát, hogy fókuszáljon a konfliktusra, s a konfliktussal garantált, jó néhány perc nézettséget nyernek.
„Odanézz! Mindjárt pofon vágja! Ez az! Ez az! Végre valami történik…
Gyerekek! Mehet az előzetesbe x pofon vágta y-t. Ja… és még egy kávét”
Miért élvezzük a konfliktust? Egyáltalán nem élvezzük… inkább megfigyeljük és szemléljük mások konfliktusát, empátiát gyakorlunk… sokszor az adrenalin szintünk is emelkedik, mert az egyik féllel egyetértünk a másikkal, pedig nem.
Az adrenalin, amit a média felkínál teljesen más… izgalomba hoz minket, szórakoztat bennünket, elképzeljük. Ahogy az unszimpatikus személynek lekeverünk egy nagy pofont. Ismételten szimulációról van szó, Jean Baudrillard „A szimulákrum elsőbbsége” tartalmi vonatkozásban következő problémát fejtegeti:
A világból kiábrándult ember, szabadságra vágyik… és amennyiben a valóságban nem érheti el… saját világot hoz létre, azaz szimulációt.
Bár saját konfliktusainkat sokszor képtelenek vagyunk feldolgozni, feloldani. De mégis kíváncsian szemléljük, mások… egyébként hasonló konfliktusait.
Első körben perverznek tűnik… nem az… vágyunk arra, hogy a saját mintáink erősítve vagy éppen gyengítve legyenek. Tari Annamária a fogyasztói társadalomról írt munkájában, azt írja, hogy a konfliktusok a személyünkkel kapcsolatos elégedetlenségből származnak.
A fogyasztói társadalom előírja, milyen versenyképes tudás kell, hogy érdemes öltözködni, étkezni, és lehetőleg sportos egészséges életet éljünk, egyfajta előírt karrier tanácsadás.
A fogyasztói társadalom előírja, milyen versenyképes tudás kell, hogy érdemes öltözködni, étkezni, és lehetőleg sportos egészséges életet éljünk, egyfajta előírt karrier tanácsadás.
De ahogy a mellékelt ábra mutatja, sokan képtelenek vagyunk ennek megfelelni. Ha tehát elégedetlenek vagyunk magunkkal, akkor ez elegendő ok ahhoz, hogy a másik embert párbajra hívjuk, vagy megkérdőjelezzük értékeit. Hajlamosak vagyunk másokra vetíteni azon emberi tulajdonságokat, amelyektől a legjobban undorodunk, míg saját tulajdonságainkról megfeledkezünk.
Felteszem a költői kérdést:
Ha valóság show-ban szereplő egyének teljes életet élnének, egzisztenciális biztonságban… egyszerűen fogalmazva: boldogságban. Vállalták volna ezt a műsort?
Persze… persze meghúzódhat a háttérben kalandvágy is.
De lássuk be, az átlag fizetés feletti jó módban élő 30 év körüli jól öltözött, sportos anyát, vagy apát még nem láttunk a valóság show-ban. Nem lenne jól eladható a média termék, ha mindenki egészségesen fenékig rózsaszínű tejfölben, kenguruban hordaná a gyermekét, lubickolva a boldogságban. A média szemszögéből nézve a boldogtalanság miértjeiben több a pénz és a lehetőség.
(folytatjuk)
Fénybenjáró: Trófea a sisak alatt
2011.03.15. 17:53
Ebben a generatív magyar valóságban, amely konspirációkkal és féltékenységekkel teli, megpróbáltam türelemmel, hétköznapian alkalmazkodó "jó fiú" lenni. Komolyan próbáltam. Nem sikerült. Már- már elhittem, hogy részese lehetek a folyamatoknak. Akár a trenddel is békülni akartam, azt gondoltam nyithatok. Páncélon kívül... akár magam mögött hagyva a múltam. Tettem ezt minden helyzetben, amikor csak lehetett... munkaügyben, párkapcsolatban. Nem kellett sokat várni, mire rájöttem csak potyautasa lehetek a rendszernek. De sosem lehetek részese. Érdekek talákoztak, jöttek- mentek az orrom előtt. S ha csak rám néztek mindig azt kérdezték: "Hát te ki vagy? És mit akarsz itt?"
