Hiába kaparom le az arcom... nem nyerek semmit. A Viktor 29 pontja az életet jelenti, idáig halottak voltunk? A kenyér az életet jelenti, de mit kezdjek ezzel a penészes szivaccsal itt a frigóban, rajta a multi stemplijével? A víz az életet jelenti - sivatagban igen - de mit kezdjek ezzel a csapvízzel, ha ez így megy tovább melltartót kell hordanom (a hormonok végett)? A bor az életet jelenti, mások szerint igazságot... mit kezdjek vele? Ezek szerint az igazság is vízben oldódik, mint a pezsgőtabletta. A hajlék az életet jelenti, de mit kezdjek ezzel a lyukas tetővel?  Építsek alá jakuzzit? Az autóm az életet jelenti, de mit kezdjek vele? Ennyi pénzért életet kellene lízingelni. A diplomám az életet jelenti, de mit kezdjek ezzel a billegős ággyal? Majd kitámasztom vele... pont méretes hozzá. A munka az életet jelenti, de mit kezdjek ezzel a sok sárga fecnivel?  Pont kiteszi a fizetésem... jöhet a fogpasztareklám néni, aki tízezresekkel legyezi magát.  A barátnőm az életet jelenti - genetikám örökítése és az élet gyakorlása céljából -  de mit kezdjek azzal, ha nem csak én gyakorlok vele a "genetikát"? A haverom az életet jelenti - magasröptű filozófiák és a sör pusztítása céljából - de mit kezdjek azzal, ha megfejtjük a végtelent... de holnap ugyanúgy bányászsisakot húznak a fejemre, viharlámpát akasztanak a tökömre. A sírás az életet jelenti, de mit kezdjek vele? Ha magamra már nem alkalmazom, csak ha újra meglátom Mónikát a kibeszélőt... abszurdum lelki működés. A nevetés az életet jelenti, de mit kezdjek vele? Stand-up comedy közönség nélkül. Amikor a rekeszizom erősítője kizárólag a cinizmus, szarkazmus.


"Ez az élet rendje fiam"... mondta nagyapám. És a felesével eldöntötte saját dominóját a sorban. Most rajtam a (dominó)sor. Itt két fogalom zavar csupán: élet és rend. Az életre és a rendre való törekvés kizárja egymást, hiszen akkor meg kell felelni valamiknek - valakiknek. A zebra nem azért csíkos, mert az oroszlánnak akar megfelelni. Hanem
pont ellenkezőleg, bizonyos testhőmérsékletet szabályoz, és bizonyos növényzetek avagy körülmények között az oroszlán számára láthatatlanná válik.
 

Ezzel szemben az ember kényszeres alkalmazkodó - akár az evolúció ellenére is: Fasizmusnak, kommunizmusnak, kapitalizmusnak felel meg. Más talán azt mondja: alkalmazkodás. De ez nem így van. Helyesen tehát így hangzik: ez a rend élete. De ha rendek alá vannak rendelve életek. A születés definitíve más értelmezést kap. Akkor bizonyos szolgálatokra születünk, és szolgálatokra örökítünk. Ebből kerekedik a következő kérdés: Milyen szolgálatokra születünk? Az orvos a daganatok feltárására, a kőműves betonozásra,  a művész a festészetre vagy monológra, sosincs vagy ritkán adatik meg a lehetőség egyéb képességek felfedésére. Mert megfelelni kell. Mindig csodálattal nézzük a színes talentummal rendelkező emberekre. És önzően felületességet is párosítunk hozzá: nem fér a fejünkbe mi a jó abban, hogy valaki egyszerre újságíró, filmszínész, szobrász, operaénekes, jó szakács, és még salakmotoros. Nem fér a rendbe. Ezzel ismét megtagadjuk az evolúciót, az emberi agy evolúcióját. Nem beszélve a kicsinyes emóciókról: gyűlölet, féltékenység, irigység, autoritás, előítélet.


Nem fog megtörténni, hogy a kőműves látens képessége révén betonkeverés közben előadjon egy Verdi- áriát és a szomszéd ijedtében kihívja a gigasztár zsűrijét vagy az operaház igazgatóját (inkább fakabátokat). Mert a kőműves élete nem erre van kódolva. Inkább az igazgató úr teraszának a betonozására.  Kinevetjük a "bikicsunájt" és néha fel vagyunk háborodva. Lehet, hogy tehetségtelen.  De zavart okoz. Mert nem felel meg a rendnek. Ez komoly trauma... elhiszem. A trauma mögött nem fedezzük fel a kiábrándultsággal és kétségbeeséssel feltöltődött bátorságot. Ez persze jó hátszelet biztosít a médiának. Lehet ez anomália... de erősíti a tézist: valami velünk nincs rendben. 
Paradoxon, hogy a rend kritikájából nem tudom kihagyni a rend szót, és a hogy a rendet nem látom rendnek. Ezzel együtt nem megyek "bikicsunáj" koncertre, és a Metallica poszteremet sem fogom lecserélni Uhrin Benedekre. Adolf Hitler végóráiban azzal a kéréssel fordult építészéhez (Albert Speer): halála után mindent romboljon le. Mert, ha ő nem élhet a rendnek sincs helye. Az építész a kérést nem teljesítette...

Mert élet és rend között nincs összefüggés. Csak mi akarjuk, hogy legyen. És nem vagyok Bakunyin - anarchizmus eszméje - fan, hiszen az a másik véglet. De a kozmoszra való törekvést túlléptük, előítélettel kapcsoltuk össze. Ebből még az is kijöhet... és nem félek kimondani: a kapitalisták és kommunisták látens fasiszták. A rend kikerülhetetlen. Lehet választani! Minek akarsz megfelelni: faji elméleteknek, eszméknek vagy piaci feltételeknek? Valamelyiknek mindig meg kell, és kellett felelni. Miért is ne választhatná férfi a magányt? 

Nincs karrier, autó, ház, feleség, gyerek.
Mert a kereszténydemokrata ezt soha nem fogja megérteni, és könnyen eljöhet a nap, amikor a magányos férfi és nő a melegek közé lesz sorolva. És akkor vegyük elő a szókincstárat: hány lexéma és szintaxis magját képezi a rend? Szerzetesi rend, házirend, rendőr, rendelkezés, rendelet, rendszer, rendszám, alárendelt, fölérendelt, mellérendelt, csengetési rend, eljárási rend, "rendben van", "nincs rendben". Jól látható, a "rend" utasító szó. Hab a tortán: "Rend a lelke mindennek". Ennél jóval agresszívabb és újszerű kifejezés, jövevényszó a "trend". Ennek következtében a rendetlenséggel nem tudunk mit kezdeni, mert abban nem látunk kívánatos esztétikát. Ha a rendetlenségben látnánk esztétikát, akkor a bútorgyártók és a belsőépítészek éhen halnának. Na ez az. A dolog esszenciája. A mindenkori megfelelés a dolgok alfája és omegája. Tegyünk egy próbát otthon. A ruházatokat cseréljük össze, a szekrényekben a zoknikat rosszul párosítsuk... néhány göncöt borítsunk ki szanaszét a szobában. Az első két hét garantáltan frusztrált lesz... lesznek feszült reggeleink. De aztán kialakul a rend, tudni fogjuk zöld színű zokninak hol a párja még akkor is, ha alaposan eldugtuk. Mert az ember ilyen. Függő és nem változó. A zebra tudati képében nem szerepel az oroszlán, csak ösztöne van. Nem ismeri az élet rendjét, a saját életét érzékeli.  A zebrák épp ezért pártot vagy egyletet sem alapítanak, mert példányonként élők. Saját fajtársukhoz való tartozás pusztán genetikát igazol, és nem "mesterséges" rendet. Nem differenciáltak, és alá - fölé, mellérendeltek.

