Szakálos Dénes László írása (c) 2010 március 

Zárkózottság az objektív előtt: Sólyom László

            Szorosan a combhoz szorított kézfejek, katonás és peckes léptek, feszes, egyenes hát, elcsukló artikuláció. Ha ezekből a jellemzőkből indulunk ki, akkor egy introvertált személyiség leiratát kapjuk. Ezek a paraméterek megegyeznek Sólyom László Köztársasági elnök megjelenésével a médiában. Félreértés ne essék, az elemzésnek nem feladata ezt a viselkedést negatív színben feltűntetni, és nem elvárás, hogy az államfő extravagáns megnyilvánulásokat produkáljon. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy az államfő viselkedése tökéletesen igazolja a már korábban említett kettős valóság elméletét. Ha nem elvárás, hogy extravagáns módon viselje magát egy államfő, akkor mi lehet az elvárás vele szemben? Éppen ez az, ami megkettőzi a valóságot. Ugyanis az a személy, aki képviseli az országot, sokféle értéket és sztereotípiát is cipel a hátán, amelyek a hivatala után kialakultak. Vegyünk néhány értéket, ezek többnyire erkölcsi tételekből táplálkoznak. A Köztársaság elnöke legyen: hazafi, hordozza és egyesítse magában a nemzet egységét, képviselje annak történelmét, hagyományait, védje és oltalmazza nemzeti és etnikai összetételét, legyen méltó a nemzeti hősök és azoktól származó értékek képviseletére, legyen egyenes, igazságos, legyen kellően transzparens az állampolgárnak, alkotmányos rend őreként lépjen fel, ha kell stb…stb.

Mind ehhez hozzá tapad a nemzet gondoskodó apukája sztereotípia. Korántsem egyszerű ezen elvárásokat mind esszenciálisan képviselni. Az értékek önmagukban tökéletesek, és tiszteletreméltóak. A kérdés ellenben az, hogy napjainkban, ahol is korszerű kommunikációkról beszélünk, elemző cégek komoly nyereségeket könyvelhetnek, más vállalkozások és intézmények a költségvetésük jelentős részét kommunikációra és felkészítő tréningekre költik. Nos ebben a világban korszerű- e zsibbasztóan feszesen viselkedni?  Ezért könnyen lehet, Sólyom László a média pillanataiban kizárólag Köztársasági elnök és  Sólyom László, mint önálló individuum megszűnik létezni. A személy eltűnt az intézmény mögött, a személy létezéséről talán csak a közvetlen hozzátartozók tudnának mesélni. A jelenség olyannyira hermetizált, hogy már a háttérben meghúzódó család létezését sem feltételezzük. Világos tehát, ismerünk egy intézményt, a Köztársasági elnök intézményét, de nem ismerjük Sólyom Lászlót. Ha sarkosan és durván fogalmaznánk, azt mondhatnánk, nem látunk mást, mint egy közérdeket képviselő elegáns öltönyt.

Ismét szeretném a félreértéseket eloszlatni! A Magyar Köztársaság elnökének, nem hivatala és kötelessége Hal a tortán című adásban, vagy egyéb Talk show műsorokban szerepelni, annak érdekében, hogy közelebb hozzuk a karakterét vagy jobban megértsük. Hivatalának komoly presztízse ezt nem is engedné meg, ilyenformán a bulvár univerzumhoz nem integrálható. Viszont a hétköznapi társadalom integritáshoz – mert ez fontos -, a korszerű kommunikáción keresztül vezet az út, s ezzel minden nyilvánosságot felvállaló állami és nem állami közszereplőnek számolnia kell.

A kézfejek feszessége, azoknak indokolatlan elrejtése, a görcsös léptek, statikus és feszes testtartás, napjaink mediatizált világában rosszul kettőzi a valóságot, bizonytalanságot generál, és helyet ad azon teóriáknak, hogy létezik egy másik ismeretlen Sólyom László is. Lehet stratégiai cél, hogy kettős legyen a szerep: külön Sólyom László és külön államfő. Ha ez a stratégia, akkor nem szabad eltúlozni. Nem az a feladat, hogy a Köztársasági elnökből időközönként kivillanjon a hétköznapi Solyóm László, a rágógumizó államfő jelenségével megint csak nem tudnánk mit kezdeni. Hanem el kell érni a kommunikáció azon szintjét, hogy legalább feltételezzük: létezik a hétköznapi Sólyom László, nem láttuk, de vélhetőleg hivatali idején kívül szokott rágógumizni.

A kommunikációs zavart valószínűleg az okozhatja - áttekintve a közjogi méltóság pályafutását - hogy nincs felkészülve a plurális társadalom médiájával szemben, melynek pusztán történelmi okai vannak. A rendszerváltás előtt nem beszélhettünk szuperszegmentális médiaműködésről és értelmezésről, az állami döntéshozóknak, szellemi kiválóságoknak éppen ezért nem volt szükségük elmélyült és nyilvánosság edzett kommunikációra. Ma még a pártok berkeiben is jelen vannak olyan generációk, akik nem képesek felvállalni a kamera objektív állandó jelenlétét és az azokból fakadó teoretikus intenció elemzéseket. Az objektivisták, erre azt mondanák: az elegáns öltöny is kiválóan megteszi az útját A-ból B pontba. Arról megfeledkeznek, hogy az öltönyviselet  önmagába nem képes a társadalmi integritásra, tisztelete kétségtelen, de a bizalom vele szemben ingatag. Zavarosan kettőzi a valóságot.

