Szakálos Dénes László írása 2008 (c)
Néhány gondolat a korszak
végéről - 1983:
Szeptember 16-án a Művelődési Minisztériumban Kulin Ferenc
átvette a felmentéséről szóló dokumentumot – miután Kulin sokadik felszólításra
sem gyakorolt nyilvános önkritikát szerkesztésével kapcsolatban – Reményi
József Tamás lett a megbízott főszerkesztő. Ezzel véget ért egy korszak, de
ugyanakkor elkezdődött a nyilvános viták korszaka. Nyilvánosságteremtő
kísérletek, éjszakába hajló viták, és ezeknek elfojtása jellemezte az
elkövetkezendő hónapokat. A Mozgó szerkesztősége mindent elkövetett annak
érdekében, hogy ellenükre ne helyezzenek a fejük fölé új főszerkesztőt, nem
riadtak vissza a botrányos eszközöktől sem – szamizdat röplapok és Mozgó esték
szervezése - . Felháborodásának adott hangot a József Attila Kör, és
felszólította a kultúrpolitika felelőseit, hozzák nyilvánosságra
állásfoglalásukat a Mozgó ügyét
illetően. Amennyiben ennek nem tesznek eleget, és nyilvánosság és beavatás
nélkül kinevezik az új főszerkesztőt,
úgy bojkottálni fogják a Mozgót vagyis írásokat többet nem biztosít senki.
Tiltakozz!! Bojkottáld!! Szólalj fel!! Írja egy pesti röplap ’83 őszén.
Szamizdat röplapszerkesztés Szegeden és Budapesten egyaránt, az ELTE jog és a
SZEGED bölcsész hallgatói körében. A hallgatók minden követ megmozgattak annak
érdekében, hogy a „Mozgó ügy” teljesen nyilvános legyen, tiltakozó
aláírásgyűjtésbe kezdtek. A konfliktus csúcspontjára érkezett 1983 október
28-án az ELTE ünnepi sajtó fórumán, ahol nyilvános beszélgetést és vitát
kezdeményeztek Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettessel. A beszélgetés enyhe
kifejezésnek mondható a történtekhez képest, Tóth Dezső a fórumon több száz
felháborodott hallgatóval találta szembe magát.
A fórumról Molnár Imre egykori hallgató így számolt be:
A fórumról Molnár Imre egykori hallgató így számolt be:
„megtört valami abból a korábbi viszonyból, ami a hatalom és a
társadalom között volt. „Kirúgtunk,
ha nem is egy faldarabot, de egy téglát egészen biztosan a kádárizmust
körülvevő kínai falból.”
Október 31 -én a Tóth Dezső kézjegyével ellátott jelentésben
a következő olvasható:
„Az ifjúság közönyös
volt a hivatalos politikával szemben, a másképp gondolkodók
negatív megnyilvánulásaitól volt hangos a referendum”.
Kiemelt figyelmet kapott Tamás Gáspár Miklós rendszerellenes
retorikája, s még megdöbbentő volt a politikus számára, hogy senki sem szólalt
fel ellene.
A Mozgó új
korszaka a Bibó- szám betiltásával kezdődött 83- decemberében, annak
ellenforradalmi tartalma miatt. Siklósi Norbert MSZMP illetékes osztályvezető
új decemberi számot gyűjtött össze. Ezt megelőzőleg 83 novemberében, a
szerkesztők és a leváltott főszerkesztő búcsút vett a Bertalan Lajos utcában
székelő Mozgó Világtól.
Kulin Ferenc a befejezésre így emlékezett:
Kulin Ferenc a befejezésre így emlékezett:
„Az új folyam csupán az Illyés- verscím
megtartásával tudja fenntartani a kontinuitás látszatát”.
Továbbá egy új
korszak nyitányáról beszélt, ahol is lépten- nyomon második nyilvánosságok
fognak kialakulni, amelyek nem lesznek képesek a központi kultúrával egyeztetni
feszültség nélkül, vagy csak látszólagosan, a
világ mozgásban van. Tegyük hozzá a 80-as évek végén, sem a kultúrpolitika,
sem a második nyilvánosság elmélete nem tudta magát megtartani, a
rendszerváltás (1989) bebizonyította, hogy a plurális politikai paletta
ellenére – vannak ma orgánumok, amelyek párt és üzleti szövődményeket is
kiszolgálnak. Ha csak Csurka István
egykori szavaira gondolok: „Hatalma, pedig annak van akinek orgánuma is”, az
MTV bekebelezése a 90-es évek elején, Hankiss, és Gombár tusája a
pártkatonákkal. Illetve mások által Média háborúnak titulált jelenség –
elégedetlenség a médiatörvény újragondolása ügyében.
Baloldali üzleti körök ATV-je és
jobboldali üzleti körök HírTV-je. Körübelül ma itt vagyunk. Kérdezem én… hol
van ma a „Kulinhoz hasonló történet”?
A pluralitás mellett, kitömött zsebekkel, kinek a kritikája hiteles vagy
érdemi? Elméletem szerint, ma a harmadik nyilvánosságról kell beszélni, pár év
és ezt a civilek nyilvánossága fogja biztosítani. Igen… a világ még mindig
mozgásban van.