Természetesen civil jelenem befejezetlen, nem mondhattam senkinek sem azt, hogy van egy "blogom" a gugli így is túl sokat tud rólam. Így hát nem mondtam semmit, hanem
csendben, udvariasan ajánlottam - magam annak az életnek, amelyet állítólag el kell viselni, ahhoz hogy boldog lehessek. Koldus a kezében aprókat rázogat, hogy meghallják
kevés van benne. Én tettem ezt, az életrajzommal, de nem fukarkodtam a lelkemmel sem.
Kísérleti patkányként kódorogtam, egy labirintusban. Valakinek pedig csak egy lépcsőfok lettem. Majd mindenki mosta a kezét utánam. "Na ez is megvolt". Nem tudtam egészen mostanáig, miért szedem össze egyik betegséget a másik után. Mára tudom. Megpróbáltam erőn felül alkalmazkodni, az alkalmatlanban. Amikor színházi előadás kezdődik, és az első jelenetre nyílik a függöny, és azt látjuk pisztoly van az
asztalon. Mindenki tudja vagy legalábbis lejátszódik a fejekben, hogy az el fog sülni. Ahogy régen mondtam: a tárgy determinálja önmagát. Megtoldanám annyival, hogy a determinálás nem a pisztoly létével van összefüggésben - hiszen az csak egy gyilkolásra alkalmas fémdarab - hanem a tudatunk determinálja... azaz egyben a természetünk is.
A magyar lét pont ilyen klisékből, előre determinált élethelyzetekből áll. Az hogy funkcionálisan azaz érdekekhez kötve éljük az életünk.
A végső cél az dícsérendő: mert mindenki a boldogságot, hajtja vagy éppen óvja... amit önmagának akar... szerencsés a helyzet, ha ezt kooperációban is képes elkövetni. De nem fogja. Bizalmatlanságból és ugyanakkor haver politikából jelest kaphatunk. Egészen nyugodtan lehet, ezt az itthoni piaci folyamatokra, de akár a párkapcsolatokra is vetíteni. Kutya és eb koherencia. Az őszintétlenség egyik legdurvább formája amit magunkkal és a másikkal művelünk, amikor már mindent konnotációval tudunk csak elképzelni.
"Ez igazán szép munka volt"
fordítása: "tehetségtelen állat vagy"
"Szeretlek"
fordítása: "meg foglak dugni"
Ugyanakkor mindig szeretjük helyzetünkkel, értékrendjeinkkel megmagyarázni a bizonyítványt. Megmagyarázzuk és szépítjük a bizalmatlanságunkat. Munkahelyen úgy, hogy biztosítjuk a felet, hogy az önéletrajzot a fiókba tettük, de igazából csak öt centivel van arrébb a szemeteskuka és oda tettük. Párkapcsolatban úgy, hogy babusgatunk puszilgatjuk a másik sebét, ahová nem rég a kést szúrtuk. Az egésznek a gyökere véleményem szerint, mérhetetlen nagy önzőség. A félelem tartja lángon. Disszonáns elmélet, de igaz lehet... hogy a magyar gazdaság rossz, de ugyanakkor még elviselhető állapotát a korrupció stabilizálja. Vicces helyzet, hogy a pandúr kihallgató szobában, rablók pofoznak rablókat. Nagytól egészen kicsiig. Van aki ingatlanokat ad el kenő pénzzel, van aki csavarkulcsokat lop egy műhelyből. Életminőségre válogatja. De nem számolunk a lelki korrupcióval. A másikkal csak kompromisszumot kötünk. De nem élünk vele. S tesszük mindezt, azért hogy jobban és biztonságban érezzük magunkat. A korrupció pedig azt jelenti: hogy néha kedvére teszünk a másiknak, de csak azért és mindenek előtt azért... hogy nekünk legyen jó.
Lehetne így is:
"Nézze uram. Sajnálom, de nincs arra lehetőség, hogy ön itt dolgozzon"
"Kedvesem. Szeretlek, de most nem fog menni, mert fáradt vagyok"
---------------------------------------------
De nem így lesz. Mert ez őszinte lenne. Együtt lenni, és együtt élni közel sem ugyanaz. Munkát ajánlani és munkát adni, közel sem ugyanaz. Nem csak önzőek vagyunk, de ráadásul még számítóak is. Ha nő vagyok, ha férfi vagyok... már a tudatomban van, mit fogok kapni... és ott kezdődik a probléma, ha nem mondom ki, hanem elvárom... sajátos eszközöket vetek be. Abban a pillanatban, ahogy a HR munkatárs vagy a munkaadó kiírta a betöltendő állást, már pontosan tudja milyen karakterű embert fog felvenni. Sőt... akár saját rokonságában, baráti körében is fellelné ezt a karaktert. De tartja az illúziót a piacon, hogy erre bármilyen jó képességű szakember jelentkezhet. Pláne akkor tartja, ha még kedvezményt is kap utána. Azt meg senki sem fogja vitatni, hogy hirtelen valaki betöltötte... mondjuk egy sógorkoma. A sógorkoma mindig rejtve marad.