Jöjjön tehát a "Boy power". Nem Superman és Batman történetei lesznek. Egyszerűen az első lépcsőfokok. Itt is fontosnak mondhatóak az apa és anya modellek. Természetesen az ellentét vetület érvényes, tehát az anya modell. Anya modell több is létezik, nagyobb a skála. Egyéni elnevezéseket használok majd...:)
 

Első, amit érdemes megemlíteni az idealista - mondhatni istennői erkölcsök birtokában élő hölgyemény... nem kell nevetni! Sokan voltunk ilyenek, általában alkattól függően 19 és 23 év között ráeszmélünk arra, hogy: a fehér ló lehet, hogy szamár, a szőke herceg pedig lehet, hogy kopasz és ugyanúgy lehetünk boldogok. De mi van azzal a nő típussal, aki nem lépte túl ezt a korszakot milyen anya lett belőle? A többségük onnan ismerszik sajnos, hogy elvált... a fiúgyermek szocializációja ez által nehézkes lesz... nem ritka a neveltetésben az ideologikus töltet, kizárólagos alapon milyen lehet: a szerelem, a szeretet, a szex, az ideális nő, a család, az élet értelme. Mely intelmek között persze szerepelnek valóban fontos és hasznosítható értékek, de többségiben sztereotip és végtelenül idealista értékek. A rossz nyelvek több kifejezést is ismernek erre a nő típusra: "vénlány" a legjellemzőbb. Sőt a rossz nyelvek szerint, ha egy fiú ilyen anya által nevelkedik nagyobb az esélye, hogy homoszexuális lesz. Ez mára bizonyított, hogy nem igaz, mert a genetika - adott esetben a fiú genetikája - kihagyhatatlan a láncolatból.

Ezek a nők házasságban rendkívül stresszesen élnek, nem ritka közöttük a frigid és a gyógyszerfüggő esetlegesen túlzottan altruisták és lemondanak önmagukról -> ez utóbbiakból szerencsés esetben boldog nagymama lesz. A fiúnak leginkább anyatigrisre
van szüksége, ha lehet így kifejezni: reprezentatív női vagányság, a praktikák tárházának megnyilatkozása kell. Nem durva szigorról, vagy ellenkezőleg elkényeztetésről van szó. 
Hanem a női praktika, körmönfontság, finomság, talpraesettség transzparens képviseletéről van szó. A fiúnak előzetes mintát kell kapni a női szerepről. Miért is fontos ez? Az anyának megvan az a fontos tulajdonsága, hogy notóriusan védeni akarja fiúgyermekét a másik ősi ellenségtől: a másik nőtől. Ez nem féltékenység. 
Mondhatni a genetika mágiája, óvni akarja a fiút a boldogtalanságtól ugyanis a nőkben erősebb a genetikai beteljesedésért való küzdelem - utód szülése, felnevelése - s ezért mindenre képesek, akár a férfi boldogtalanságát is figyelmen kívül hagyhatják. Egy anya, ettől kívánja megóvni fiú gyermekét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy tévedhetetlenek.

A másik női (később anya) típus, az én szótáram szerint a "mártír" vagy Johanna szindróma (férfi változatban a papucs volt), teljesen alárendeli magát a férfi -> később családfő akaratának, az autoriter viselkedést úgy érzékeli, mint ahogy más a levegőt veszi. Teljesen lemond saját magáról. Elmondható, hogy ez a típus lassan a generációk váltakozása folytán kihalófélben van. De azért mai létszámuk jelentős, főleg nagymama korosztályból ismerünk sok ilyet. Sajnos elmondható, hogy nem sok jó származik az ilyen anya fiúneveléséből, a fiú többnyire pontosan olyan agresszív és tekintélyelvű lesz, mint az apja. Ugyanis az apa elnyomása miatt, az anyáról a női praktika, fondorlat, bölcsesség nem tükröződik vissza, szubjektum objektum reláció valósul meg. A fiúgyermek tudat alatt akár, mint objektumra is tekinthet a saját anyjára (holott szubjektum), mert nem kapott elég női mintát az anyától. Ennek eredményeként a másik nőt is objektumként kezeli majd. A helyzetet súlyosbítja, ha mindennapos a családon belüli erőszak. A tekintélyelvű személyiségfejlődés mellett, egyéb pszichés sérüléseket is szenvedhet a fiúgyermek. Nagyon ritka az eset, ha ez nem így alakul... másképp fest a dolog ha a fiú fellázad az apja ellen, mert annak értékeit kritikával vagy egyáltalán nem fogadja el. Több variáns valószínűsíthető az apa viselkedését illetően is, lehet lojális, altruista, brutális stb..
A lázadáshoz ellenérték szükséges, a fiú ezt akár valamelyik nagyszülőtől is megkaphatja. Szerencsés esetben tekintélyelvűségre hajlamos, de erkölcseiben és lelki világában stabil 
régiesen: "férfiembör" érhet belőle.

A harmadik női típus: a kevesebbet emlegetett "amazon". Vagy más kifejezéssel: a nő aki a nadrágot hordja a családban. Lássuk... milyen anya lett.

folyt.köv:)

Ököl a szürkeségből

A hallgatás völgyében járok.
Régi tapaszokkal a számon.
Láncra vert kóbor vágyakon.
Gyűlölt magányos ormokon.
Vágtatok egy gebedt lovon.

Sisakom a kezeim takarása.
Könnyek a szemem vaksága.
És az embernek nincs társa.
Én vagyok mindenki cellája.
Az öngyötrő álmok hóhérja.

Egy ököl a szürkeségből.
Törvényt hoz odafentről.
Szerelmet áld a pénzből.
S, akinek nem jut ebből.
Azt elragadják a ködből.