Mit kezdjek tehát ezzel az írással? Nem kezdem... befejezem.
Lélek a rendje mindennek.

Ide kapcsolódik ez a klip. A "mötál" rajongóktól elnézést kérek, de ez itt tartalmilag tényleg érdekes.
 

"Nem akarok semmit,
nem félek semmitől,
SZABAD VAGYOK."

Az önfegyelem az erőfeszítésre való képességet jelenti, a cselekvésre való lendületet bármilyen körülmények között, függetlenül a hangulatainktól, érzéseinktől, gondolatainktól.
Az önfegyelem három alappillére: ENGEDELMESSÉG, AKARATERŐ, KITARTÁS. A jó gondolatok megnyilvánulásához idő kell. Legalább fél évre van szükség, hogy egy jónak tartott szándékból kézzelfogható eredmény jöjjön létre. Akinek célja van, az nem betegszik meg. Mi az élet értelme? Mi az én életem értelme? A földi értelem fogalma átfogja a célt is: aki birtokolja a saját értelmes létezésének az érzését, az az életet úgy éli meg, mint aminek van bizonyos megvalósítható célja vagy funkciója, amiért tennie kell. Minden szorongás végső forrása a megsemmisüléstől való félelem. Mindenki meghal egyszer, azt azonban nem látom magam előtt, hogy a magam nagyszerűségében megszűnjek létezni. Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe. Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat. Én én vagyok és így vagyok jó. A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kezedben az életedet, ha elmulasztod... kiszolgáltatod magad az életnek. Szeretethez az erőfeszítés is hozzá tartozik. Az erőfeszítés pedig a tehetetlenség, a lustaság vagy a félelem ellenében és ellenére történik. Ezt nevezzük munkának, a félelem esetében bátorságnak. A szeretet tehát a munka és a bátorság egyik formája.

Vége a dalnak, eltáncoltam az életemet!

Kezdem az elején. Kispest 1947.02.15. születtem. Romokban állt az ország. Egy szobában öten, később nagymama halála után szoba, konyha. Anyám, apám, nővérem, bátyám, és én. Anyám cseléd, apám téglagyári segédmunkás. Később anyám péksegéd, apám vízvezetékszerelő. 1956 ->kocsmában->anyám, orosz igazolvánnyal, lövöldözés közben, hajnalban ment dagasztani a tésztát, hogy másnap legyen kenyér. Apám 1958. meghalt.
Anyám három gyerekkel egyedül. Megtanultam főzni->sparhelt->sámlira állás->sült krumpli->rántott leves. A konyha elején, elbarikádozva, szén és fa télire, egy zsák krumpli.

Függönnyel választottuk el a konyhát, mikor lavórban mosakodtunk. Éjjel, ha valakire rájött a szarás a vödörbe szartunk. Iskolatáska rákötve gyújtós, tintatartó, tornacipő /nekem nem volt/. Napközis tanárom egy kiváló nagyszerű népnevelő volt, sokat köszönhetek neki. Úgy szívta szipkából a cigarettát, hogy még vattát is csavart a szipka végére. 
A lánya mozgássérült volt, paralízisben szenvedett. Sok feladatot adott nekem, versmondást, mese felolvasást, szerepléseket. Ahol laktunk, keresztapámnak volt egy nagy asztalos műhelye, az állam elvette a felét udvarral együtt. Az állam egy húsz személyes tanműhelyt alakított ki. Mivel szegények voltunk nyaralni sem mentem, egy nyugágyban pihenve rengeteget olvastam.

Egy napon, két bottal egy idős ember jött az udvarba. Nagy László verses könyvet olvastam. Köszöntünk egymásnak... kérdezi: mit olvasok? Mondom: Nagy László verseket. Megengedi fiatalúr, hogy bemutatkozzam: Nagy László vagyok. Kiderült, hogy az asztalos tanulók tanárai a feleségének a Szécsi Margitnak a szülei voltak.
Nagy László költőnek ebédet főztek és azért jött, hogy paprikás krumplit egyen Fradi- kolbásszal.
 

Folytköv.

Valahol messze a pesti taplókon is túl. Kacsaúsztató fénylik a vidéken, úszik benne az élettelen Mari néni által levágott fagyott kacsa. Utána egy rúd kolbász, pár fej hagyma. Juli nénit a tűzoltók nyugtatják. Majd gumicsónakkal kieveznek a konyhából. Pár méterrel odébb a Baywatch-ból is jól ismert jelenettel, egy flakon borral mellúszással Lajos bácsi, idén nem lesz több szőlő... menti, ami menthető. Pistike úszódeszkának használja a wc- deszkát. Két másik katasztrófavédelmis tükörtojást süt a szivattyú motorburkolatán. Itt- ott szennyvíz gejzír, úszik a szilvafa, utána annak főző eszköze. Ki tud ennél életszerűbben festeni? 
  Tájkép Rambo után.

  Ez nem karikatúra! Ez Magyarország. Nem keresek ok-okozati összefüggést, mert a vízvezetésnek és belvíznek nem vagyok szakértője. Ez mindösszesen emberileg tanulságos. Mi a tanulság? No akkor vegyük elő a másik festővásznat. Bárányt festeni nem tudok... festek helyette patkányt és görényt. Az egyik épp most kászálódik ki Pesten a Dagály utcai luxus lakópark parkolójában, a Hummer terepjáróból, nem a légzsákot igazgatja a zavartalan művelethez, hanem a bicepszét. Ez a bicepsz nem homokzsák pakolásban edződött. Ő a patkány. Barátja a görény: épp most feszítik rá hárman a szoláriumot... ez sem zsákpakolásban barnult. Két óra múlva kimászik a szoliból, előveszi a karácsonyfadísz készletét, egyik felét a fülére aggatja, másik felét a nyakára. Majd magára erőlteti általános iskolás ballagós pólóját, így lesz szép a bicepsz, majd beül szintén a Hummer cangába. Patkánnyal találkozik a póker klubban. Vidéken azért közlekednek - ha lenne, de nincs - terepjáróval, mert az utakat szennyvíz borítja. Pesten azért, mert az utakat demszky nem borítja. 

Megérkezik tehát a díszes társaság a póker klubhoz: görény és patkány, görényné és patkányné.  Ez már négy Hummert jelent... a gyengébbek kedvéért. Patkányné elpanaszolja, hogy nem elég nagy a szemellenző tükre a rúzsozáshoz majd rágógumival "eladó" feliratot tapaszt a szélvédőre. Görényné nem panaszkodik, mert száját Louis Armstrong is megirigyelné. A kapuban kiszeltündi püföl egy újságírót egy donatellás almanachhal, mert amaz vette a bátorságot és megkérdezte: ki írta a himnuszt? Nem is értem a kérdést... ebben a klubban mindenki tudja, hogy Erkel Béni írta... vagy ő karmester volt? És akkor ki az Egressy Frédi? A kidobó emberke tapasztalva a konfliktust, zavarodottan keres a viplistán zeneszerzőket, nem könnyű művelet. Kézfeje, mint egy Gyurcsány plakát... csaknem Pekingből is felismerhető. 
"Nincs itt ilyen kőcsőg, aki ilyet írt volna"
Csendül már a "szépmuzsikaszó" Győzike in da hauz! Szeretem a bőröd illatát! A lapok kiosztva... a tét három határszéli önkormányzat három éves költségvetése.
Mérlegen a tahóság!