Lehetne talán genetikai összefüggést találni. De nem
megyek el Ádámhoz és Évához.
Mind ezek után nem vonz a "normális" élet. Sőt hagyom magam szippantani, az antiszociális meglátások világába. Egy percnyi építést sem pazarolok erre az országra többet, és a benne "lakó", de nem "élő" emberekre. Nagyon kevés az idő, amit nekünk szántak. Szeretjük azt gondolni... ez egy végtelen és a miénk. Nem az, és nem a miénk. Hamarosan szellemi vagy fizikai értelemben itt hagyom ezt a világot. Talán beakadt a tű... komolyan nem szeretem ismételni magam... de talán az egyik ok, ami idáig vezetett, hogy az elmúlt 15 évben senkitől sem hallottam azt a szót őszintén, hogy "köszönöm". Nem azért mert bármilyen értelemben Krőzus voltam. Vagy a májamat akarnám hizlalni. Hanem azért, mert megszállottja voltam az értékeknek - az élet valódi miértjeinek, sokszor fülig érő szájjal, fiatal férfi eréllyel... akár női szemeknek is vonzóan, hogy kellően intim legyek.
Ezért elszántan küzdöttem az ellen, hogy ne gondoljuk azt "minden magától értetődő".
A dolgok sosem nyilvánvalóak, és nem magukból következnek vagy logikusak. Ok és okozatok vannak.
Nem panaszkodhatom volt kaland... de igyekeztem leplezni, hogy hiányzik a "köszönöm". Ebből következett az az állapot, hogy nem óhajtok többet adni, ezért már a "köszönöm" sem fog hiányozni. A "köszönöm" nem feltétlenül a pragmatikai megnyilvánulást jelenti, hanem a másikkal szembeni halk igyekezetet. Nincsen halk igyekezet... megszűnt. Holnap reggel csörög az óra menned kell... vagy az érdek ébreszt. Nem érdekel téged a másik igazán.
Amikor két évvel ez előtt fiatalabb kollégáknak azt írtam: "higgyétek el... két év múlva itt óriási sírás- rívás lesz, boldogtalanság... a mai döntéseteket meg fogjátok bánni". Volt aki kiröhögött, volt aki egyenesen nekem támadt. Ma egyikkel sem tartom a kapcsolatot... de van elég információm ahhoz, hogy tudjam... nekem volt igazam. Sőt... akik engem tönkretettek, nem rég őket is ugyanúgy tették tönkre, ahogy ők régen engem... lehetnék gonosz és röhöghetnék a markomban. De nem fogok. Mert nincs rendjén az ami történik. És nagyon sajnálom. És azért sajnálom... mert nektek abban kell élnetek, hogy "nincs változás". Én átléptem az élet és az egészség normáit, és többet nem írok ebbe a blogba innentől csak archívum lesz közölve tőlem - évekkel ez előtti írások, és van elég.
Valami hihetetlen erővel vonz egy távoli világ. Amit mindig is álmodtam - távol magam és mások mocskolódásától. A Kis Herceg bolygójához hasonlít, és van is egy rózsa a búra alatt. Gyakorlati értelemben is felvillant a lehetősége. Erre tartok.
Nem tagadom meg önmagam. Ez vagyok, és már így maradok. A sisak ismét... immáron végleg a helyére kerül. De egy trófeára. Lesz aki szomorú lesz, de lesz aki boldog lesz... nem is kevés... több a szomorúaknál.
Az első Fekete Lovag
1994 - 2011
Reload!!!
2011.03.04. 10:38Nem azért van langyos folyadékban a kezed, mert pedikűrösnél vagy.
Bilibe lóg. Fekete Lovag Reload márc 15.-én.
Gátem sziti: Utolsót rúgom 2010
2010.12.22. 15:06
Íme az utolsó arckaparásom ebben az évben. A médiatörvény körül kialakult "húzdmegereszdmeg" lesz a téma, egy korábbi cikkben (diktatúra, tosztatúra) már utaltunk rá, lehet... nem lesz baj, ha kísérletet tesznek a látens diktatúra bevezetésére. És ott a cikkben kibontottuk az igazság minden részletét: ugyanis azt láttuk a manifeszt "demokráciának" nevezett valami, országunkban jelenleg még félreértések tárgyát képezi.