Fukar gépek járnak- kelnek.
Érmére éhesen kerregnek.
Szponzorai boldogok lesznek.
Indulnak az érdekféltések..
Az elmélet fái partot érnek.

Egyétek a hamburgert ez a testem. 
Igyátok ezt a kólát ez az én vérem.
Majd fizet a Júdás az asztalvégen.
Ahol sportkocsit veszel ott él Isten...
Minek a Biblia, ha lehet jó ügyvéded?

Az álmok durva pilléi fedik hazámat.
Ígéretek nyögnek új hazug vádakat.
Véres díszmagyarban járjuk utunkat.
Hol szégyen öli meg a Himnuszunkat.
Hogy sakálok nyomják el a hangunkat.

Itt ma már Cowboy kalapok a felhők.
Szellemvasutat építenek a felmenők.
Ott már nem a szeretteid a szereplők.
Új magyar üzletek árjai a köszöntők.
Napszemüveg mögé állt a jövendőnk.

Ásításom a messzi néma kiáltásom.
Másoknak köszönöm a fáradságom.
Megszületni akarok, ez itt a halálom.
Én a Lelkem kuszaságába bujdosom.
S még mindig a Demokráciát várom.

Az Istennel akarom rendezni a cehhet.
Elszámolni minden egyszeri tettemet.
Beszámolva a gazt, és dicső terheimet.
Másoknak kiosztott színes vétkeimet.
S mindezekről áfás számlát kérek.

Szakálos Dénes László írása (c) 2004 november

Szakálos Dénes László írása (c) 2010 április

A konvergencia trend és a hermeneutikai kör 
 

    Hans-Georg Gadamer az értelmezés aktusaként gondolta el a hermeneutikai kör térbeli és időbeli struktúráját. A teljes valóságot soha sem ismerhetjük meg, mindig csak a részből az egészre tudunk következtetni. A teljes kör vagyis a valóság teljes és tiszta megismerése elérhetetlen állapot. Az elmélet jól alkalmazható a tranzaktív média valóság bemutatása terén. Beépíthető kritikaként kezelhetjük a  „fokalizátor” fogalmát és (Mieke Bal munkássága meglehetősen részletes) narratív tulajdonságot. Ugyanis médiumnál és jelentős dilemmaként kell értékelni a ki lát?(illetve ki láttat?) kérdés kritikáját.

Összefoglalva: a kamera objektív a valóság egy részére vetül, de annak értelmezést jelentősen befolyásolja a tranzaktív analóg média apparátusának rutinja, s ha azt tevékenységre bontom: szakemberek és újságírók láttatnak valamit a valóságból, maguk is fokalizátorai (szemlélői)  a valóság részének. Hogy milyen módon láttatnak az újságírók a valóságból részeket, nagymértékben befolyásolja az adott médiaorgánum tematizáltsága illetve részben szakmai –etikai kérdések is felvetődhetnek. A törvények és szabályozások többnyire a professzionális analóg tranzaktív médiumoktól objektivitást várnak el, azonban túlságosan szubjektív mezőbe terelődik a probléma.

Ha az újságírói szakmai rutin- etika kielégítő, akkor sem képez kivételt: a teljes valóság tiszta megismerése (vagyis objektivitás kizárva) elérhetetlen állapot. Míg objektivitást várunk el a rendszertől, megfeledkezünk arról, hogy az újságírónak is mozognak referenciák a fejében, melyek alapvetően befolyásolhatják a látásmódját. Természetes, hogy az újságíró megpróbálja magában redukálni a nem tudást a tévképzeteket, de a folyamat végtelen és önmagába fordul, tehát elérhetetlen tudásról és objektivitásról van szó.

Gadamer nem ismerhette meg a konvergencia trend jelenségét. Mely alapvetően az elkövetkező évtizedek meghatározó valóság értelmezése lesz. De élni kívánok a kísérlettel a posztumusz szintjén. A konvergencia trend lényege a médiumok egymásra fordíthatósága, vagy is az ember az inkompatibilitások felszámolására törekszik. Ennek gyakorlati példája az Internet és a mobiltelefon kapcsolata. Egyre inkább összefonódik a kettő (bővebben lásd: Jelenségek és kérdések fejezet - konvergencia trend). Az analóg adathordozó felszámolódik, átalakul az eredetiség fogalma is. Valójában egyik sem. Az analóg tranzaktív kommunikáció és a konvergencia trend a következő modelleket biztosítják: Mi jelent ez? Amíg az első modellnél, a médián keresztül (nyomtatott, elektronikus sajtó) kaptunk a valóságból, részletet – természetesen újságíró rutin szerint tematizálva, ezért tekintjük csak a valóság részének. Addig a második modellnél a civil technológia forradalmát láthatjuk, ügyek sokasága, ahová a média mintavételi eszköze már nem fér be. Gyakorlati példa: bizonyos konfliktusok esetén, a híradó operatőre nem fér el a helyszínen. Mi történik tehát? Jön a civil a hordozható mini notebookjával, webkamerájával, vagy épp a zsebében meglapuló intelligens mobiltelefonjával és a valóság közelébe férkőzik, majd azt az Interneten közzé teszi (pl. londoni metró merénylet civil felvételei, Husszein kivégzése, kínai élelmiszer botrány stb).