  Vidéken is megérkezett a díszes társaság, a jegyző búvár szerkóban, az alpolgármester, akinek csak a búvárpipája látszik a felszínen.
A polgármester, akiből csak bugyborék maradt. Épp a hivatalba óhajtanak bejutni. A János bácsi, mint japán díszhal a portafülkébe akasztja le a kulcsokat, a mosolya még a régi, teste áramvonalas. Micike a titkárnő egyrészes fürdőrucijában, dereka hajlatán felfújhatós strand- kacsa, éppen a beruházási tervekből csavarja a vizet. Iszap in da hauz!
Az a balatoni nyár! A dobozok elpakolva, teljes bútorzat zacsiba burkolva. Irány a szivacsos elfekvő.

  Lehet hidakat és gátakat építeni. Ezt a két világot nem tartjuk fenn úgy, hogy ne boruljanak egymásra. Áthidalni sem fogjuk őket. Most, hogy szentelt vízzel szitává lőttük Trianon emlékét a politikai piedesztálról, az a kérdés: valóban együvé tartozik a nép?
  Vagy csak önámítás marad az arisztokratikus karosszékekből? Pazarlás és nélkülözés kettőssége csak úgy, mint ami a globalizált világ többi sarkában jellemző. 
 

The black knight world's female face.
Every monday from ten until midnight.
Skype with Sheeva... play with me!
sheeva.countess

Mefiszto.hu (c) 2008 november
Szakálos Dénes László írása

Urak a póker közben:

Egyik:

-         Gyerekek lassan közeleg a kampány… dönteni kell…
kit etessünk meg a néppel?

-         Vikit vagy Ferit?

Másik:

-         A Ferivel már nem érdemes foglalkozni, túl drága a kampánya, még egyszer nem vagyok hajlandó lutra albumot csinálni Budapestből. A tánc tanár meg felmondott… azt mondta többet nem tanítja be ezt a falábú szerencsétlent.

-         Vikivel olcsóbban megússzuk. Nincs más dolgunk, mint egy pár szegfű szervert feltörni. Szilvásyt meg majd én kifizetem… arra ne legyen gondotok.

Egyik:

-         Jut eszembe… leépítés van. Kirúgattam a marketingesemet…

Másik:

-         Melyiket?

Egyik:

-         Amelyik a rendőrpalotába lövetett… túl élénk a fantáziája. Már nincs több bevételem a terror fenyegetettség projektből. Elfogytak a páncélozott limuzinok és a fegyverek is. Egyébként is unom már, hogy minden képviselőnek én fizetem a nyílászáróját a Molotov- koktélok után.

Harmadik:

-         Netán valami bajod van a nyílászáróimmal?

 
Egyik:

-         Majd, ha kis barátunk az asztal túloldalán lejjebb viszi a Molotov- koktél árát, akkor majd meggondolom folytatjuk- e a bizniszt. Pillanatnyilag nem éri meg.

Harmadik

-         Hát hiába a marketing már csak ilyen… 2006-ban nekem is nehéz volt beszerezni valakit, aki be tud indítani egy orosz tankot. Sokszor lehetetlent kérnek. De végül megérte, idén nagyobb volt az akkumulátor eladásom is. Nem rég új projekttel állt elő a fiú… ez a Magyar Gárda projekt sem rossz. Sosem kellett még ennyi nacionalista ruházatot eladni… no de a másik projekt a meleg felvonulás is jó befektetés, viszik a szivárványos zászlót mint a cukrot… már csak a tojás árát kell felemelnem, meg a tojásdobálós törvényt enyhíteni, és már teljes lesz a boldogságom.

Harmadik:

-         A szegfűs szervertörés kevés lesz… kit rakjunk koalícióba a Narancs projektbe? Meg kellene dolgozni egy kicsit Dávidékat. Kihúztuk őket a szarból… a Lengyellel… nem beszélve az MDF elnökségi választásról… nagyon melós volt Dávidot a székébe ragasztani.

-         Itt az ideje, hogy fizessenek. Szeretgessék egy kicsit Viktort. Ma úgy tűnik a jobb oldalon lesz a biznisz.

Másik:

-         Jut eszembe… melyikőtök volt az a pofátlan, aki a válság közepén megtámadta forintot?

Harmadik:

-         Szerinted? Ki tud még rajtam kívül ilyet csinálni… hah. A papírok már kint vannak Svájcban. Gyerekek ésszel kell csinálni, csodálom, hogy nektek nem jutott eszetekbe….

Negyedik:

-         Hah… gyerekek, gondoltatok már arra mi lesz velünk, ha a nép egyik emberünket se eszi meg majd? Mihez kezdünk majd? Lassan kifogyunk a honatyákból.

Harmadik:

-         Olyan nincs… ez a nép óriási befektetés, ötven évig megették a nagyszüleim kommunista bizniszét. Húsz évig az én kapitalista bizniszemet… ezek hálás gyerekek és mindenevők. Vagy ha mégsem… akkor meg... csinálunk még egy rendszerváltást, van elég terhelő adatunk a jelenlegi elitre, hogy önként belemenjenek. Ne felejtsétek el barátaim… van még egy pár öszödi beszéd a páncélszekrényben. Csak egy gombnyomás az egész a média étlapjára kerül.

A népnek úgy is elég, ha hitelt biztosítunk neki, hogy részletre tudjon habzsolni meg hamburgert zabálni.

Egyik:

-         Apropó… van egy- két újságíró. Akiket nem tudunk zsebre tenni… mi lesz velük?

No meg a nemzeti radikálisokkal?

Harmadik:

-         Hah barátom… idealista újságírók mindig lesznek. S ellenük is lesz megfelelő módszerünk. Nézd meg a horvátországi partnereink, hogy rendezik a problémát… a nemzeti radikálisoktól meg nem kell félni… bemutatunk egy botrányos darabot a Sirály Színházban. Botrány lesz, a radikálisok tombolni fognak… kiküldjük a rendőreinket és lecsukatjuk az egész bandát. Évekig tart per… addig sem ugatnak. Egyébként is… nincs félni valónk, mindig lesz emberünk, aki elkeni a szart és azt mondja rá, hogy tapétaragasztó.
 

Másik:

-         Hallom a fiadnak új hobbija van…

Egyik:

-         Ja borzasztó… beszédeket ír képviselőknek, pártelnököknek. Először ellenkeztem… de aztán rájöttem… a gyerek korábban bohóc akart lenni… most miért pont ettől akarnám eltiltani. Az egyikkel nyert is egy humorfesztiválon.

Másik:

-         Naná… én állítottam össze a zsűrit.

Negyedik:

-         Uraim… köszöntem! A partit én nyertem. Köszönöm a játékot… Szerintem hamarosan a zöldekben lesz inkább a dohány, de a demokrácia maradhat… egyelőre nem tudok jobbat.