A magyarnak azt mondani: "innentől azt csinálsz amit akarsz" sajnos nem lehet, metaforikusan: a parasztot elárasztani úgy csokoládéval, hogy nem tájékoztatjuk a cukorbajról.
Ezt láttuk üzemelni, az elmúlt 20 évben. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Igen igen van olyan javaslat a csomagban, ami félúton akár egy centire jár, hogy lecsapja a biztosítékot. Ha marad a világítás, és nem kell gyertyafénybe motoszkálni a sötétben, akkor még működhetnek is a javaslatok. Szerintem legyünk türelemmel, és ne vizionáljunk azonnal diktatúrát... teljesen felesleges hiszti lenne. Természetesen a baloldalról magát kompetensnek érző folyóiratok üres lapokkal fejezték ki a felháborodásukat. Nem írom ki a nevüket, és nem azért mert félnivalóm van, hanem azért mert elfelejtettem a nevüket. Ez némiképp rámutat arra mennyire vagyok kíváncsi a demokrácia értelmezésükre, mert maguk is tehetnek a kialakult helyzetről, hogy egyébként normális dolognak tartják a kálmánolgák, bolgárgyörgyök és kunczegáborok jelenségét a tévében és rádióban. Még így is elmondhatom, hogy liberális vagyok és baloldali szavazó, de magukat röhögtetik ki a kedves kollégák, ha nincs a tudatukba, hogy a Fidesz agresszívnek tűnő döntéseit ők maguk provokálták ki nem egy alkalommal. Olvastam itt valahol : Fuck off and Die!
A magát közszolgálatinak tituláló népcikornya TV, élén a relikviákkal és nyugger klubokkal, pedig igazán feltámasztható és frissíthető lenne.
Az, hogy literszám folyik a Hírekből a vér, az maradjon a kereskedelmi modell feladata. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba közszolgálatiság ügyében, de előtte öntsük ki belőle a poshadt vodkát, amit benne hagytak. Az épületben bujkáló Hruscsovokat meg jól fenékbe kell rúgni. Én valóban vizet szeretnék ebbe a pohárba, és nem 100%-os narancslevet, ezzel azért megtoldom a gondolatot. (Ha valaki azzal jönne, hogy 98-ban már tisztogatott a fidesz, akkor sajnálattal közlöm, hogy félmunkát végzett)
Mi a túró feladata van ennek a nyomorult köztévének? Tudom... Tudom médiatörv 86' 96' stb, stb. Mert ugye mindenki tudja, evés előtt kezet kell mosni ez evidencia.
De azt hiszem szarba lennénk, ha a világ összes mosdója be lenne kamerázva. Előfeltétel lenne végre bevezetni azt a morált, hogy vízcsapot kellene karbantartani és kezeket kellene növeszteni hozzá... enyv nélkül.
Kedves szkeptikusok, akik majd oltogattok kommentbe... és szapuljátok a narancsvidék javaslatait: ha 2011-ben ide visszatértek, és azt látjátok, hogy itt egy rózsaszínű Hello Kitty blog van, és a Barbie baba sorozatból Ken a főszerkesztő. Akkor majd meghajlok előttetek és azt mondom: nektek volt igazatok. De jelenleg korai a hiszti. Láttunk már asztalos műhelyt faforgács és fűrészpor nélkül? Én nem... azt laboratóriumnak hívják.
-------------------------------------------------------------
Végezetül vicces életképek:
Jobbik: felháborító, hogy Lendvai Ildikó hozzászólt a médiatörvényhez
Novák Előd (Jobbik) felszólalásában azt mondta: felháborító, hogy Lendvai Ildikó egykori cenzorként felszólalt a médiatörvény vitájában. Ez tényleg provokáció - közölte és úgy fogalmazott: "Ildikó néni, ne itt nosztalgiázzon".
Ertsey Katalin (LMP) ügyrendi felszólalásában méltatlannak és felháborítónak nevezte, hogy a parlamentben egy női képviselőt "lenéniznek", kérte a levezető elnököt, hogy ezt jelezze ő is. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke közölte: egyetértett a felszólalással, kérte, "ne nénizzenek a parlamentben", Novák Elődtől pedig azt kérte, a jövőben tartózkodjon az ilyen jellegű felszólalástól.