Mi következik ebből? A valóság értelmezése a korábbiakhoz képest jelentősen tágul. Tegyünk hozzá kritikát is! A megrendezettség, manipuláció veszélye fennáll. Illetve egyéb veszélyeket is rejthet magában, mint: a média vagy a hatalom megkérdőjelezhetőségét, ha civil forrásokról bebizonyosodnak, hogy igazabbak, mint a tömegkommunikációs hagyomány által vetített valóság. S tegyük hozzá a teljes valóságkört, sosem fogjuk megismerni, lehetetlen. De úgy tűnhet, hogy tágulni fog az értelmezési tartomány, illetve nem mindegy, hogy egy vagy több komponensből következtetünk- e a valóságra. Az is ismert probléma, hogy túl sok lesz a laikus tartalomképző, és professzionális tartalomképzők a kritikusok szerepébe kerülhetnek. Illetve műfajok fognak összeolvadni, és deformálódhatnak az újságírói műfajok is.

A konvergencia trend modelljében jelentősen megnövekszik a fokalizátorok száma. De a fokalizátorok egyénenként rendelkeznek- e a részletes megismerés eszközeivel? S be kell hogy lássuk, ezek a technikai eszközök pont olyan korlátoltak, mint maga az ember. 
Ha pedig korlátolt eszközökkel mintavételezünk? Akkor hogyan tudnánk a részekből a pontos egészre következtetni?

A mintavétel csak a lét bizonyos jelenségeire utalhat, de sosem fog a létezőre… vagyis a probléma marad (Heidegger dilemma is). A megismerés megosztott uralásáról esik szó a konvergencia trend esetén, de nem eshet szó annak széles spektrumú megnyitásáról, plurális elvonatkoztatásáról. Benne részletesebben ismerhetjük meg az okságokat. De a probléma marad: attól hogy fény derül a hatalom dezinformálására, attól még a dezinformálás fogalma és lehetősége nem fog megsemmisülni. De mi lenne a cél? Kevésbé a technika, mint inkább az eredendőség kutatása. A jelenségek originális okságainak kutatása. A civil technológia ma még nem mutat olyan szervezettséget, mint a professzionális média. 
 

Papp Zsolt László ötlete alapján a szöveget
írta Szakálos Dénes László 1997 (c)
Artisjus 2001

A taj szám…  

Tajfun és Tajparaszt a tutajukon a tajga felé tajókáztak.
Gyönyörködtek a tajban és Danin tajfölt tajszoltak.
Ekkor jött a nagy taj…
Egy hatajmas nagy vízi taj. Aki meg akarta tajálni őket.
Tajfun és Tajparaszt betajtak, azon tajakodtak el kellene tajakozni.
De ekkor Tajfun elővette tavalyi taj számát,
és azt mondta RA- TA-TA-TAJ.
A nagy TAJ elkerülte őket, és ők tovább tajókáztak.
Elérkeztek Tajföldre, ahol a király tejbe- tajba fürösztötte őket.
Miután tajas lett a pofatacskójuk…
Megtöltötték a hánytájat…
Elbúcsúztak a minden bájjal megkent királytól.
És tutajoztak tovább a tajga felé.
De útjukat állta egy szőrös nagy TAJOM.
Idétlen tajankó! Tajabált Tajparaszt.
És tarjával a TAJOM tajására csapott.
Aki a fájdalomtól összetajta magát!
A TAJOM nem tajomkodott többet.
Ezért Tajfun és Tajparaszt tovább tajózott.
Míg nem előbukkant egy randa TAJASBABA.
Akivel igencsak TAJBAkaptak.
De Tajfun tajkón vágta TAJASBABÁT egy tajaskenyérrel.
És TAJASBABA kitajkott….
Ekkor jött a Tajtékos vihar.
Amitől Tajfun megfázott és orrán- száján folyt a tajony.
Ekkor Tajparaszt elüvöltötte magát:
Tele van a tajom! Tajarodjunk haza!
Ráadásul elfogyott a TAJA, meg a TAJOMÉZES KRUMPLI.
Ebédidőre egy szigetre tamajogtak.
Ahol Tajparaszt kutyatajba lépett.
És erre megjelent a sziget királynője a szépséges NATAJA.
Aki éppen az ebédjét tajálta, egy tajnyérból.
Így szólt Tajfun:
- Na de NATAJA te repedt tajkú tajok vadász! Ne tatajássz!
- Ez már mindennek a tataja! - szólt közbe Tajparaszt.
- Nagy nehezen ide tajálunk, és egyből kutyatajba lépek?
Összeakasszuk a tajszunkat!
Tajbaszakadt NATAJA megijedt, és megjött a havi taja.
Vendégül látta látogatóit. És jól leitajta őket.
Hőseink TAJTrészegen folytatták útjukat.
Már csak pár tajóméter lehetett hátra, amikor a TUTAJ TAJABOKRA szakadt.
Úszva mentek tovább…
Végül elérkeztek a tajgára, ahol mesterük tárt tajokkal várta őket.
Ő volt, akiért idejöttek! Ő volt Tajgatóth László!
És boldogan éltek, amíg fel nem dobták a tajpukat.
És ezzel történetünk becsukta tajtaját.
Jól összecsaptad te tajó állat!
Kérem tajtózkodj az ilyen megjegyzésektől. Annyi taj legyen!
Itt a vége, fuss el véle… Taj számunknak itt a vége!

Szakálos Dénes László írása (c) 2010 március

Tasnádi Péter és a Hal a tortán
 

„Sosem nézek tévét, de most pont odakapcsoltam...egyszerűen felháborítónak tartom, hogy a TV2 Hal a tortánjában a jövő héten maffiózók főznek, olyanok, akik embert öltek, mások pénzét vették el, és nyomorba döntöttek családokat! Miért kellett ezekből sztárt csinálni? Itt tartunk? Szánalmas” (csak részlet)
 

– idézte a Blikk Tóth Vera Facebook- bejegyzését. 2009. október 9. 
 