Minden emberi létnek fejlődési szakaszai vannak, lehet ezt szocializációként megnevezni. De van itt néhány probléma, ami a "fejlődést" elbizonytalanítja. Helytelen kifejezésnek állapítom meg a használható "fejlődést", a valósághoz közelebb állna a változás, mely ugyancsak relatív. Az ember 5- 6 éves koráig mágiában él, abban a mágiában, ahol a tárgyaknak mágikus tulajdonságai vannak. Nem tudja, és nem képes csakis hozzá képest aggastyán szülői útmatatással képes bizonyos tárgyakat, avagy a valóság részeit megkülönböztetni egymástól, és így szépen elkezd szétválasztódni az élő és élettelen a kis fejekben. Az absztrakt képzetéből kialakul a valóság képzete: sosem felejtem el gyermekkorom rémséges műanyag katicabogarát. Kialakul a katicabogár fogalma, a tárgy dédelgetése: „vigyázni kell rá, mert kedves jószág” majd az igazi katicabogárra való rátalálás szerencsés esetben ugyanezt a reflexet váltja ki, de akkor már a műanyag játék értéke is megváltozik és élettelen lesz szemben az élővel.

A mágia fokozatosan felülíródik... jól kitapinthatóak ezek a szakaszok, amikor is leánygyermekünk fontosságot és rendet érez Barbie baba jólfésültségében, a kis műanyag játék rezsón sütést és főzést szimulál, elindul a szerepvállalás első körben tudatosság nélküli fejlődése - a behavioristák erre azt mondták: utánzás történik. De ugyanezt vonultathatjuk fel a fiúgyermekeknél, amikor különös vonzalmat éreznek a tárgyak belső tulajdonságai iránt: hány játékautó végzi darabokban? Mire felfedi a belső struktúrákat? Jó néhány. Nagyjából a játék barkácskészlet is ezt a kombinációfejlesztést és kutakodást igazolja. Itt is a tudattalan gyakorlás élvez prioritást. Napjainkban ezen korszakok szülői felügyelete... indokoltan (válások, családok szakadása, halál, anyagi nehézségek, depresszió) és indokolatlanul (túlterheltséggel magyarázás, türelmetlenség, vagyonos helyzetben: túlzott kényelem) is sérelmet szenvednek. Nyilván jogos észrevétel, hogy nőre és férfire a gazdasági állapotok, a mindennapos küzdelmek túl nagy terhet rónak. Erősíti a szabályt: a gyermekvállalás komoly felelősség.

A mágikus korszak tehát véget ért, és elindul az elme a tudattalanból a tudatosságba. Már 9-12 éves kor között járunk. A kombinációs képesség a kozmoszra (rendre) való törekvés, elindul egy teljesen új szakaszon. Amikor a tehetség csírája megjelenik. Bizonyos általános iskolás tárgyak kényszeres vagy élvezetes tanulásában jelenik meg leginkább. A laikus megfogalmazás szerint: humán és reál attitűd elválasztódásáról eshet szó. Marad a laikus szinten, mert megfeledkeznek arról, hogy a korábbi "mágikus" korszaknál a szülő múltbéli jelenléte fontos volt. Rányomta a bélyegét erre a fejlődési szakaszra. A tárgyakkal, külső és belső struktúrákkal való ismerkedés, és a szülők tulajdon szocializációja is kivetült a fejlődésre. Egy érdekes adat szerint a zivataros évtizedek, mint második világháború - vagy Magyarországon az 56 is - környékén sokkal több emocionális értékkel cseperedtek fel gyermekek és később emocionális pályán is indultak el (ilyenek például a különböző művészetek), ritka anyagi és egyénileg kiharcolt kapcsolatok álltak a háttérben, ha valaki a kezdetektől tudatosan mérnöknek nevelte a gyermekét - kivétel ez alól az arisztokratikus hagyomány. Ez persze nem jelenti azt, hogy ma előny vagy hátrány az emocionális indíttatású nevelés, nagyon is fontos: főképpen a szeretetre és gondosságra való nevelés a fontos. Fel kell ismerni, hogy a motivációs rendszer megváltozott, sokszor érthető disszonanciák ezek, mert a szülő alapvetően szeretné, hogy a gyermeke erkölcsös, egyenes és átérző ember legyen. De a piaci szerkezet megváltozása átformálta a nevelési módszereket. Ilyen az, amikor sokan tudatosan külföldi orientációra nevelik a gyermeküket: piacképesnek vélt szakmák, és sok nyelvtanulásra való rávezetés.

Hol jelentkezik disszonancia? Bár bennünk él a kód, hogy magzatunk az adott törzsközösség pallérozott harcias Adonisza vagy Amazonja legyen, de mégis idegenségre való kompatibilitásokat sulykolunk beléjük, s ezzel saját öregségünk és hazaszeretetünk egy részéről mondunk le. Mi több nem szomorodunk el, hanem természetesnek vesszük. Mi több, akár gyermekünk után bandukolunk öregemberként külföldre vendégségbe, vagy megelégszünk azzal, hogy fiaink és lányaink csak minden év karácsonyán teszik tiszteletüket nálunk. Akár unokát is csak szökőévente látunk, akinél óriási szerencse lesz, ha nem is Jókai irodalom szintjén, de törés nélkül beszéli majd a magyart. Tehát a történelem bizonyított Magyarország mindig is Európa "elme raktára" volt. Élelmiszerről és termelésről ne is beszéljünk (a múltból). A tendencia napjainkban erősödni látszik. Ennél még ijesztőbb mutató, hogy nagyon sok a 30 és 35 év közötti több nyelvet beszélő egyedülálló férfi és nő. Mintha a genetika küzdene valami ellen... megfejthetetlen probléma ez, bár egyre meggyőzőbb eljárásokkal nevelünk életrevalóságra, de a hazára "otthonravalóságra", az egészséges nacionalista vérvonal megtartására már nem jut energia sem idő. Nagyjából ez a jelenség mutat rá a másik problémás adatra: a lakosság fokozatos elöregedésére.

A fiatal férfiak természetes vadászösztöne, melyről nagyapáink bor - pimpókosan, dagasztott mellel meséltek: tompulni látszik - erről az jut eszembe, hogy egyszer egy fiút nekem kellett meggyőznöm arról, hogy nekem udvarol holott neki kellett volna tudnia - sőt az autentikus vadászösztön kiégni látszik. A nők ennek következtében sokszor konfliktusba kerülnek, elveszítik azt a fajta természetes "psziché feromon" kibocsátást, hogy ők a befogadók, és ők határoznak. Kimondva: kivel szeretkeznek, "kit fogadnak be" (Vagina dentata finom és civilizált változata) és sokszor dilettáns módon rossz döntéseket hoznak a férfiakkal szemben - mert határozott erős férfire vágynak igazából, de ezt egzisztenciális vágyakkal helyettesítik a természetük ellenére - így látjuk azt a riasztó képet, amikor törékeny és érzékeny nő vastag tárcájú, de emberileg és szociálisan pocsék férfi mellett kötelezi el magát (látszólag). Vállalva ezzel további évtizedek (jól titkolt) boldogtalanságát is. Nem képez kivételt az agresszív férfi viselkedése sem, hiányzik belőle a vágyott – és helyben vagyunk: a lovagias romantika. Szintén nem egészséges és igazi vadászösztön.