Vissza a múltba: A
mozgó mint almanach 1971-1974
Az irodalomban és a kortárs művészetekben lezajló folyamatok
eredményeként, művészeti csoportosulások műhelyek jöttek létre. A 60-as évek
közepe, vége felé járunk megjelent Simonffy András és Nádas Péter első regénye
is. Írói generációváltás következett be. Happeningek, performance irányzatok,
fiatal színész és rendező találkozók álltak a középpontban. A közös vonás egy
új látásmód volt, egy új kulturális gyakorlat volt.
A gyakorlat szerint az ideológiától mentes, művészi érték bemutatásán volt a hangsúly. Ez a nemzedék ideológiamentes akart lenni. Ennek egyik jeles alkotóműhelyének számított a Mozgó Világ. A hatalom eleinte azt gondolta, hogy a már kiépült kulturális keretrendszer elégséges lesz az új generációnak, ez utóbbi azonban nem tudott és nem kívánt a korábbi struktúrába illeszkedni, tehát a helyzet új orgánumokat kívánt.
A gyakorlat szerint az ideológiától mentes, művészi érték bemutatásán volt a hangsúly. Ez a nemzedék ideológiamentes akart lenni. Ennek egyik jeles alkotóműhelyének számított a Mozgó Világ. A hatalom eleinte azt gondolta, hogy a már kiépült kulturális keretrendszer elégséges lesz az új generációnak, ez utóbbi azonban nem tudott és nem kívánt a korábbi struktúrába illeszkedni, tehát a helyzet új orgánumokat kívánt.
A szocialista társadalmi
viszonyok között is lehetséges stratégiailag – elvben, nemzedékek, irányzatok,
nyomvonalán kialakuló csoportosulás.
Taktikailag
„ideológiai” szempontból, most még nem időszerű – elemezte a helyzetet Koczkás Sándor a Mozgó Világ Almanach ügyében.
A hatalom gyakorlói irtóztak az új folyóiratok megjelenésétől, de a 60-as évek
végére elernyedni látszott a szorítás, ennek oka az új gazdasági terv és
valahol az ember arcúság kísérlete
volt. Az új költő és író generációk publikációs helyzete elégtelen volt.
Fórumokon kellett kezdeményezni egy- egy folyóirat megszületését. Ilyen fórum
volt a Fiatal Írók tanácskozása is 1969 Augusztus 29.-én Lillafüreden. Egységes
célkitűzés volt, hogy a különböző rétegeknek meg kell találniuk a maguk
orgánumát. Ezzel, mint egy feloldani kívánták a szociális és irodalmi
feszültséget is: az irodalmon kívüli irodalom
veszélyeket rejt magában. Jobb, ha teret adunk az új szerzőknek, természetesen
bizonyos kontrollal, de vitára nyitott rendszerben (ez utóbbinál félig kinyílt
Pandora szelencéje). Ebben az időben meg is született a döntés: Az Írószövetség
a Fiatal Írók Munkaközösségének megszervezéséről határozott – ebből lett később
a Fiatal Írók József Attila Köre is -, illetve a KISZ KB a Mozgó Világ
elindítását szorgalmazta.
A Mozgó Világ almanach formában
jelent meg (időszaki kiadvány) 71 és 74 között pusztán hat alkalommal jelent
meg. 1973-ban szünetelt a kiadás. Felelős szerkesztője először Szabó B. István
majd Gáll István lett, 72 novemberétől Simonffy András került a szerkesztőség
élére. A Mozgó Világ időszaki megjelenése nem oldotta meg a korábban taglalt
problémát, némiképp elégedetlenség övezte körül. Az újabb igény hamar
megjelent: a Mozgó Világ ne csak egyszerű publikációs keret legyen, hanem
nyisson frontot az új művészetek esztétikai vitáin is. A Mozgó első három lapja
gyakorlatilag koncepciótlan volt, ez a szerkesztőségek vándorlásának volt
köszönhető. Azonban a szakirodalom, két későbbi számot említ, a Dózsa és Petőfi
számot, mely tényleges elő arculatának tűnt a későbbi Mozgónak. Simonffy András
maga is elégedetlenségét fejezte ki 1974-ben. Már korábban is volt kísérlete,
havi folyóirattá alakítani a Mozgót, ám ez többnyire szakmai viták végett – a
kultúrpolitika kézifékje végett – nem valósult meg. Míg a kultúrpolitika
elégedett volt az almanach megjelenéssel, addig Simonffy néhány írásával
drasztikusan alkotott véleményt, mely szerint: „nem elégséges az új generációknak az almanach megjelenés”.
Simonffy asztalra csapása elérte a hatását, kialakult egy viszonylagos
elfogadás, így a Mozgó 1974 decemberében folyóiratként jelenhetett meg. A KISZ
pozitívan értékelte a változást, ám a Kulturális Minisztérium „veszélyes felhígulásként” értékelte az
új Mozgó formát, s inkább a megszüntetés mellett érvelt. A Minisztertanács
hasonlóan értékelte a helyzetet bár finomabban fogalmazott: „a lap elveszíti a koncentrált műhelymunka
jellegét”. A vitát végül az MSZMP Központi Bizottsága döntötte el. Az új
forma elfogadható, s a feltétel rendszernek így is megfelel. Így engedett ki
egy kicsit a kézifék.
Utolsó kommentek