Ezek után Tóth Vera énekesnő nyilvánosan elnézést kért, s magyarázata így öltött formát:
 

 „Nyilvánvaló, hogy a barátaimmal szerettem volna megosztani ezt a gondolatot, nem pedig a nyilvánossággal. Persze, nem számoltam el magamban tízig, mielőtt leírtam volna.”
 

Kommentár a velvet.hu oldaláról szintén 2009. október 9-én :
 

„Nem tartja magát előítéletesnek, ezért is zavarja, hogy a privát oldalára írott bejegyzése a nyilvánosság elé került.”

Megint igazolódni látszik az elméletem (innentől Zuschlag szindróma), hogy a médiának koncepcionális a viselkedése, tehát ügyláncolatokat folytat. Tóth Vera láncolata a Megasztár reflektorfénye révén indult el, és jelen esetben a Facebook bejegyzésbe csatlakozott: az éppen aktuális utolsó láncszem. A reflektorfény nem kivételez a Facebook bejegyzések terén sem. Egy híresség esetében mindenkor számolni kell a képlettel: Nyilvánosság = reflektor, kamera/mikrofon, Facebook, iwiw, Twitter, Blog. S a képlet a technológia fejlődésétől függően a végtelenbe mutat, mint a matematika PI értéke. Naiv gondolat tehát, hogy a híresség szelektíven kizárólag a barátainak ír egy közösségi portálon. A tartalomképző médium is mindig ott lesz megfigyelőként. Akkor is, ha eredendően a híresség tudatlan (z. szindróma).
 

Tasnádi Péter esete rendkívüli. Példának okáért mindannyian tudjuk, hogy Amerika sokat költ a börtönviseltjeinek rehabilitációjára, megpróbálja reintegrálni az egykori elítélteket a törvénytisztelő nagytöbbségbe, társadalomba. Mi a helyzet itthon? A TV2 részéről, tudatos vagy nem tudatos rehabilitáció volt ez? Inkább az utóbbira gondolok. Teljesen mindegy tudatos volt- e vagy sem. Az alapkérdés, mennyire volt ez optimális, a normakontroll terén? Mennyire volt optimális a tudatos/nem tudatos rehabilitáció egy fiatal demokratikus országban, ahol komoly problémákat vázolnak a statisztikák a vagyon és élet ellenes bűncselekmények terén? Illetve a média rehabilitálhat egyáltalán? Erkölcsi tézisek nélkül a kérdést nyitva hagyom.

Itt azonban nem kettőződött a valóság, mert nem az aranyos jópofa egykori maffiózó főzőcskézett, hanem a börtönviselt egykori maffiózó.
 

„Megszurkáltad a csirkét? Jó, mert én legutóbb 3-évet kaptam érte!”

/Tv2: Hal a tortán adása 2009 Október 14. idézet Tasnádi Pétertől/
 

Talány és paradoxon. Ha már börtönviselt embert mutatunk be, miért indokoltabb nem kettőzni a valóságot? Vagy talán, azért mert Tasnádi nem képes önmagát kettőzni, vagyis nincsenek színészi képességei? Akkor viszont nincs rehabilitáció, vagyis a TV2 nem akarta közelebb vinni a társadalomhoz a karaktert. Ha nincs rehabilitáció, akkor miért egy szórakoztató műsorban mutatta meg mindezt a TV2? Miért nem inkább a kékfényben? Akkor, akik kettőzve voltak/vannak, azok csak színészek? Az egész valóság kettőzöttség zavaros és értelmezhetetlen, mert megfejthetetlen, mit akart ezzel elérni a TV2.
Más lett volna a leányzó fekvése, ha a rendező megkérte volna Tasnádit, hogy mellőzze a börtönszlenget, mert inkább a gasztronómiai tudására vagyunk kíváncsiak. Ezzel direkten kettőzve a valóságot, és kockáztatva a nézettséget. Vagy ha a TV2 egy másik műsorban tette volna mindezt. Mondjuk Győzike modell alapján a hétköznapi Tasnádi Pétert mutatta volna be.
 

Nem arról van szó, hogy diszkrimináljuk a büntetett előéletű személyeket a képernyőről! De nem biztos, hogy a TV2 Tasnádi Pétert a megfelelő struktúrába helyezte el – s tegyük hozzá… vele együtt az összes többi börtönviselt személyt. Itt viszont komoly lehetőséggel kell számolni: elképzelhető, hogy a hősök vagy példaképek szférikus világa, köszönő viszonyba sincs a média szférikus világával? A normakontroll a közönséget reprezentálja, vagy a küzdelmet a nézettségért?

Mefiszto.hu (c) 2006 május
Szakálos Dénes László írása

Higiénia magazin (fiktív tudósítás)

  Lapunk a Higiénia Magazin nem mindennapi eseményről tart beszámolót. A választások után nyomban felkerestük Budapest főpolgármesterét Demszky Gábort, aki elmondta, hogy Budapest ebben a négy évben lesz a legtisztább. Mert minden kutyagumi eltakarításra külön költségvetést dolgoznak ki. Az első ilyen kutyagumi feltakarításnál lapunk is jelen volt. Igyekszünk sorról sorra, részletesen beszámolni erről a polgári példamutatásról, melynek eredményeképp vélhetőleg több lesz a turista Budapesten, mint a kerülgetni való.