A nők titokmesterek, de ne vitassuk el tőlük, hogy néha kulcsokat is hagynak maguk után, mert ez természetes vágy. Vágy arra vonatkozólag, hogy a megfelelő férfi találja meg az elhagyott kulcsokat - genetikával is magyarázható, de majd egy másik cikkben kifejtem. Nincs minden veszve! Oktatási és kutatási intézményben való munkásságom alapján azt a megállapítást vélem helyénvalónak: van valamiféle terminológiaváltás, a mostani 18-20 évesek egészen érdekes teszteket produkáltak több alkalommal is. Racionális és emocionális értékítéletek keverednek, mely roppantmód érdekes előrejelzést alakított ki. Avagy a szépség, az értelem után való kutatás, bolyongás a "miértek birodalmában" volt a jellemző az esetek több mint hatvanöt százalékában. Illetve az igények ügyében képesek voltak emocionálisan és racionálisan elvonatkoztatni. Nem tagadják a pénz jelentőségét - átlátják az önzőség veszélyét - csak eszköznek tekintették egy magasabb szeretnivaló, és boldogabb élethez. Hipotézisem szerint, ez az állatvilágban is oly sokszor bizonyított "alkalmazkodással" függ össze. A genetika utat tör, és élni akar így vagy úgy. Izgalmas lenne ugyanezen kísérleti alanyokon húsz év múlva újabb vizsgálatot végezni. Kis kitérővel elérkeztünk a gyermek 14 év körüli korszakához, amit a laikusok lázadó korszaknak is neveznek, nem teljesen az egyébként...

Folyt.köv

Dr. Nagy Brigitta szociológus

Szakálos Dénes László írása (c) 2008 december 

Ameriquest - a Konstruktivista valóságértelmezés paródiája

            Örömmel tapasztaltam, hogy az amerikai humor kezd a termékeny irányba elmozdulni. Régi adósságukat törlesztik a fogyaszthatóság tekintetében, végre nem csak botránypuffogtatós tini humorral találkozhatunk, avagy hogyan éljünk nemi életet egy tepsi forró pitével, ki tud több szöget verni a kézfejébe, ki milyen slejmot kever a másik limonádéjába, bezárva a sort egészen a mára bőr nélkül infúziós kocsival vánszorgó standup comedy műfajjal. Megjelent egy másik vonulat… amely kommunikációs szerkezetét tekintve kellően áttételes gondolkodású ahhoz, hogy narratív és szemiotikai szempontból elemezni lehessen.

            Elemzésem tárgya az üzenet értéki minősége, s annak eljuttatási módja. Ma a reklám szakmában azt látom, újra és újra kihívás lesz felülkerekedni a tranzaktív kommunikáción. Egy reklám nem állhat ma már kibocsátó és befogadó hermetikus rendszeréből, a befogadót minél inkább ki kell zökkenteni a hétköznapi szemléletből, ilyen formán el kell tolni az absztrakció vagy, ha jobban tetszik a „gondolkodtatás” felé. S mi lenne jobb eszköz ehhez, mint a humor?

Mint az ismeretes Amerikának Európával szemben, sok pótolnivalója van e tekintetben. Ha a tudománytörténetet idézzük fel, világosan látszik: Amerika a liberális szemlélete egy objektivista szemléletbe tokozódott. Az információ egyszerű legyen, redukált, gyors közlésű, csupaszított szemantikai szint jellemezze, és teljesen nyilvánvaló legyen a konklúzió. Évszázados tranzaktív kísérlet, szellem, és tapasztalat áll mögötte, s ide nagyjából a filozófiatörténet is kapcsolódhat. Vele homlokegyenest ellentétes az európai örökség. A konstruktivista hagyományokat érdemes itt megjegyezni: azt a kérdést teszi fel, a jelentést hányféle irányba lehet absztrakt irányba eltolni? Kibocsátó és befogadó viszonya nem zárt rendszer, benne van a szelekció lehetősége, a megértés nagymértékben függ a befogadó szellemi képességeitől, áttételesen kódolt szemantikai szint, interaktív kísérlet, plurális szellemi mechanizmus.

  Ha sarkosan akarnánk fogalmazni az objektivista hagyomány, azzal operál: minél inkább dolgozzuk ki azt a módszert, akár kvantitatívan, hogy ne lehessen félreérteni.
A konstruktivista ennél jóval bonyolultabb: miszerint dolgozzuk ki annak lehetőségét, hogy értés és félreértés ne differenciálódjon szélsőségesen a szándékolt jelentést illetően, s ha már módszert kell kidolgozni, akkor inkább kvalitatív legyen.

A két szellemi irányzat valóságértelmezése is lényegesen eltér. Ahhoz, hogy megértsük az apparátusok különbséget, hozzunk alapdefiníciókat. Mi a valóság? Ha most előbányásznánk a filozófiai irodalmat A-Z-ig, nyilván A-nál Arisztotelésszel, akkor az íróasztalunk bánná, s asztalosunk örvendezne az összeroskadás felett. Nem is cél most ezekre hivatkozni, aki tudományokkal foglalkozik, olyan mint egy teás filter át van itatva mindenféle hipotézissel és bizonyítással. A valóság az, amit valamilyen szituációban tapasztalni vélünk, érzünk, van ebben emocionális és racionális töltet. S mivel egyikünk se gyárilag meghatározott érzelemmel, és gondolkodással rendelkezik így elmondható kellően irracionálisak vagyunk a bennünket érő ingerekkel szemben, magyarán az emberi csoda attól csoda, hogy egyénenként változó. Ha pszichológia irányába tolódunk, akkor nyilván vannak értékek, amelyek klónozódtak, valamilyen kollektív pozitív vagy negatív élmény alapján. Valószínűleg mindenki ugyanúgy reagálna a kéthetes használt zokni látványára, szag érzetére. Bizony… és itt elébe mentem a lényegnek, az elemzett reklámom a zokni és a bank között összefüggést mutat.

A reklám közhiedelmekkel operál, ennek következtében az emberek fejében elvárások fogalmazódtak meg a zokni egészséges használatát, illetve egy bank ügyfélkezelését illetően. Elvárás lehet, hogy valaki kielégítően higiénikus legyen a társadalmi léthez, s elvárás lehet egy banktól, hogy ne műveljen tipográfiai és vagy tartalmi terrorizmust a szerződés apróbetűs részeit tekintve. Közhiedelem tárgya tehát, aki nem mossa a ruháit, vagy cseréli azokat megfelelően ütemezve, valószínűleg fogat se mos és kerüljük el a társaságát. Közhiedelem tehát: az a bank és vagy pénzügyi szolgáltatás, aki kihasználja az egyéni pénzügyi analfabetizmust, diszkriminálja a szemüveg nélkül nem látókat, lyukas referenciákkal szolgál, ferdít, meg fogja találni a módját, hogy hűvösre juttasson minket. Természetesen ez utóbbi érvrendszer komolyabban foglalkoztatja ma az embereket. Amit szubjektív véleményem szerint sajnálok, ha bolygót kellene választanom, mint ahogy Exupéry megírta felnőtteknek szánt gyermek regényében (A kis herceg), azt választanám, ahol a fogmosás és a zokni szakszerű használata a fontosabb.

Közhiedelmet a reklám zseniális humorral hétköznapi történetbe simítja. Mire következtetünk abból a képből? Amikor egy fiatalember bal kezében, egy konyhakés, jobb kezében egy nyakon ragadott macska, s a földön egy nagy adag vértócsát idéző piros folyadék? Nos azt következtetjük: egy szadistáról van szó, aki a texasi láncfűrészesen nevelkedett az állatvédők, pedig köszörülik a kést a hátunk mögött. Senki nem gondolná hirtelenjében, hogy a főzőcskézés közben kiborult paradicsom szirupról van szó, s a macskát azért ragadta nyakon, hogy a kis mancsaival az ne hordja szét a lakásban.