(mti 2010.12.01. 07:07)
-------------------------------------------------------------
Bár a javaslat indoklása szerint a „magáncélú weboldalakra” nem terjed ki a törvény hatálya, a Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezet szakjogásza, Simon Éva úgy véli, a médiaalkotmány fogalom-meghatározása („olyan gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel”) arra utal, hogy nemcsak a hírportálok, hanem a szerkesztett, újságszerűen működő blogok – úgy, mint a Mandiner vagy a Véleményvezér – is hatósági felügyelete alá kerülhetnek, ami szerinte példátlan lenne Európában.
(Hírszerző M. László Ferenc 2010. november 29. 06:24
Frissítve: 2010. december 02., csütörtök, 14:49)
-------------------------------------------------------------
Nos nénik és bácsik. Nagyjából ez van.
Milyen legyen a 2011? Legyen olyan mint 2010 csak ne legyen ilyen szar, mint most. Ennek nagyjából annyi értelme volt, mintha újévi fogadalmat tettem volna.
Szervusztok! BUÉK.
Genesyx bácsi voltam 2010-ben utoljára.
Fénybenjáró: Ez legyen 2011
2010.12.19. 18:50Ez volt a Feketelovag.hu 2010-ben. Nincs mit értékelni. 2010 ilyen volt. És nem stílusom a pátoszos beszéd. El tudtam volna képzelni jobbat vagy szebbet. De már rég nem tartom biliben a kezem. Az évértékelést, pedig elvégzik a politikusok, ha épp nem fedem el a Comedy Central valamelyik műsorával. Mert számomra elszigetelt beszédek ezek... nem tartalmaznak lényeget, retorikai mesterfogások.
Köszönet mindenkinek. Azoknak, akik szerettek és utáltak minket.
A feed számok ezt igazolták. És miért köszönöm azoknak, akik utáltak minket? Nem küldetésünk egyetérteni.
De kivételesen egyetérthetünk abban, hogy rengeteg munka áll még előttünk, megoldatlan problémák tárháza: munkában, egészségben, tanulásban, családban, barátságban, párkapcsolatban, házasságban... kinek mi éppen. Főképp közös ügyünk lenne, hogy az ország immáron több mint 20 évnyi értelmetlen szenvedése után, végre önmagára találjon. Nem politikáról van szó.
Jobban át kellene gondolni a dolgokat, felelősen viselkedni. A politika csak eszköz, s nagyjából vetíti... ha egy ország mentálisan, erkölcsileg beteg és nem képes úrrá lenni önmagán. Ahogy a kutya elkezd hasonlítani a gazdájára. A kutya szerepében Orbánok és Gyurcsányok vannak. Tehát felelősei vagyunk az eseményeknek. S végre meg kell értetni: a "nem" az azt jelenti, hogy "NEM!" Nem pedig azt: "lehet", "mégse", "nem érdekel" és a többi strucc politizálás.
A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindent lehet. Csupán azt, hogy minden lehetséges. Örömeit és negatív következményeit is egyaránt viselni kell. Ameddig a bennünket összekötő értékek nincsenek stabilizálva, értve: a magyar kultúrát, oktatást és a többi fontos építő követ. Addig a demokrácia nem más, mint egy elegáns, ígéretes nyugati autó defektes gumikkal. Ha van rá mód... s tudom nehéz. Sokkal többet foglalkozzunk saját magunkkal, és a hozzánk közel álló emberekkel és viszont várjuk el a törődést.
Nem hiszek olyan átokban, amely ezt felülírhatná. A dzsentrik korszaka lejárt. Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak, mint bármelyik más fejlettebb európai ország.
Sőt csiszolatlan gyémántja vagyunk a világnak... nincs még egy olyan ország, amely ennyi lángelmét adott volna a világnak, kiálltunk ezer meg ezer próbát. 2011-ben jöjjön a legkeményebb próbatétel, próbáljunk meg normálisan együtt élni. Ideje volna végre ékszerészként átgondolni a gyémánt csiszolását.
A fiataloknak, akik éppen a harmadik nyelvvizsgát nyúzzák.
Azt üzenem:
Ahogy az embernek csak egyetlen anyja lehet, logikusan következik, hogy két hazája sem lehet.
Nincs okom optimistának lenni. De mi van akkor, ha mégis?
Végezetül, köszönet minden barátnak, kollégának.
Minden olvasónak.
És, hogy ilyen kitartóan elviseltetek.:)
Kellemes Ünnepeket!
Találkozunk 2011-ben!
Szakálos Dénes László
És most jöjjön az "i" betűre a pont:
Utolsó kommentek