Egy hete Kovács úr még munkanélküli volt… elnézést munkakereső volt, de tegnap délután 2-kor kovács úr magára öltötte narancssárga uniformisát, és a hozzátartozó sárga megkülönböztető jelzésű villogóját, vagyis a munkavédelmi sisakját. És a negyed szoba összkomfortos lakásából a munkásszállóból elkísértük egészen a VIII. kerületi Vincellér utcába. Ahol már újságírók hada várt bennünket a polgármesterrel az élen, szerencsére akadt az utcasarkon friss termés, a résztvevők szerint három elefánt rendezte egy helyen külön a polgármesteri hivatal megrendelésére. A kupacot egy vörös ünnepi szalag választotta el a nagyérdeműtől. Mielőtt azonban elkezdődött volna a nagytakarítás, Demszky úr 2:30-kor sajtótájékoztatót tartott közvetlenül a szalag előtt. „Budapest jól választott” vezette be a tájékoztatót a főpolgármester úr, és elmondta: „nem lett Budapest Minisztérium, lett helyette kutyagumi bizottság és a tervekben szerepel a kátyú bizottság is, az állam minden autósnak biztosít az anyósülésre egy profi fotóst, akik dokumentálni fogják az aszfalthibákat és a tengelytöréseket”. Ebben a városban szilárd és biztos talaj lesz az elkövetkező négy évben, senki nem fog többé puhába lépni. 

  Lapunk is feltette a szokványos kérdést: „miből lesz mindez finanszírozva?” természetesen a válasz magától értetődő és abszolút racionális volt. A polgármester az ügy érdekében eladta horvátországi nyaralóját, és onnan haza küldte az FKF karbantartókat, és ez legalább négy évig fogja biztosítani a költségeket. A bizottság elnöke is felszólalt Tóth Kázmér és elhangzott a jelszavuk is: „nálunk a szarügy is rózsaszínű”. 

  Továbbá elhangzott hogy 2010-re sor kerülhet a Metro 6 átadása is. A rövid tájékoztatás után, ahogy az lenni szokott, a polgármester úr elővette pedikűr készletéből a kisollót és határozott mozdulatokkal elvágdosta a vörös szalagot, mely mögött a kupac váratott magára... melyet könnyebb volt kikerülni, mint átugrani. Így Kovács Lajos a kutyagumi bizottság első élmunkása a vakuvillanások és a tapsvihar közepette, hivatásának teljes boldogságába munkához látott.

Beindult a sisakon a sárga villogó, kézbe került a talicska, az a kupacig nyikorgott majd abból egy sóderes lapát került a kézbe, és a takarítás elkezdődött. Művészi gondosság, és nagy munkakedv jellemezte a mozdulatokat.

    Munka közben Kovács urat is faggattuk, elégedett- e az új munkahelyével. Kiderült, hogy Kovács úr elégedett, hiszen kedveli a hasznos vegyi anyagokkal való munkát, mert végzettségét tekintve vegyészmérnök. A rendszerváltás következtében a munkakeresésben látta a jövőjét, és most alakult úgy hogy megtalálta élete értelmét. Hivatástudata még gyermekkorában alakult ki ugyanis kedvenc állata a galacsintúró bogár volt. Erre a pályára születni kell.

  Négy órakor a sajtó lassan szétszéledt, a rendőrök még fél óráig terelték el a forgalmat. Kovács úr is lassan megpihent verejtékes munkáját követően és mi is fellélegezhettünk a szájtakaró mögül. Kovács úr elővett egy hypo feliratú viszkis flaskát, és mielőtt leöntötte a megtisztított járdát, jól belehúzott. A mai esemény is a higiénia fontosságáról és a polgári példamutatásról tett tanúbizonyságot. Nem volt nagy munka, három talicska és a járda ismét ragyog. Mint megtudtuk mostantól Budapesten ez mindennapos műveletté válhat és Kovács urak fogják lesni a kutyagazdik ténykedését. Nálunk a szarügy is rózsaszínű!
 