Ez nem más, mint konstruktivista valóságértelmezés paródiája.

            A konstruktivista valóság értelmezés szerint a valóság egy kört ábrázol. Hétköznapi  ok- okozati fejtegetéseink során, soha nem ismerjük meg a teljes kört. Annak mindig csak egy cikkelyét ismerhetjük meg, ezt a cikkelyt reprezentálhatja sajtó, családtagunk, barátunk, a szomszédunk és sok minden más kommunikatív forrás. Mivel csak egy cikkelyt ismerünk a valóság „teljes köréből” kénytelenek vagyunk a részből az egészre következtetni (a cikkelyből az egész körre következtetni). A reklám ezt a tézist tagadja, s ironikus humorral  mutatja be. Mely szerint a földön csörgedező paradicsom szirupból, a késből, a nyakon ragadott macskából nem lehet következtetni állatkínzásra, gyilkos perverzióra stb. (no persze nem játszadozik a gondolattal, hogy a konstruktivista modell nem ilyen egyszerű, ugyanis törekszik arra, hogy megismerje a valóságot).  Ez indirekt falszifikáció. Indirekt abban az értelemben, hogy mindezt vígjáték keretein belül a szórakoztatás szándékával mutatja be, tudományos bokszkesztyűről szó sincs, mindössze azt a laikus ténymegállapítást eszközöli: nem lehet előre ítéletet hirdetni senki felett sem, anélkül hogy a részleteket ismernénk (ilyen módon akár támogathatja is a konstruktivista modellt). Mi tehát a reklám üzenete a befogadó oldalán? Az ügyféllel szembeni domináns altruizmus, lojalitás: mi nem ítéljük meg az ön nehéz helyzetét, segítünk, az ön számára megfelelő személyre szabott szerződést ajánlunk, az apróbetűs rafinéria részünkről kizárva, az ön érdeke a fontos.

A reklám remekül operál a már említett fogyasztói előítéletekkel. Pszichológiai tanulmányokból tudjuk: a ragadvány sztereotípiákból lesznek a legjobb előítéletek, a szomszédomnál láthattuk, ahogy időszakonként megjelent (síp, dob, nádi hegedű)…vident pénzügyi szolgáltató elegánsan kiöltözött hölgy alkalmazottja. Elég rossz a helyzetre utal, ha időszakonként megjelenik egy ilyen szolgáltató. S ennek ellenére láttuk azt is, amikor (síp, dob, nádi hegedű)… tromos művek ugyanezt a szomszédot lekötötte a hálózatról. Mi lesz itt a sztereotípia? Mivel nem kérdés, hogy a szerencsétlenül járt szomszédunk pártját fogjuk, könnyen ellenképeket generálunk… a legközelebb megjelenő elegáns „…vident” ügyfélszolgálatos hölgyre és minden más lakáshelyszínnél kiszálló más kolléganőre úgy tekinthetünk majd, mint Szörnyella de Frászokra s megszületnek előítéleteink:
„Jaj Istenem csak én ne kerüljek, ilyen helyzetbe” , „Csak nekem ne kelljen ezt igénybe venni” „Ebből nincs kiút”. S elvetjük hirtelenjében azt a gondolatot, hogy ésszel is lehetne kölcsönt felvenni. Az előítélet az, amikor kapva- kapsz az alkalmon és egy nyilvános rendezvényen felpofozol egy politikust, s utána magad sem tudod eldönteni, hogy a politikust pofoztad vagy a pártját. A párt színe jellemzi a képviselőt?  Vagy képviselő színe jellemzi a pártot? Nem mindegy!

            Éppen ezért a reklám okos és stratégia megfontolásból nem köti „archoz” a produkciót nem él ezzel a technikával. Történetet mesél. S ezzel kikerüli a sztereotípia és az előítélet sikamlós terepeit. Korábbi tanulmányokból tudjuk, hogy a jó „történetekkel” pozitív irányba interpretálódnak a problémák, ezen alapulnak indián legendák, s mondjuk a buddhizmus is. Mindannyian visszaemlékezhetünk habár szelektáltan, mennyivel adott több vagy más értéket gyermekkorunkban az, amikor a nagymama az ágy szélén felcsapta a  „hét meg hét” Magyar Népmese gyűjteményt és mesélt, szemben mondjuk a mai gyerekek „Dexter laboratóriumával”. A történet a lényeg a reklám tekintetében, és annak tanulsága. Nem gondolta ezt másképp, Aisopos és La Fontaine nagymester sem (tanulságos mesék szerzői).

            A magyar reklámipar egyik általános módszere, hogy lépten- nyomon a hosszú távú emlékezet stratégiájára apellál. Olyan arcokkal és referenciákkal itatja át az emberi agy emlékezőképességét, amelyek garantálják a reklámozott termék köztudatban maradását (ameddig legalábbis a versenytársak nem írják felül jobb referenciákkal!). Lelkes Emese jelenségénél már nem kell használnom a BUDAPEST BANK feliratot. Pontosan ismerjük, a kék „surda sapiban” táncoló fiatalembert Jamiroquai zenével a háttérben, melyik pénzügyi szolgáltatót hordozza. De nem sokat tévedhetünk akkor sem amikor, gusztusos gyümölcsdarabkák potyognak a hófehér tejfölbe… borítékolható a joghurt reklám. Ezeket az arcokat és referenciákat összekapcsolják a termékekkel, hogy hosszú távon emlékezni lehessen rájuk, és elégséges csak a referenciára vagy arcra emlékezni, mert a termék mögötte van. Mert az emberi agy sosem fog direkten terméket előhívni az emlékezetből (igazából senkit sem érdekli melyik bankról/ joghurtról van szó), csak akkor képes/hajlandó előhívni azt a terméket, ha referenciához köthető.

            Szubjektív véleményem szerint ez a stratégia vérszegény, mert könnyen a nem várt negatív bumeráng hatást veszélyét is magában hordozhatja. Ha egy termék rossz működéséről győződünk meg – és ez teljesen független a szolgáltató/ gyártó szándékától – a referenciák hamissá válhatnak, vagy rosszabb esetben kifordulhatnak önmagukból.
Rossz, hamis, téves, udvariatlan kiszolgálás vagy eljárás a banknál könnyen ellenképet generálhat: Lelkes Emese egy idióta lihegős csitrivé, a táncoló fiatalember egy kalimpáló „hülyegyerekké” változhat. Az adott joghurt a szalmonella szinonimájává válhat. Erre legjobb példa az egykori POSTA BANK esete. A Posta Bank kilencvenes évek elején egy plüss mackót használt referenciának. Jellegzetes pihe- puha szeretnivaló kis mackó volt ez - valószínűleg Götz gyártmányú, minőségi klasszikus kivitelben. Ez a mackó állt a játékosnak mondható események középpontjában. Jellegzetes pózokat és kaszkadőrmutatványokat láthatunk ettől a kis szőrmóktól. A referencia értékek nagyjából a következők lehettek: játékosság, kedvesség, szeretnivalóság, gyermeki őszinteség, bizalom stb… Működött ez egészen odáig ameddig a bank tönkre nem ment. Utána már a kritikusok, humoristák, szkeptikus elemzők, a közéletben felragasztották a szalagcímet mindenhová: „Borult a maci”. Évekkel később ezt hallhattuk: „Láttunk mi már mackót borulni”. Így lett a „játékosság” referenciából: bugyutaság, ügyetlenség, szerencsétlenkedés stb… de napjaink politikai játékterén hasonlót szenvedett el Kóka János „Pannon puma” referenciája is. A konfliktusok, működési anomáliák kialakulásakor a referenciák ellentét jelentésükbe fordulhatnak át.