Amikor a klozeton ülök mindig az olvasott szennyel feledtetem a művelet kellemetlenségeit. Tiszta szinesztézia, az olvasott szenny elfedi a szagokat. Azt gondolom épelméjű ember ezért tart ilyen bulvártermékeket a klozetba, viszont papírt sohasem helyettesíthet, ugyanis az aktuális playmate- borítás miatt nagyon csúszik. De elkalandoztam. Stólbuci arcképe is nagyon csúszik, mert most és jó ideje ez a sláger. Mit gondolok erről? Van, aki ezen a blogon szakértőbb nálam, de azt gondolom nem a valóság, hanem a hírérték lökdösi egyik árokból a másikba, mert elvégre a részeges "Toldi szavaló" és "Kukorica János" már régen rács mögött ülne. Ami egyébként felháborítóbb lenne, mert az legalább érték volt... sokkal inkább, mint hogy talkshow rabszolgák: szolárium szökevények, és pumpált szájú ribancok jópofiznak a tévében. A ribanc kifejezés nem sértő, férfi megfelelője: hímringyó, selyemfiú... mert ezek a figurák kitaláltak, és nem önmaguk. A jól kereső útszéli lány sem képes magát kitalálni, ahhoz strici is kell. Ezekhez az emberekhez a média kellett, mint strici. Ők bejöttek, átnyálazták a kínálatot a kilencvenes évek végén. Találtak jóvágású színészt, aki verset szavalt (stólbuci) találtak DING-DING-DONGOT (Csonka Picit), habár ez utóbbit nyálazni nem kellett. Laurence Oliviert vagy Anthony Hopkinst nem találhattak, mert ez volt a nívó. Latinovits és a többiek csak legendák KB a dinoszaurusz mellett mutogatják őket - egy nyugati médiumnak KB ennyit jelent. Tehát ez volt a választék... de igazából ők csak nyersanyagok voltak, ki kellett találni őket (mint a többieket Pálffy, Stahl, Bárdos, Máté, Liptai). Na meg a paplanszájú Mick Jagger klón Till Attila és a többi lúzer. Ezek nem önmaguk voltak, ki kellett találni őket. Mivel ki kellett találni őket, csaknem ufókká váltak... mindenki tudja, milyen zoknit hordanak, hányszor mentek retyóra, működik- e a szex vagy potemix és tea reklámot vállalnak helyette. Lényegében, aki figyeli a bulvárt... remek, mert virtuálisan lehet az ő életükben élni... többet mint a sajátunkban. A sztárnak azonban vállalnia kell, hogy szellentés esetén... a bulvár zsoldosa szagmintát vesz, és közli az erősségét. Némelyik ezt vállalja is... mert miért ne, sőt a másik állat marketinges parfümöt is kiadat belőle. Terry Black izzadtság szaga (nyilván nem szülés közben), Fekete Pákótól ugyanez (nyilván nem nyelvvizsga közben). Tehát semmiféle kulturális rekonstrukcióról nincs szó hiszen, a kereskedelmi médium viszonya a rendszerváltás utáni állapotokkal, annyi volt... mint ahogy a paraszt sem került közelebb a csokoládéhoz. Dekonstrukció, hiszen sajátosan bontja szét az elemeket, s azokat sajátosan értelmezi. Meglévő rutinok és liszenszek alapján. Új drogfüggés kialakítása, Kudlik Juli frizurája után (30 évig) nézzük meg a Stylist, hogyan formál a fejekből- testekből lassan már fel nem ismerhető trendi műanyag babákat, egy színes kirakatban... nélkülözve minden őszinteséget.

Van, amelyik sztárt zavarja ez a nyilvánosság stílus. Nincs gond... abból is hír lesz. Az agresszivitás mindig piacképes. Nem tudsz nem állatként viselkedni. Ez nem csak a médiát jelenti, hanem a hétköznapokat is. Három kulcs napjaink híreiből: tettesek, halál, csőd. Ha valaki figyeli, pontosan látni fogja. Kizárt az építő fordítás: partnerek, élet, jólét. A depresszió, mint végtelen spirál gyűrűzik. Ezek után az emberek tematizáltan fogyasztanak majd médiát, és teljesen impotens módon apolitizáltak lesznek a közélet és a hatalom értékelését illetően. A sokszínű gondolkodás kényszere elválaszt, megkülönböztet. Termel ki árpádsávos és szivárványsávos alsógatyákat, egymásnak ellentéteit. Mi ebben a biznisz? Az ellentétek hosszú távú stabilizálása: liberális maszlagokra hivatkozva, megnyitni a kapukat - amúgy éretlen és alkalmatlan társadalomnál - plurális értékekkel áraszt el mindent, ezzel csatarendbe állítva a hagyományőrzők rettegését, vérszomját. 
Még el sem csattant az első pofon... de az érintett kisebbséget riogatni kell. Minden délibábból gárda egyenruha rajzolódik. Az ombudsman epilepsziát szimulál - habzik a szája. Ezt az állapotot fenn kell tartani. Hiszen mi lesz ebből? Hír! Ha hír van, akkor mi van még? Struktúra van. Ha struktúra van, mi van még? Hír, reklám, műsortematika: műsoridő értékesítés. Két lépcsőn leguruló Magdi néni között, megfelelő arányban értékesítés.

A politika sem különb. Most valami kéziféket építgetnek a rendszerbe Viktorék. Valamelyest konzervatív polgári értékrendek alapján. Azért mert valaki itt tömjénnel füstöl, attól még az emberek gázálarcban ülnek egymás mellett. Ez a fajta rekonstrukció, nem fog működni. Az emberek nem ismerik már a közösség fogalmát. Hiába lövöm a karaktereket a paraszt még mindig nem tud mit kezdeni a csokival. Az embereket nem közösségre kell nevelni (büntetni vagy kényszeríteni), mert úgy sem működik. Olyan alapvető és közös értékekkel kellene operálni, amelyben minden egyén megtalálja a maga részét, lehetőségét. Az önálló gondolkodás, és felelősség tanítása a fontos. A demokrácia nem állatkertet jelent, ahol az emberek ketrecen belülről szemlélik a világot, és egymást zrikálják. Ahol mindent szabad, és nincsenek alapkövek. Dekonstrukció, sajnos egyénekben kell gondolni... összetevőkben, alkatrészekben. Ebben a társadalomban rekonstrukció csak diktatúra segítségével érhető el. Csak félelem, és nélkülözés tudta az embereket összekötni. A demokrácia nem közösség elvű, egyének társadalma és nem több. Nekünk meg arra kell válaszolni húsz év múlva: milyen minőségű egyének összessége a társadalom?

Kedves O. Viktor. A 2002-ben behűtött pezsgőt teljes joggal, nagy örömmel felbonthatta és elfogyaszthatta. De ne tagadja: ez a pezsgő részegített, de nagyon keserű szájízt hagyott maga után. Egészségére! Sok sikert.

On Friday... OMG:)

A nyugvó nyári nap lassan a kietlen aszfalt domborulatába olvadt.
A nyári szellő meglebbentette földig érő szakállamat és a deres homlokom fürtjeit. A madarak énekes kara átadta helyét a tücskök hegedűkarának. Esteledett és a hold, ráncos szemeim tükrében fel-felragyogott, türelmetlenül csoszogtam és a sétapálcám tétován kopogott a járdán. Nagyon vártam már a vacsorát… 

A biomassza melyet egy héten át gyűjtögettem a buszmegálló környékéről gombák, füvek, virágok szirmai, és növények levelei ezer színben pompázva fortyogtak egy törött bádogdarabban. A vacsora már lassan hat órája készült… hiszen öngyújtóval igen nehéz bádogot felmelegíteni úgy, hogy a benne lévő étel ízletes legyen.

Sajnos elfogyott a gáz… s tudjuk drága is.

Úgy tűnik ma csak langyosan eszem a betevőt. Az öngyújtó széles ívben suhant a levegőbe és koppant valahol az aszfalton. A púpos hátam kiegyenesedett, a bádog darabot a számhoz kaptam, és mohón kortyolgatni kezdtem. Háromszor csúszott le és föl az ádámcsutkám és a vacsora elfogyott… Lehajoltam és a bádogot a földre helyeztem. Kiegyenesedni már nem sikerült, mert a lumbágóm megint beállt. Egy büfi… egészségnek, még egy a helyzetnek, s harmadik az ijedtségnek, hogy már megint elmozdult a protkóm.

Ajkamat nem éppen szépirodalmi kifejezések hagyták el, végül a vézna és elgyengült testem a betonra hanyatlott. Öreg vagyok már… e gondolat villámként hasította végig a levegőt. A cérnavékony ujjaim a sétapálcám után kutakodtak. Nem találtam. Határozott féregmozgással a menetrend táblához kúsztam majd a tövénél megálltam, és belecsimpaszkodtam. A táblától egy méterre az árokban egy csontváz hevert elegáns szertefoszlott öltözetben. Pomádé Lajos volt az, a legjobb barátom.

Hát hiába az idő vas foga már csak ilyen, olyan mint amilyen az én fogam nem lehet. Sok idő telt el amióta elindultunk a szombati esti diszkó felé. Lajos már hajat növesztett a pókhálóktól és koponyája férgektől burjánzott. Teste otthona volt a hontalan rovaroknak. Fehér meszes kezében egy VOLÁN BUSZ menetrendet szorongatott. A papíros megbarnult az idő múlásától és beleolvadt az éj sötétjébe, Ramszesz papirusza frigó- cetli volt hozzá képest… ezért sajnos nem láthattam, hogy annak idején melyik buszt késtük le. A menetrend tábla érthetetlen betűhalmazt tartalmazott, melynek egyik fele „Szeretlek Manci” felirat volt, a másik fele nem volt igaz.

Elfeküdtem a tábla alatt és álomra hajtottam a fejem azzal a csodás gondolattal, hogy holnap ünneplem a százötvenedik születésnapomat. Az idő telt és én szokásomhoz híven forgolódtam, mert nagyon fáztam csak a szakállamba tudtam takarózni. Ma éjszaka ez is kevésnek bizonyult. 

Végre álmodtam. Igen! Arról a hosszú, sárga színű csuklós járműről, melynek a kiírás szerint fél órás differenciával kellene járnia. Láttam amint közeledik és én boldog voltam. Újra tizennyolc évesnek éreztem magam. A sétapálcát eldobtam és rohantam, hogy csókot leheljek a buszsofőr homlokára, megsimogatni édes bubuját: „hát megjöttél a sztrájkból?”

A busz fékezett dudált, és a sofőr ajka édesanyámat zengte.

Az ajtó nyílt én felléptem és a nadrágom lágy péppel telt meg. Nem az örömtől, hanem a meglepetéstől. A buszsofőr nem volt más, mint Update Norbert, aki egy bádog, gőzölgő biomasszát nyújtott felém. Felébredtem ebből az idióta álomból.

Reggel volt már. Óvatosan felálltam és azon tűnődtem, mi legyen a reggeli, hiszen már mindent feléltem. Tehát születésnapom alkalmából… ha a busz nem is, de a vég eljött.

Ekkor balról furcsa morajlást halottam, olyan hang volt ez melyet nagyon rég halottam. Azt hittem, hogy már hallucinálok az éhségtől ezért nem törődtem vele. A morajlás erősödött… még a föld is beleremegett, és a felkelő nap tüzes pompájában egy négyzet alakú tárgy jelent meg. Ahogyan bevette a kanyart már inkább hasábra hasonlított. A dombokon le és föl buckázott. Ez a VOLÁN BUSZ VOLT! Halleluja! Boldog karácsonyt! Kellemes húsvéti ünnepeket! Éljen 56 és 48! Ember a Marson! Szeretkezz ne háborúzz! És egyéb boldogságok cikáztak aggastyán lelkemen. Szemem könnycseppeket érlelt, nektárt csepegtettem és sétapálcát lengettem. Sétapálcámat a levegőbe emeltem és bőgtem… bőgtem… bőgtem örömömben. Elővettem ronggyá aszalódott diákbérletemet, mely már nyugdíjas bérletté módosult. Rohantam a busz elé, hogy ne szálljon fel senki se előttem.

A busz már csak öt méterre lehetett a megállótól, amikor a táblájáról a következőt olvastam le: GARÁZS-MENET… és a busz kecsesen elhajtott az orrom előtt tovatűnve a dombok mögé. A szám tátva maradt és halálsikolyt köszörültem a torkomból. Térdre borultam és a hosszú körmeimmel az arcomat kezdtem kaparászni. A kezeim véres húscsomókkal teltek. Ahogy mondani szoktuk: „a pofám leszakadt”.

A jövőben kellemes utazást kíván a Volán Rt és Szakálos Dénes László.

Szakálos Dénes László (c) 1998