            Az Ameriquest nem kockáztatja meg a banánhéjon csúszkálást azzal, hogy arccal vagy egyéb referenciával csomagolja be a termékét. Egyetlen egy ütőkártyát alkalmaz: az pedig a humor. A „semmi sem az, aminek látszik” közhelyszerű megállapítás a reklámjainak a központi témája – korábban Baudrillard szimulációk témakörében is dilemma volt: az amit látunk konstruálás eredménye vagy a valóság? A forgatókönyv írója bizonyára nagy gondossággal alkotta meg a történeteket, ugyanis azok feltételezetten, de megtörténhetnek. Tehát nem konstruált valóság ábrázolással találkozunk (lásd feljebb konyhai jelenet). A reklám hatékonyságának egyik legfőbb kérdése: milyen módon győz meg a fogyasztói kompetenciámról? Az Ameriquest forgatókönyv írója felől a következő rejtjeleket, szándékokat látom: légy hiteles, hétköznapi, emberi, ironikus.
Ezek az értékek győznek meg a kompetenciámról. A reklámok főszereplői – akik egyben elszenvedői a félreérthető szituációnak mindig gyanúperrel állnak szemben: ez az ember normális? Elment az esze? Megőrült? Mindvégig tudjuk, hogy egyik sem, ugyanúgy mint ahogy a Columbo filmekben is tudjuk ki a gyilkos, s a szórakoztató funkció abból áll, hogy a bogaras nyomozó hogyan göngyölíti az ügyet. Az elszenvedő figurák implicit értéke, hogy szerencsétlenségük önhibájukon kívül következik be, és bárkivel megeshet ilyesmi.

Összegzés:

Ameriquest reklámfilmek:

Az amerikai humor trend megtörése, annak eltolása az absztrakció felé. Tranzaktív helyett, interaktív: mozgatni akarja a befogadó gondolkodását. A közhiedelmeket felülírja, elválasztja az előítéletet és a valóságot, szétzúzza a sztereotip értékelést – ez a bank nem az a bank. Indirekt falszifikáció: ironikusan referálja a konstruktivista valóságértelmezést. A befogadóval szemben altruista és lojális: nincs jogunk ítélkezni ön felett. Hosszú távú stratégiai okokból nem bújtatja termékét valamilyen referencia vagy arc mögé, kizárólag történetet mesél és minőségre törekszik. Nem konstruált valóságot ábrázol, történetei elképzelhetőek. A szerző alap kódjai: légy hiteles, hétköznapi, emberi, ironikus. Implicit értéke szerint, önhibán kívül ilyen félreértéseknek bármikor áldozataivá válhatunk, ennek következtében nem érdemes előre ítélkezni.

Mi kell ahhoz, hogy boldog légy? Pénz? Siker? Szerelem? Társ? Család? Hit? Remény? Szeretet? Dehogy. Te kellesz hozzá. Te magad. Saját magad. Semmi és senki más. A többi hiába van, ha te nem vagy képes, nem vagy alkalmas. A boldogságot keresni értelmetlen. Boldogságot nem lehet csak úgy találni. A boldogság nem történés, hanem cselekvés.
   A boldogság nem állapot, hanem készség. A boldogság a pillanat megélésének képessége.: őszinte vagyok önmagamhoz??? Mert ha nem, mással sem tudok őszinte lenni. Mihez keresem most az utat, a boldoguláshoz vagy a boldogsághoz? Semmi nem teszi az embert igazán boldoggá, amit kívülről megszerezhet. A boldogságot nem lehet birtokolni. Mindaddig, amíg kívülről keresem a szerencsémet, a boldogságomat, keresésem eredménytelen marad. A boldogságomat csak magamban találhatom meg, ha feltétel nélkül igent mondok az életre, s elfogadom olyannak amilyen. Valahányszor szenvedek, az azt jelenti, hogy valamiképpen nem fogadtam el az életet, és ezen kizárólag én tudok változtatni. Ha szerencsémet, boldogságomat nem teszem külső körülményektől függővé, akkor minden helyzetben boldog lehetek. Az élet arra mutat, hogy az optimizmus sokkal előnyösebb a pesszimizmusnál: az optimisták egészségesebbek, sikeresebbek, jobban boldogulnak a stresszel. A pesszimisták gyakran magukra hozzák a bajt, a problémát, mindig stresszben élnek. Ismerni kell a mértéket: a mértéktelen optimizmus illúzióhoz és önámításhoz vezethet. Tanuljon meg megfelelő és hatékony döntést hozni. Ez az egészséges optimizmus.

Black Knight reload on Friday!
Sorry... without original Black Knight.
Appearance with old "Black Knight archive", with new writers.

Üdvözlet itt a metafora szigeten:).

Sok különbség nincs, a mefiszto.hu környékén sem értettem mi történik, most sem:). A nagyfiúk játszottak háborúsdit. De a fiúk már csak ilyenek és ettől még szerethetőek.
  Kezdem megszokni ezeket a rébuszokat, de valahányszor a megfejtéshez jutok, valaki az utolsó pillanatban áthúzza a feladványt, és mást ír a helyére. Jól olvassa tanár úr:) magáról van szó. Minden évben új kapu, és rám jut a borjú szerepe. Melyik kapu alapján találunk haza? Átadás- átvétel van kedves olvasók, és előttem senki nem pakolt össze, itt vannak a relikviák, tehetségemhez mérten fogom őrizni azokat, és újabbakat is hagyok majd. Tehát igazából nem adtak át és nem vettek át semmit, és nekem semmi gondom a markáns hangvételekkel, no meg a zenei repertoárral. Igaz, hogy furán hangzik feketelovag feketelovag nélkül. Dallas Bobby nélkül?:). Kávé száj nélkül?:). Ha jól emlékszem Bobby egy zuhanyzóban támadt fel. Magának se állna rosszul uram:).  
A sorozat szerint, az egészet csak álmodtuk. Így értelmetlen blogot vezetni, mert bármelyik pillanatban csöröghet a vekker.

  Én vajon ki lehetek? Szent Margit nem kellene... nem szoktam szíjat hasogatni a hátamból és nem is a nyulak szigetén vagyunk. Mivel elég idétlenül hangzana a "lovagina" ezért szimplán legyen csak "sheeva" a nick név. Tervem ismertetése egyszerű és tömör: minden marad a régiben, kis szerencsével később újba csatlakozik majd. 
A "kóbor lovag" írásait, pedig folyamatosan közölni fogom a rendelkezésemre bocsátott archívumból. Nem mondhatom, hogy füzetnyi vastag. Lesz miből csemegézni. Nagyjából a Révay mellett tartom a polcon:). Gratula!:). A "kóbor lovag" pedig remélem megtalálja, amit keres és egyszer beüti a GPS-be a visszafele utat is. És ez még a "szerzői gárda" nyugdíjba vonulása előtt megtörténik.


  Remélem senki nem várja el tőlem, hogy gondolat nélkül húzzam szét a revüt, amit "másvalaki" behúzott. Ez a gondolat: "ideje van a gondolkodásnak". Tartom az elődöm arany fabuláját. Azért fabula, mert sokan szkeptikusan látják, méregetik ezt a blogot. És fabula azért, mert jó kérdés: ember van állati tulajdonsággal felruházva? Vagy állat emberivel? Van ember az állat után? Van élet a halál előtt? Hányszor magyaráztunk magunknak bizonyítványt? Minden rendben van? Ez így normális? Nem az!

  És, hogy miért vállalom ezt a blogot? Van rá okom. Kifejthetem bárkinek. Legyen annyi elég: ha ez a bizonyos ember nincs, ma nincs meg a doktorandus fokozatom, és spórolhatnék árú feltöltésből, és vagy füstös kocsma pultja mögül. Ez is egy fabula, ami nagyon szép és a valóságban él.

  Minden hétfőn skype éterben este 10-től éjfélig: sheeva.countess
 

Most visszaélek admin jogommal. Valaki, aki éppen most erre nem jogosult: eltüntetett jó néhány dögös fotót (mindet). Ugye most, hogy admin vagyok nem kell ezzel egyetértenem? Na mert én is így gondoltam: hogy vita nélkül én döntök. Így tehát vissza is helyezem az egyik kedvencemet. Pár oldallal odébb meg a komplett gyűjteményt.

Ezt itt megtoldom egy kis zenével is.

Puszi...
shevy
(Dr. Nagy Brigitta)

És, akkor most pötyögtetem első székfoglaló írásomat, és remélhetőleg nem az utolsót, itt a feketelovag.hu blogban, mely lényegében egy saroknyira van a sárga háztól. De ez legalább őszinte őrület. Példát vehetne néhány döntéshozó. Mert őrültek vannak, de őszinte egy sincs. Nem hiszem...

Mit nem hiszek? Hogy elégni érdemes egy olyan generációért, amit megálmodtál. Nem hiszem, hogy az álom különbözne a szekértől, ami után futottunk... aminek a citromjába botladoztunk idáig és ma is. Nem hiszem, hogy a májusi pocsolyákban a tiszta és önelégült arcunk fog visszatükröződni, a "zöld" Budapest szivárványos kutyahugyos... tócsáiból. Nem hiszem, hogy vannak azonosító nélküli rendőrök, inkább hihető a rendőr nélküli azonosítás, hogy polgár vagy és bárki szétkenheti az arcod a "szabadság fővárosa" plakátján.
Nem hiszem, hogy vannak pártok, akik pártatlanul pártolnának engem, a saját pártjukon állnak zsebükben a pártolásommal. Nem hiszem, hogy vannak titkosszolgálati felvételek igazságokról, hiszem hogy vannak Tom és Jerry szignálok lényeg nélkül. Nem hiszem, hogy a "nokia doboz" különbözne Noé bárkájától, minden állat "mentetni" fogja magát csak négy év a felvezető az armageddonhoz. Nem hiszem, hogy az árpádsáv fontosabb lenne az adósávnál, üres gyomorral senkinek sincs Árpádja csak nyomora van. Nem hiszem, hogy újabb Schirilla mutatvány kellene a koronának, mert százötven rugó két fogam javíttatása. Nem hiszem, hogy van közös jövedelem, van elkülönült offshore mosolygós görög partnerrel és még a gorog joghurt receptje is zsebbe van, "ahogy a demokráciát is ők adták nekünk".

Nem hiszem, hogy van álláskereső... munkanélküli van.
Nem hiszem, hogy vannak éhező gyerekek...
élelmiszert herdáló korrupt és jóllakott államok vannak.
Nem hiszem, hogy vannak szinglik... félelem és depresszió van.
Nem hiszem, hogy vannak drámai szakítások...
"ki, ha én nem" bizonyítás van. 
Nem hiszem, hogy van korrekt válóper... vagyonfelosztás van.
Nem hiszem, hogy van "higiénia manager"... takarítónőnek hívják.
Nem hiszem, hogy van "ticket controller"... bkv ellenőr van.
Nem hiszem, hogy van tehén... ultra pasztőrözött szlovák trutymó van, magyar tejbe áztatott országház lépcsővel.
Nem hiszem, hogy van szalámi...
agyontekert zöld, két hónapos kotongumi van.
Nem hiszem, hogy van méz...
nyúlós massza van, amivel a nyikorgást zsírozom a disznóólnál.
Nem hiszem, hogy van "megélhetési bűnöző"... megkopasztott falusi emberek vannak.
Nem hiszem, hogy van jó reggelem Mónikával a képernyőn...
szexi lenne, ha elmosogatna a konyhába inkább.
Nem hiszem, hogy van "bikicsunáj",
guvadt szemek vannak a nézettségi mutatón.
Nem hiszem, hogy van elnyomott kisebbség... boldogtalan többség van.
Nem hiszem, hogy van nevelés - rávezetés - motiváció... büntetés és mikuláscsomag van.
Nem hiszem, hogy van elkésett mentő...
80 óra alatt a megye körül Willy Foggal, romos egészségüggyel.
  Nem hiszem, hogy van pedagógus... hiányzik hozzá: kit, hogyan, mennyiért. Nem hiszem, hogy van kultúra: Benkő Dani beadja a válópert, lehet szotyit köpni újabb fél évig. 10 rongyért színház van agyonrágott, szétcincált, plasztikázott, kifordított musical darabokkal, a levegőt fűvel hadonászó senkiházi rendezőkkel, rózsadombi ifjakkal, tehénmintás cowboy kalappal, tökig rókaprémbe. Nem hiszem, hogy vannak betépett részeges "Stolbucik", minőségtelen és túlhajtott életek vannak. Nem hiszem, hogy volt 56... csupán kémia volt, a fagyott ló húsa kötött össze embereket, és nem a madaras teszkó akciós mélyfagyasztott pultja választotta el őket. Nem hiszem, hogy volt 89 mert ha hinném, akkor  ebben a cikkben nem hinnék, és mert nem látom magam a tükörben a sok csulától. Nem hiszem, hogy volt. Nem hiszem, hogy volt rossz film 1989- témában fiatal kollégám kezei közül (V89), van helyette rossz 89: nem láttam még rózsaszínű taknyot, azt csak zöld színben lehet megjeleníteni... ahogyan a kolléga mutatta.
Nem hiszem, hogy van h1n1 mert csak nyitánya a h2n2-nek, és darts- játék az oltóanyaggal. Nem hiszem, hogy van szmogriadó... hullámvasút úthálózat van, és elkapart költségvetés van. Nem hiszem, hogy van árvízvédelem... "árvíztűrés" van és kisemmizett gumicsizmás emberek vannak. Nem hiszem, hogy van igazság... retorikai spekulációk, és marketing van, pajtás nyaralóba bújt öszödi beszédek vannak.
  Nem hiszem, hogy van van... a nincs volt, van. Nyelvi betegségem nem tudom kikerülni... erre vagyunk és voltunk kódolva.
A mellékmagyarázatokra, a szépítésre, a hazugságokra, a tagadásra.

Mit hihetek? Mi lehet?
Talán szándék lehet... és remény, hogy mások is csatlakoznak a szándékhoz. És nem pedig fiatalon harminc évesen elégünk: zabálásban, koplalásban, alkoholban, cigiben, drogban, szexben, betegségben, depresszióban, vitában, gyűlöletben, önös érdekben, irigységben, féltékenységben, anyagiasságban, munkában. 
Életben és világítani kellene.